100 nap háború – gyorselemzés

2022. 06. 07. 15:48:03

Ugye, hogy elröppent? Mintha csak tegnap történt volna, hogy döbbenten meredtünk a képernyőkre: Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, miközben előtte hónapokon át tagadta, hogy erre készülne, sőt, még ki is nevette azokat, akik erre figylemeztették az európai lakosságot.

hirdetés

Nos, nemrég minicentenáriumot ültek Moszkvában, 100. napja tart a „speciális katonai hadművelet”, ahogy azt feléjük illik nevezni, az etikett megszegésért több évnyi szigorított börtön jár valamilyen távoli szibériai településen. És a Kreml arra kérte a 100. nap előestéjén a hozzá hű sajtót – mondjuk CSAK ilyen van Oroszországban, a többi orosz lap vagy megszűnt, vagy megölték az újságírókat, vagy börtönben vannak, vagy külföldre menekültek -, szóval arra kérte a cimbiket a sajtóosztályról, hogy ne hangsúlyozzák a 100. napot.

Igen, minden kerek szám

azt jelenti, hogy az ember megáll, elgondolkozik, hogy mi is történik, mit is értünk el eddig és hogyan tovább, hasonlóan ahhoz, ahogy az a szovjet időkben működött az ötéves tervekkel – illet valamiféle mérleget vonni az ötödik esztendő végén, és persze nagyon is tanácsos volt pozitívnak lenni ezeken a mérlegvonásokon.

Nos, a 100. napon Moszkva igazán kevéssel tudna eldicsekedni polgárai előtt: Ukrajna területének közel 20 százalékát ellenőrzi az orosz hadsereg, azaz az ország területének egyötödét. Ahogy azt Zelenszkij elnök elmondta a luxemburgi parlament képviselőinek, ez annyi, mint Belgium, Luxemburg és Hollandia együttvéve. A 2014-es krími annektálás és donbászi miniháború révén megszerzett Donyecki és Luhanszki úgynevezett népköztársaságok után ez az arány még csak 7 százalék volt.

Mégis: a 100. nap utáni mérleg Oroszország számára inkább negatív. Az az orosz hadsereg, amelytől bizonyos történelmi tapasztalatok okán is egész Európa rettegett, kénytelen volt felhagyni elsődleges terveivel: nem tudta elfoglalni Kijevet, nem tudta kiiktatni Ukrajna elnökét, nem tudott moszkovita bábkormányt felállítani. Elfoglalt ugyan területeket és városokat, amelyek közül Mariupol a „legnagyobb nyereség” – és az idézőjelet itt nagyon szigorúan tessék kezelni -, de mára alapvetően arra koncentrál, hogy a Donbaszt tudja uralni, és nagyon úgy néz ki, meg is elégedne ennyivel.

Mindezért a kétes eredményért annyi katonát áldoztak fel a 100 nap alatt, mint az afganisztáni katonai kalandjuk során összesen, az pedig nyolc évig tartott. Eredmény akkor a 13 százaléknyi terület pluszban, amelynek még stratégiai jelentőségük sem túl magas?

Aligha, de nézzük a Nyugatot.

Ha Oroszország azzal indokolta a háborút, hogy Ukrajna elvi lehetőségként is alig fennálló NATO-tagsága veszélyezteti biztonságát, akkor a háború megindításával és az arrogáns orosz politika nem kevés segítségével sikerült olyan erőssé és főként elkötelezetté tenni a NATO-t, amilyenre még nem volt példa a történelem során: Svédország és Finnország csatlakozásával Mother Russia immár északról is kapja az áldást, a balti államokba, Lengyelországba és Romániába vezényelt NATO-erők létszáma pedig jelentős megnőtt, ahogy a fegyverzet is, és már nincs olyan szereplő a globális politikában, aki ne venné komolyan a flancul estic szerepét, így aztán a kelet-európai államok jelentősége felértékelődött.

Sikerült egységbe tömöríteni a Nyugatot! Azt a Nyugatot, amely a háború előtt épp szétesni készült, és, ha Putyin semmit sem csinál, csak csendben kúrogatja otthon fiatal barátnőjét, akkor minden, de minden, amit most akar elérni ingyen az ölébe hullott volna, de hát az oroszok vezetők sosem az eszükről voltak híresek, elég csak arra gondolnunk, hogy arról az államról van szó, amelynek területén a Mengyelejev periódusos rendszer összes eleme megtalálható, mégis ők voltak és maradtak Európa rupótlan csövesei, és ez eisze így is marad – vissza a középkorba, akár ez is lehetne Kreml jelszava, és végre egyszer igazat szólnának.

A Nyugat olyasmiket is meglépett, amire a nagyfogyasztó-konzumidióta szavazópolgárai révén aligha számított volna bárki is, így az olajembargó szintén mérföldkő az Európai Unió történelmében. Kicsit nehezen jött össze, kicsit sok alkudozással, de tény, hogy Oroszországnak fájni fog az pénz, ami ezáltal kiesik, hiába pedzegetnek egyes elemzők ezzel ellentétes irányú gondolatokat. Kína és főként India felé nem tud annyit szállítani, amivel pótolhatná az európai piacokról kieső részt, és kénytelen olcsóbban is adni az olajat. A Sberbankot kitették a SWIFT-ből, az orosz állami tévécsatornákból három újabbat tiltott be az EU – így emlékeztünk meg mi erről a századik napról, arról, amelyet a Kreml kérésre az orosz sajtó elhallgatott.

Ugyanakkor túl nyugodtak mi sem lehetünk:

Ukrajna eddig 14.000 civil halálos áldozatról számolt be, valamint 6,5 millió ukrán menekült el a háború sújtotta országból. Az orosz hadsereg által okozott károk horrorisztikusak – amit csak lehet a földdel tesz egyenlővé az orosz hadsereg, hogy aztán győzelmet hirdetve tudjon oda bevonulni – Mariupol a szomorú szimbóluma ennek az esztelen és barbár rombolásnak: a város csaknem teljes romokban, és a helyiek készülnek a kolerajárványra! Még egy egészségügyi katasztrófát sem tudtak megelőzni az oroszok, amióta átvették az irányítást a város felett, pedig ehhez csak annyi kellett volna, hogy eltemessék azokat, akiket ők öltek meg. A háborús bűnök eltűntetésének szándéka azonban mindent felülír, a különböző módon és helyeken rejtegetett hullák oszladozása nyomán pedig épp kialakulóban van egy olyan járvány, amit már egyszer a civilizált világ leküzdött.

Az európai államok és Amerika közötti szövetségben is repedések mutatkoznak. Az angolszászok, úgy, mint Nagy-Britannia és Amerika szívük szerint elpicsáznák az oroszokat, kerüljön, amibe kerül, és a flancul estic ezzel egyetért. Olaszország, Franciaország, Németország viszont már abbahagyná a háborút, ők az élelmiszerválságtól félnek, és komoly engedményeket tennének az oroszok felé. Attól az élelemiszerválságtól félnek, amit pont az oroszok okoznak azzal, hogy nem engedik ki az ukrán búzát az ukrán kikötőkből.

A háború 100. napján a mérleg szomorú, de egy bizonyosságot azért már tudunk: Oroszország már nem tudja megnyerni ezt a háborút!

Mostmár csak az a kérdés, hogy miként legyen vége?

Ghonzó