Putyin terrorizmussal vádolja az ukránokat

Az orosz hatóságok nem kételkednek benne, hogy a Krími hídon elkövetett robbantás terrortámadás volt a polgári infrastruktúra egy kritikus fontosságú létesítménye ellen, amelyet az ukrán szakszolgálatok követtek el – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök, miután vasárnap fogadta Alekszandr Basztrikin, az orosz Nyomozó Bizottság (SZK) elnökének jelentését.

„Amint az előbb jelentette, nem kétséges. Ez egy terrorcselekmény, amelynek célja az Oroszországi Föderáció kritikus fontosságú polgári infrastruktúrájának megsemmisítése volt. A kitervelői, az elkövetői és a megrendelői az ukrán különleges szolgálatok voltak” – mondta az orosz államfő.

Az SZK vezetője szerint az ukrán szakszolgálatoknak orosz és külföldi állampolgárok segítettek a támadás előkészítésében.

FORRÁS: MTI

KONTEXTUS: Azért azt jegyezzük meg, jó pár hosszú-hosszú órát várt Putyin, amíg megszólalt a Kercsi hídon történt robbantás után. Mintha megvárta volna, hogy a különböző frakciók közül ki nyeri meg a belső játszmát. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy cinizmusa nem múlt el a 70. születésnapjával együtt, különben még idegeskednénk az elnök egészsége miatt. Putyin szerint tehát lakóövezeteket bombázni, civileket gyilkolni, kínzókamrákban kínozni az ukránokat, tömegsírba dobálni őket, a nemzetközileg is tiltott foszforbombát bevetni ukrán falvak ellen stb., ez mind-mind nem terrorizmus, és végül is igaza van, ugyanis az oroz hadsereg bűnei jóval nagyobbak bármely terroristacselekménynél, ezek már konkrét és kézzelfogható háborús bűnök, amelyekért – így vagy úgy – de felelniük kell!

Adalékok az orosz háborús bűnök listájához

És akkor az örök kérdés: kinek használ?

Kinek használ ez a hídrobbantás, ami eisze csak félig az, vagy tán annyira sem, ugyanis olyan nagy károkat végül is nem okozott, legalábbis az eddigi jelentések szerint.  Azt is tegyük hozzá, hogy bár az ukránok cinikusan vigyorogtak egyet a hídrobbantáskor, telepakolták mémekkel a közösségi médiát, de egy ukrán hivatalos közlemény sem volt arról, hogy ők lettek volna. Márpedig, ha ők lettek volna, akkor azt érdemes tudatni is a világgal, érdemes vállalni az az akcióért a felelősséget, hiszen ezzel lehet egyértelműen megüzenni, hogy „íme, már erre is képesek vagyunk”. Az ukránok ezt – még! – nem tették meg, ez persze nem zárja ki, hogy nem ők voltak, de korai lenne erről még egyértelműen beszélni.

Oké, nekik van ebből hasznuk, bár mérsékeltnek nevezhető: az a tény, hogy a dél-ukrajnai orosz haderő ellátása akadozni fog, hát, nem tudom, ha ukrán szemmel nézve ér annyit, hogy egy ilyen bonyolult, és lebukásban nagy kockázatokat hordozó akcióba vágjanak bele. Ugyanis ott van nekik a HIMARS, ezzel bármikor kilőnek bármilyen utánpótlást, bárhol. A morál emelése sem igazolná önmagában azt akciót, hiszen semmi sincs az ukrán harci morállal, egymás után foglalják vissza falvaikat, Herszonban is előrenyomulnak, Luhanszkban dettó.

Az oroszoknak?

Nos, itt már kissé másabb a mese: Putyintól nem idegen az önmerénylet, emlékezzünk csak vissza a második csecsen háborúra, amikor saját oroszait robbantotta fel egy tömbházban az FSZB-jével, hogy aztán rákenhesse a csecsenekre – hogy is mondjam, ez a menüpont nem idegen a Kreml étlapjától.

Másrészt az is komoly kérdéseket vet fel, hogy a robbanószerrel megpakolt kamion miként tudott felhajtani arra a Kercsi hídra, amelynek végéinél ellenőrző kapuk találhatóak, és ezek az ellenőrzések pont a terrorista merényletek megelőzését kívánják elérni. Ekkora hibát követett volna ez az orosz antitero? Ráadásul egy háború kellős közepén? Mi több: akadnak olyan hírek, amelyek a teherautó útvonalát mutatják be, ez pedig Oroszország irányából hajtott volna fel a hídra, mielőtt végigutazta volna fél Ukrajnát, és fél Belorussziát, és egy negyedrésznyi Oroszországot. Robbanószerrel megpakolva. Háborús övezetek sokaságán.

Putyinnak, még pontosabban szólva, a lázongó háborús héjáknak jól jönne egy ilyen önmerénylet, hiszen ezzel elérhetik céljukat, a háború eszkalációját. Érdemes megfigyelni, hogy alig pár perccel, órával a robbantás után, ezek a szilovikok, a médiában meglévő rabszolgáik száján keresztül már a nukleáris válaszcsapásról elmélkedtek. Putyin ma meg nekik kedvező nyilatkozattal simogatta meg idegeiket. Putyinnak is érdekében állhat egy ilyen önmerénylet: országa mozgolódik, a fiatalság egy része lázong, a másik része menekül, szövetségesei eddig sem sokan voltak, de azok is kezdenek elpártolni, Kína például egy üdvözlő sort sem küldött az orosz elnök szülinapjára, miközben 24 órával előtte meleg hangú levélben köszöntötte a tök jelentéktelen Türkmenisztán elnökét.

Putyinnak pedig mostanra már égető szüksége van a casus bellire, hogy akár a teljes mozgósítást, akár a sorkatonaság bevetését, akár a nukleáris csapást elrendelhesse, kell valami, ami megadja a legitimitás látszatát, mondom, a csecsen háborút megelőző FSZB-s akciók pedig ott lebeghettek példaként a szeme előtt.

De mi van akkor, ha…?

És mi van akkor, ha ez az egész egy gyönyörű barátság kezdete, azaz orosz-ukrán hírszerzési kooperáció? Azt tudjuk, hogy a Kercsi híd elleni sikeres támadás, ha rövid, azonnali távon nem is, de közép- és hosszútávon biztosan kikezdi Putyin elnök stabilitását. Elvégre az ő szívügyének tekintett építmény, rezsimjének egyik szimbóluma, amit nem tudott megvédeni. Már ezt sem tudja megvédeni, nemhogy a fiainkat, akiket elvisz a háborújába – dekódolhatja az üzenetet sok mérges orosz, és ebbe a dekódolásba talán még segítséget is kaphatnak. Visszatérve az alapgondolatra: kétségtelen tény, hogy Oroszországban egyre szaporodik azon tisztviselők száma, akik szabadulnának Putyintól, csakhogy ez Moszkvában nem olyan egyszerű. Ha pedig a rendszeren belül nincs szövetségesük, akkor kihez is fordulhatnának, ha nem Putyin halálos ellenségeihez? Meredek elképzelés, de van benne logika …

(Nethuszár)