Hogyan változtatták meg a szankciók Oroszország gazdaságpolitikájának alapjait?

A szankciók már megfosztották Oroszországot a világgazdaság legperspektivikusabb és technológiailag legelőrehaladottabb szektoraitól. Ezért aztán a Kremlnek így vagy úgy elő kell hozakodnia a gazdaság jövőbeli – energiaforrás-kereskedelem köré épülő – fejlesztési tervével.

Szerző: Alekszandra Prokopenko meghívott szakértő. Fordította: Számel Pál

A Kreml szereti gyűjteni a rekordokat. Ezek közül az egyik – nem a legkellemesebb – az Oroszországgal szemben az ukrajnai beavatkozás miatt elrendelt szankciók mennyisége. A korlátozó intézkedések száma meghaladja a 13 ezret, ez több mint amennyit Iránnal, Kubával és Észak Koreával szemben összesen elfogadtak.

Mindezek ellenére az orosz GDP 2022-ben mindössze 2,1%-kal csökkent, 2023-ra pedig még a konzervatív IMF is növekedést jósol, ellentétben például Nagy Britannia gazdaságával. Mindez lehetővé teszi, hogy a Kreml a szankciók hatástalanságáról beszéljen, ám a mennyiségi hatások mellett vannak minőségi hatások is. A szankciók radikálisan megváltoztatták az orosz vezetés gazdasági blokkjának munkamódszerét, mégpedig nem a jó irányba.

Az Ukrajnával vívott háborúig Oroszország gazdaságpolitikája – annak ellenére, hogy az államkapitalizmuson alapult – összességében a technológiai fejlődés, export diverzifikálás és a tőke viszonylagos szabadsága felé orientálódott. Ezek helyett most tőkekontroll van, az országokat felosztják barátiakra és nem annyira barátiakra, megjelent a jüan-elszámolás és a kiadások militarizálása. Ráadásul ez sokáig Oroszországgal marad. A szankciók paradox módon megszilárdítják a Fortress Russia-t rövid távon, elzárva azt a globális méretű sokktól, de meggyengítik közép- és hosszútávon.

A tőke totális kontrollja

Az USA és az EU 2022 elején Oroszország ukrajnai beavatkozására válaszul azonnal kijátszották a szankciócsomag ütőkártyáját: befagyasztották az arany- és devizatartalékokat, korlátozták az Oroszország Bank dollár és euró készpénz felhasználási lehetőségeit. Nem meglepő, hogy a sokkolt oroszországi üzleti szféra és a hivatalnokok nagy része is elhitte: az oroszi gazdaság gyorsan összeomlik, és dermedten várakoztak.

Ugyanakkor a gazdasági blokk gyors reagálása lehetővé tette a következmények felpuhítását. A tőkemozgás korlátozása és a valuta készpénzkiadás tilalma valójában bezárta a nem rezidenseket az orosz pénzügyi rendszerbe. Az irányadó kamatráta azonnali 20%-ra emelése pedig megállította a pénzeszközök kiáramlását a bankrendszerből, ami a háború első két hetében meghaladta a 2 billió¹ rubelt (30 milliárd dollárt).

A jegybank ugyancsak felfüggesztette a hitelek THM-jének szabályozását, ezzel is támogatva a bankokat a megnövekedett likviditási kereslet miatt. A rövid lejáratú betétek kamatának növekedése és a valuta készpénz kiadás tilalma pedig arra kényszerítette az oroszokat, hogy április végéig a kivett pénzeszközök közel 90%-át visszajuttassák számláikra.

A bankrendszer komoly problémáinak hiánya, és a nem rezidensek befagyasztása nem engedte a gazdaságot összedőlni, stabilizálta a várakozásokat Oroszországon belül. De ennek a rövidtávú győzelemnek is van árnyoldala: a tőkemozgás korlátozása, amelynek feladását a jegybank elnöke, Elvira Nabiullina „a gazdaságpolitika fontos vívmányának” nevezte. A tőkeszabályozás intézkedései, amiket sokáig a gazdaságpolitika hatástalan eszközének tartottak, most hosszú ideig megmaradnak. Ráadásul, mindig fennáll a veszélye, hogy még inkább meg kell szigorítani azokat.

Barátok és ellenségek

Oroszországnak a szankciókra adott további válaszlépése az országok felosztása barátiakra és nem annyira barátiakra. Ez megtörtént már a háború kitörése előtt, de a „nem baráti” országok kezdeti listája csak az USA-t és Csehországot tartalmazta, és csupán követségeik munkatársainak számát korlátozta. A háború kezdete után a kormány elfogadta az új, meglehetősen hosszú ellenséges-ország listát, a rajta szereplők tartozásaik törlesztését csak rubelben fizethették be speciális számlákra. Később a minisztertanács ezt a listát többször kiegészítette.

Világos, egyértelmű kritériumokat, amelyek alapján egy országot „barátságtalannak” lehetne nyilvánítani, nem hoztak nyilvánosságra, ez pedig teret nyit a szabályozási kreativitás előtt.

Különösen aktív parlamenti képviselők már javasolják, hogy tiltsák be a legkülönfélébb interakciókat a barátságtalan országokkal: a rubel valutájukra átváltásától és bizonyos áruk nekik való eladásától kezdve orosz gyermekek állampolgáraik által való örökbefogadásáig. Ugyancsak elhangzanak felhívások szomszédos országok felvételére a listára, illetve levételére, attól függően, mennyire aktívan támogatják Oroszországot. Úgy tűnik, az ilyen hozzáállást az ország vezetése is osztja.

Amíg a 2022 előtti Oroszország igyekezett pragmatikusan kialakítani kereskedelmi kapcsolatait, alapvetően a gazdasági érdekektől vezérelve, addig február 24-e után a külkereskedelmi politika legfőbb kritériumává a „barátiság” vált. Ez új partnereket hozott Moszkvának. Például az oroszországi vállalkozások most aktívan építik kapcsolataikat Iránnal, ráadásul betársultak Afganisztánban a tálib kormány által alapított közmű konzorciumba. Moszkva aktivizálta kereskedelmi kapcsolatait Mianmarral és Afrika országaival is.

Oroszország számára a legnagyobb logisztikai és kereskedelmi központokká Törökország és az Egyesült Arab Emirátusok váltak. Mellesleg Ankara is, és Dubai is – jól keresve az orosz kiszolgáltatottságon – meglehetős figyelemmel viseltetnek a szankciók betartása iránt. Az oroszországi cégeknek nem egyszerű ott számlát nyitni, a helyi szabályozó-szervek és bankok mikroszkóppal vizsgálják az Oroszországból indított tranzakciókat. Emiatt az orosz hatóságok nagyrészt felhagytak a készpénzben folytatott külkereskedelem stigmatizálásával, fejlődik a kriptovalutában történő külkereskedelmi elszámolás, a barter, még a – számos országban illegálisnak minősülő – havala elszámolás (avagy hawala. középkori eredetű többszereplős elszámolás. a ford.) is kialakulóban van.

A belátható jövőben a geopolitika továbbra is meg fogja szabni az orosz kereskedelem irányát. A termelési láncok – amelyekben részt vesz Oroszország – nem a gazdasági hatékonyságon fognak alapulni, hanem a geopolitikai prioritásokon. Az ebből eredő költségeket áthárítják a fogyasztókra áremelkedés és csökkenő minőség formájában.

Kínához kötő láncok

A 2022-es év kulcsmozzanata az orosz gazdaság Kelet felé fordulása, ahol a barátság Kínával növekvő gazdasági függésbe fordul át. A Kínai Népköztársaság vámstatisztikai adatai szerint az Oroszországgal bonyolított áruforgalom 2022-ben majdnem egyharmadával nőtt, és 190 milliárd dolláros rekord szintet ért el.

Oroszországnak jelentős előnyre sikerült szert tenni: 76 milliárd dollár értékben importált Kínából, viszont a Kínába irányuló export 114 milliárd dollárt tett ki. Az export struktúrájából bő kétharmadot tett ki az energiahordozó szállítás.

Oroszország Szaúd-Arábia után második a Kínába irányuló nyersolaj szállításban és negyedik a cseppfolyósított földgáz (LNG) szállításban. Az energetikai rekordok másik oldala: a monopszonista vevő (egyetlen vevő és néhány eladó – a ford.) kitűnő lehetőséget kap az ár befolyásolására, az orosz fél tárgyalási pozíciója összehasonlíthatatlanul gyengébb.

Oroszországba Kína nemcsak fogyasztási cikkeket szállít, ő biztosítja a high-tech import jelentős részét. A 2022-es évben jelentősen megnőtt a Kínából Oroszországba exportált teherautók, exkavátorok és rakodógépek száma, valamint az autóalkatrészek mennyisége. Kínai cégek az elektronikai termékek (berendezések, félvezetők, alkatrészek) legfőbb szállítói.

A Huawei kategóriájú legnagyobb kínai cégek tartanak globális piaci pozícióik veszélyeztetésétől, ezért korlátozzák oroszországi tevékenységüket. Viszont a másod- harmadvonalbeli cégek éppen ellenkezőleg, bemennek az orosz piacra. A nyugati félvezető- és mikrocsip korlátozások ellenére Oroszország továbbra is nagy mennyiséget kap belőlük Kínától.

Az elszámolás a kínai partnerekkel nagyobbrészt kínai valutában történik, nem rubelben. Az orosz export ellenértékében a jüan aránya 32-szeresére nőtt – a 2021. évi 0,5%-ról 2023. évi 16%-ra; az orosz import esetében az arány 4%-ról 23%-ra változott. Négy kínai bank Oroszországban működő leányvállalatai megtöbbszörözték aktívumaikat, miközben hasznukat megtízszerezték.

Ráadásul Vlagyimir Putyin bejelentette, Oroszország készen áll arra, hogy más országokkal is áttérjen a jüanban való elszámolásra. Ez azt jelenti, hogy az orosz gazdaság dollármentesítése – amire oly büszke az orosz vezetés – egyre növekvő jüanizálódásba fordul: az egyik domináns valutát felváltja egy másik.

Eközben továbbra is a dollárt és az eurót használják árnominálásra és részleges átváltásra. Az olyan egzotikus lehetőségek, mint az elszámolásnak „valutakosár”-hoz vagy egyes árucikkekhez kötése nehézkes és kényelmetlen a partnerek számára.

A rubel – és vele együtt Oroszország – növekvő elszigetelődése mindenestül Kínának kedvez: Moszkva elősegíti a jüan természetes nemzetközivé válását azzal, hogy növeli annak részesedését a nemzetközi tranzakciókban és tartalékokban. Annak figyelése, hogyan terjeszti ki a szankciókat a Nyugat, és hogyan alkalmazkodik hozzá Oroszország, segíti Kínát gazdasága felkészítésében az USA-val való szembenállásra.

Elszigetelődés és militarizálódás

Ha akarjuk, Oroszország jelenlegi gazdasági helyzetében megtalálhatjuk a sajátos előnyöket. Az USA-ban tapasztalható magas infláció és a FED válasza, a kamatemelés az amerikai bankok kötvényportfóliójának átértékeléséhez vezetett. Az amerikai Signature Bank, a Silicon Bank és a Silvergate Bank márciusi csődje csúcsra járatta a piacokat és rákényszerítette az elemzőket, hogy beszélni kezdjenek a „világválság visszhangjáról”. Viszont az orosz gazdaság – amely a szankcióknak hála, megbízhatóan el van szigetelve a globális pénzügyi piactól – meg sem érezte a turbulenciát.

Mostanra gyakorlatilag a kőolaj- és földgázár maradt az egyetlen közvetítő csatorna, amin keresztül a külső sokkok eljutnak Oroszországba. Ha világméretű recesszió tör ki, ami ezeket az árakat jelentősen csökkenti, az orosz gazdaságnak rossz.

Ugyanakkor bár a globális válság forgatókönyve fel-fel rémlik az előrejelzésekben, távolról sem ez a legvalószínűbb. Ezen kívül az energiahordozó árakat támogató OPEC+ résztvevői megegyeztek a kitermelés csökkentésében a május és október közötti időszakra, Oroszország pedig az önkéntes kitermelés csökkentésen kívül megváltoztatta az olaj- és gázipari adók számításának módját, hogy elkerülje a költségvetés nyersanyag-jövedelmeinek meredek esését.

Amúgy az elszigetelődés a külső sokkoktól a néhány megmaradt külső partnertől való függésbe fordul át. A technológiai szankciók már megfosztották Oroszországot annak lehetőségétől, hogy új energetikai projekteket dolgozzon ki a kontinentális talapzaton és más nehezen hozzáférhető lelőhelyeken; korlátozták a turbinákhoz való hozzájutást, a modern olajszállító hajók, mozdonyok, autók új generációs távközlési hálózatok és egyéb high-tech termékek gyártásának technológiájához való hozzáférést; kizárták Oroszországot a mesterséges intelligenciáról és a kvantum számítógépekről folyó világméretű eszmecseréből, ami azt jelenti, hogy a Kreml így, vagy úgy kénytelen lesz az energiahordozó-kereskedelem köré terveket kidolgozni a gazdaság jövőbeli fejlesztésére.

A nyersanyagok árának szüntelen szemmel tartása és az állami kiadások meredeken megnövekedett militarizálása (majd’ egyharmada a büdzsé kiadásainak) hosszú időre konzerválja Oroszország gazdasági fejlődését. Annál is inkább, mert a katonai kiadások aligha csökkennek a háború aktív szakaszának befejeződése után, akkor sem, ha a putyinizmus megmarad ilyen vagy olyan formában. A Kremlnek muszáj lesz feltölteni a készleteket és készülni az új háborúra. A hadi technológiák átvitele a polgári szektorba Oroszországnak sohasem sikerült még különösebben. Nem érdemes nagy sikereket várni a fordított iparosítástól sem, átállítva vele az ipart elavult technológiákra.

A múlt században Oroszország már folytatott gazdaságpolitikát a nyersanyag-kereskedelemre, a külső partnerektől való függésre és a felduzzasztott hadiipari komplexumra alapozva. Annak hatékonytalanságáért súlyos árat fizetett az 1990-es években. Most Oroszországnak minden esélye meg van arra, hogy újra végigjárja ezt az utat.

[1] 2 billió = 2 ezer milliárd

FORRÁS: Carnegie Endowment for International Peace, Orosz Tükör

(Nethuszár)