LUCÍA ETXEBARRÍA: Spanyolország legharsányabb hangú írónője

Lucía Etxebarría (1966) az Aberdeeni Egyetemen végezte tanulmányait. Számos regény, elbeszéléskötet, forgatókönyv, mesegyűjtemény, irodalmi, pszichológiai és politikai tárgyú esszé szerzője. Temérdek díjat nyert; többek között a rangos Premio Nadalt és a nem kevésbé jelentős Premio Planetát, Olaszországban pedig a legjobb külföldi regénynek járó Lazio-díjat. Nemzedéke egyik legharsányabb hangú írónőjének tartják, és valóban, Lucía Etxebarría erős egyénisége, átütő tehetsége úgy az irodalomban, mint a közéletben érezteti hangját. Mester Yvonne műfordító ismertetője!

Nehezen besorolgató szerzőről van szó; való igaz, hogy sokan a lektűr-kategóriába préselik, holott számos műfajban otthonosan mozog. Olvasmányos stílusa mellett legfőképpen a kifinomult pszichológiai jellemábrázolás a fő erőssége. Etxebarríát mindenekelőtt „női íróként” emlegetik, és valóban, folyamatosan küzd a nők jogaiért, fő témái a nők szerepe a társadalomban, az anyaság, a szexualitás, a magánéleti és társadalmi kapcsolatok közötti párhuzamok és kontrasztok, illetve a legkülönfélébb szinteken megmutatkozó sztereotípiák. Művei azonban széles rétegeket szólítanak meg. Köszönhető ez egyetemes mondanivalójuknak, a belőlük „sütő” intellektualitásnak, ugyanakkor érthető, hétköznapi hangnak, olvasmányos írásmódnak, a kifinomultan árnyalt stílusnak, és mindenekelőtt azon egyetemes témáknak, amelyek valamilyen módon mindenkit foglalkoztatnak, és amelyeket L. Etxebarría rendre kellő természetességgel és aktualitással „tálal”. Nem véletlen, hogy eladási számai rekordokat döntöttek, s népszerűségét csak növelik pszichológiai témájú könyvei, amelyek a self-help módszert követik. Az alábbiakban a legfontosabb műveit emelném ki.

Első regénye, az

Amor, curiosidad, prozac y dudas (1997)

magyarul is megjelent, Szerelem, kíváncsiság, prozac és kétségek címen, és úgy vélem, méltatlanul – és talán értelmetlenül – maradt el az írónő további könyveinek magyar nyelvű kiadása. Három, egészen különböző személyiségű nővér váltakozó, egyes szám első személyű vallomása önmagáról, egymásról és a világról. A könyv ma is éppoly friss és aktuális, mint megjelenésekor, s fő témája a nők „helykeresése” az abszurd előítéletek és megkövült konvenciók világában.

Beatriz y los cuerpos celestes (1998, ’Beatriz és az égitestek’) c. könyve,

amely megkapta a Premio Nadal-díjat, szintén három női sorsot vázol fel, egyikük igazi „férfifaló”, a másik leszbikus, a harmadik úgy véli, a szerelem valami egészen másfajta jelenség, amely nem köthető feltétlenül a nemekhez.

A Nosotras que no somos como las demás (1999, ’Mi, akik mások vagyunk, mint a többiek’)

a hagyományos női szerepek kérdéskörén túlmutatóan a nemek közötti örök harcról, a személyiségi jogokról, és általában az emberi érzelmekről szól, négy egyedülálló nő életének bemutatásával.

De todo lo visible y lo invisible (2001, ’Mindenről, ami látható, és ami láthatatlan’)

a címe Premio Primavera de Novela–díjas következő regénynek, mely a határok nélküli szerelemről szól, pontosabban három ember különböző indíttatású szerelméről, akik olyannyira „szeretnek”, hogy ha ezer darabra hullanak is, újra szeretnek, ugyanúgy, mint annak előtte. Talán ez a spanyol írónő legsikeresebb műve, a legnagyobb példányszámban eladott könyve.

Az Una historia de amor como otra cualquiera (2003, ’Csak egy szerelmi történet, mint a többi’)

felkavaró szenvedélyekről, hihetetlen esetekről, boszorkányos jelenségekről mesél, a sokarcú asszonyról, féktelen képzelettel és iróniával.

Un milagro en equilibrio (2004, ’Csoda egyensúlyban’)

a címe a Premio Planeta-díjjal jutalmazott csodálatos és megindító regénynek, amely következetlen szülői magatartást témakörét feszegeti. Eva hírnevét egy függőségekről szóló könyvnek köszönheti, miközben ő maga is számos függőség rabja. A mű újszülött kislányának írt napló-levele, miközben ő a kórházban agonizál, és az élet örök, csodálatos egyensúlyáról szól.

Az El contenido del silencio (2011, ’A csend tartalma’)

című, lebilincselő regényben Gabriel, aki Londonban az esküvőjére készül, telefonhívást kap, így értesül évek óta nem látott nővére eltűnéséről. A lány feltehetően rituális öngyilkosságot követett el. A fiú húga legjobb barátnőjével a Kanári-szigetekre indul, és Tenerifén illetve Fuerteventurán igyekszik követni a nyomokat, ahol megismeri édesanyja igaz történetét, nővére menekülésének okait, és egy titkos szekta kapcsolatát a családjával és a háború után a szigetekre menekült nácikkal. Gabriel és Helena között szerelem szövődik, ám fokozatosan ráébrednek, hogy egymás iránti érzelmeik mindenekelőtt az eltűnt, karizmatikus személyiségű, gyönyörű lány iránti testi-lelki vonzalmuk kivetítése. Kifinomult pszichológiai ábrázolásmódja mellett rendkívül izgalmas könyv, remek olvasmány, temérdek történelmi hipotézissel; többek között Franco Spanyolországának a háborús bűnösök Európából való kimenekítésében betöltött szerepének kérdéskörét boncolgatja.

A Dios no tiene tiempo libre (2013, ’Istennek nincs elég szabadideje’)

társadalomkritikai szemléletű regényben semmi nem az, aminek látszik. Az intrikákról, hatalomról, szerelemről, szexről, megváltásról és a választás felelősségéről szóló könyv a korrupció mechanizmusát elemzi, annak egyedi megnyilvánulásaitól az általános jelenségig. David, a színész, aki mindenét elveszítette, meglátogatja régi szerelmét, Elenát a kórházban, aki haldoklik, a nő unokatestvérének kérésére, aki a zavaros ingatlan ügyletekből meggazdagodott ex-férje által vált milliomossá. Elena hosszú évekig egy korrupt politikus felesége volt. A találkozás során olyan kérdések kerülnek elő, hogy mi az etikus és az esztétikus, a korrekt és az ideális, a csábítás és a hazugság, a csalás és az árulás. A váratlan fordulatokban gazdag mű nyelvezete egyszerre poétikus és ironikus, nevetésre, izgalomra és megbotránkozásra készteti olvasóját.

A Cuentos clásicos para chicas modernas (2013, ’Klasszikus mesék modern lányoknak’, gyerekkönyv). A Le don empoisonné de la folie (2017) pedig francia nyelven jelent meg, egy spanyol jogdíj-vita folytán, egyfajta tiltakozásként.

Por qué el amor nos duele tanto (2017, ’Miért fáj annyira a szerelem’)

legújabb regényét olyan olvasóknak ajánlja, akik elgondolkoztak már azon, milyen lehet szándékosan kilépni a komfortzónánkból. A könyv „a szerelemről és napjaink egyéb csapdáiról szól”.

Mujeres extraordinarias. Una historia de mentiras. (’Rendkívüli nők. Hazugságok története.’, 2019)

„Egyfajta tisztelgés azon nők előtt, akiknek a nyomdokain az a nő lettem, aki vagyok. Nekik köszönhetem, hogy a lányom is olyan nő lehet, amilyen már most is, és amilyen a jövőben is lesz. És talán nekik köszönhetően számos nő is jobb lehet… Hogy a világ is jobb lehessen.”

Ezekkel a mondatokkal vezeti fel Lucía Etxebarría 2019 decemberében megjelent, legújabb művét, amely egyfajta személyes válogatás olyan nők történetéből, akiknek az életművét jól ismeri az írónő, és akiket nagyra tart. Olyan nők szerepelnek benne – például Őrült Johanna (egy róla szóló megemlékezést tartalmazó, rengeteg like-ot kapott Instagram posztból kerekedett az esszékötet) -, akiket félreértett, vagy akikről szándékosan hamis képet festett a nagybetűs „Történelem”. Akiknek a versei, könyvei, filmjei, műalkotásai, ötletei vagy egyéb teljesítményei nagy hatást gyakoroltak Lucía Etxebarríára. Akadnak köztük színésznők, írónők, sportolók, politikusok, tudósok, festőnők, zenészek, aktivisták és harcos nők – többek között Marie Curie, Virginia Woolf, Sylvia Plath, Mária Magdolna, Stuart Mária, Marilyn Monroe, Audrey Hepburn, Ingrid Bergman, Edith Piaf és Frida Kahlo. A kötet rövid idő alatt igen nagy sikerre tett szert, holott ezúttal (a korábbi nagy kiadók helyett) Lucía Etxebarría maga adta ki a könyvet.

Lucía Etxebarría több pszichológiai témájú

sikerkönyvet is írt, egy két részből álló, self-help könyvet: Ya no sufro por amor (2005, ’Már nem szenvedek a szerelemtől’); Tu corazón no está bien de la cabeza. Cómo salí de una relación tóxica (2013, ’A szívednek elment az esze. Hogyan szálltam ki egy mérgező kapcsolatból’, 170 ezer eladott példány);  En brazos de la mujer fetiche (2003, ’A fétis-asszony karjaiban’) címűt; Lo que los hombres no saben – El sexo contado por las mujeres (2009, társszerzővel, ’Amit a férfiak nem tudnak – Szex, női szemmel); El club de las malas madres (2010, ’Rossz anyák klubja’); Más peligroso no es amar (2016, ’Nem szeretni a legveszélyesebb’) címűt. Mindezen felül több verses- és esszékötete is megjelent, illetve színdarabok és forgatókönyvek is fűződnek a nevéhez.

Mester Yvonne

(Nethuszár)

Nethuszár