Az orosz propaganda mechanikája I. rész (célközönség: oroszok)

Anno J. Goebbels is megmondta: „Az átlagos ember annyira együgyű, hogy csak nyomatékosan kell hangsúlyozni valamit, és ha az állítást gyakran megismételjük, igazságként lesz elfogadva.” Ez a már fájdalmasan egyszerű elv az alappillére a modern orosz politikai propagandának (és nem csak).

Elegendő idő és anyagi forrás ráfordításával a propagandának köszönhetően bármilyen ideológiát el lehet adni, csak tudni kell jól megválasztani a célközönséget és a számára legalkalmasabb üzenetet. A propaganda koronázatlan királyának elve alapján, elemezzük a legsötétebb marketing elméleti és gyakorlati elemeit.

1. Takarítás és alapozás

Nem lehet építkezni dudvás, girbegurba telken, alap nélkül, mert hamar összedől a vár. A tökéleteshez lehető legközelebbi környezetre van szükséged, minimális szabotáló tényezővel.

– ellenzék likvidálása: Oroszországban nem létezik olyan ellenzéki erő, amely látható befolyással lehetne a társadalomra. Egy, a kormányt bíráló politikai személy (civil is), jelenleg 3 módon végezheti: megölik, lecsukják vagy megveszik kilóra. Általában a rendszerre legnagyobb veszélyt jelentőre vár az első lehetőség, és veszélyességi szinttől lefelé szépen haladunk a módszer enyhébb formáihoz. Nyemcovot hideg vérrel meggyilkolták pont egy putyinellenes tüntetés után kadirov emberei; Navalnyijt lecsukták, ő putyint még nem merte gyilkosnak nevezni, főleg hatalmas korrupciós ügyei miatt támadta; Kraszovszkij, az egykori orosz ellenzék homoszexuális színfoltja, aki még 2014-ben elítélte az Ukrajna elleni háborút és Kijevben ukrán nemzeti öltözékben fotózkodott, most a lehető leghangosabban követeli a melegek elleni törvényeket és azt, hogy az ukrán gyerekeket folyóba fojtsák és élve elégessék. Többezren végezték ilyen vagy olyan módon, miközben a helyükre pszeudoellenzékiek kerültek, mint Zsirinovszkij vagy Szabcsák, hogy megőrizzék a demokratikus politikai élet illúzióját. Megjegyzem, ugyanez a forgatókönyv érvényes az újságírókra és bárkire, aki számít.

– elhidegülés: nem kiálthatod ki ellenségednek azt, akit még tegnap testvérednek neveztél. A társadalmat rá kell szoktatni az ideológiádra negatív információk folyamatos adagolásával, hiszen ha egy nap múlva közlöd vele, hogy X, Y mától ellenség, személyes tapasztalatai és emlékei még felülírhatják ezt a parancsot, de ha szisztematikusan ráállsz egy új üzenetre, azt újabb és újabb „bizonyítékokkal” bővítve, az ebből szerzett friss benyomások nemcsak, hogy felülírhatják a régi meggyőződéseket, de még el is torzíthatják azokat negatív irányba. Magyarán, hangoljuk ellene.

– történelemhamisítás: putyin, akárcsak apróbajszos elődje, írói karrierbe kezdett. A KGB gyöngyszeme történelmi esszékben fejtette ki, hogy az ukránok voltaképpen nem is léteznek, eltévelyedett oroszok, akik letértek az „igaz” útról. Lenin teremtette meg őket, és a hálátlan fabábú igazi kisfiúvá akart válni. Megjegyzem, az ő szemükben minden volt szovjet köztársaság „eredendőn orosz föld”, egyesek szerint még az amerikai őslakosok is.

2. Ellenségkép megteremtése

Statisztikák is mutatják, hogy Putyin népszerűsége jelentősen nőtt a Krím-félsziget annektálását követően. A viszonylag gyors és busás portyának az okát az emberek meg sem kérdőjelezték, hiszen potom áron kaptak egy szép üdülőparadicsomot, és a nagyobb – jobb elvén, akárcsak Grúzia vagy Moldova esetében, megelégedtek azzal a minden bizonyítékot mellőző állítással, miszerint ott is oroszok vannak, akik vissza akarnak térni oroszország (b)anyácska ölébe. Más volt a helyzet Donbasz esetében. Itt a konfliktus befagyott, emberek haltak meg, a katonák nem tértek vissza a frontról. Már nem volt elég az a verzió, hogy „Amerika puccsal megdöntötte Ukrajna kormányát és meg kell védeni azokat az embereket, akik továbbra is oroszország alá akarnak tartozni”. Ide több kellett, mert noha jó pénzért mindig akad egypár szuicid hajlamú patrióta, a közvélemény egy idő után kevésnek érezheti az eszme fontosságát, azaz az orosz érdekszféra gyengülését. Ezért elő kellett venni a csecsen-orosz háború forgatókönyvét, mint idősebb testvér leporolt házi feladatát, mindössze a „terrorista” szót átírni „nácira”.

(Banderáról és az Azovról majd külön, különben ez a bejegyzés enciklopédia nagyságúra hízik.)

3. Érzelmek, mint domináns mozgatórugó

Az oroszok számára a 2. világháború emléke szent. Még katonai templomuk is van, a neve главный храм вооружённых сил россии. Még putyin, sojgu és lavrov is ki lett rakva üvegmozaikból, a vörösen megvilágított, óriás Jézus szobor pedig úgy néz ki, mintha készülne lehúzni a pokolba. Számukra a 2. világháború nem 39-ben, hanem 41-ben kezdődött, Honvédő háborúnak hívják és országszerte úgy tartják, hogy Ők, és csakis egyedül Ők győzték le a németeket, a nácizmust. Még csak nem is a szovjetek, hanem az oroszok. Míg a csótánylakban élő, elszegényedett veterán nem, addig a „náci” szó a mai napig ezer húrt megpenget egy igaz orosz patrióta pici szívében. Beindul az ellenség „embertelenítése”. Ne társíts hozzá arcot, személyiséget, emberi tulajdonságokat, mert ő egy náci, aki (és most őket idézem), droggal kereskedik, gyerekeket köt a tankhoz vagy kisgatyában felszegeli egy hirdetőtáblára, hitleres naptára van, orosz katona máját eszi nagy szemű babbal (ok, a babos dolog kamu, de Hannibál óta minden kannibál ínyenc tudja, hogy így illik).

De valahogy csak kevés az a pár ezer „náci”, akit az Azov ki tud termelni, így hát a propaganda azt mondja neked: egész Ukrajna elnácisodott, még az orosz anyanyelvű, zsidó elnöke is. Ha lúd, hát legyen kövér. A The New York Times (How the Russian Media Spread False Claims About Ukrainian Nazis) 2014 óta több mint 8000 orosz weboldalról összegyűjtött, közel nyolcmillió Ukrajnáról szóló cikket tartalmazó adatsor azt mutatja, hogy a nácizmusra való hivatkozások nyolc éven át viszonylag változatlanok voltak, majd február 24-én, oroszország ukrajnai inváziójának napján soha nem látott szintre emelkedtek.

Az orosz média „ukrán nácikról” szóló publikációinak száma rohamosan megtízszereződött – napi mintegy 50-ről több mint 2 ezerre! Igen ám, de miért kéne, hogy ez érdekelje egy Ukrajnától több ezer km-re élő többgyerekes orosz lakatost vagy a megélhetésért küzdő burjátot? Hát mert meg kell védeni a Rogyinát! Tehát gyorsan összeülnek a propaganda mesterszakácsai, és egy olyan svédasztalos menüt tálalnak, amiből szabadon kiválaszthatod, szerinted miért kell megmenteni a hazát (megint) minimum három időzónával arrébb.

Folyt. Köv.

Szerző: Egy Kárpátljai hang

Forrás: ITT

(Nethuszár)