Elhunyt Henry Alfred Kissinger

Életének 100. esztendejében elhunyt Henry Alfred Kissinger, születési nevén Heinz Alfred Kissinger Nobel-békedíjas németországi születésű amerikai diplomata, politikus, politológus, író és történész. Nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter (Secretary of State) a Nixon-kormányban, mely tisztségében a Watergate-botrány (1974) után a Gerald Ford vezette új kormányban is megmaradt.

Kissinger a bajorországi Fürth városában látta meg a napvilágot Heinz Alfred Kissinger néven, 1923. május 27-én Louis Kissinger és Paula Stern gyermekeként. Zsidó származása miatt a család 1938-ban a nácik elől New Yorkba emigrált. Henry katonai kiképzése során, 1943. június 19-én kapta meg az amerikai állampolgárságot. Bár 15 éves kora óta az Egyesült Államokban élt, mindig érezhető német akcentussal beszélte az angol nyelvet. A New York-i Városi Főiskola (City College of New York) hallgatójaként sorozták be 1943-ban. Kiképzése után, immár amerikai állampolgárként a belső elhárítás (Counter Intelligence Corps) 970-es alakulatához került mint némettolmács. A háború után a Harvardot summa cum laude végezte 1950-ben. Az egyetem Kissingert tartja az egyetlen olyan hallgatójának, aki hibátlanul végezte el tanulmányait, annak ellenére, hogy az utolsó évében egy négyes (B) becsúszott. A mester (MSc) majd a PhD fokozatot 1952-ben, illetve 1954-ben szerezte meg, ugyanott. Doktori disszertációjának címe A World Restored: Metternich, Castlereagh and the Problems of Peace 1812–22. volt. Tanulmányai befejeztével a Harvardon maradt, ahol különböző pozíciókat töltött be, miközben több nagyobb állami szervezet tanácsadója is lett.

Liberális republikánusként, és hogy az amerikai külpolitikában nagyobb szerephez jusson, Nelson Rockefeller republikánus jelöltnek, New York Állam akkori kormányzójának támogatója, illetve külpolitikai tanácsadója lett az 1960-as, 1964-es és 1968-as elnökválasztásokon. Richard Nixon 1968-as győzelme után meghívta Kissingert a nemzetbiztonsági tanácsadói székbe, ami a nemzetbiztonsági kabinet vezető székét, ezáltal pedig az elnökhöz tartozó kabinetbe kerülést jelentette.

Első feleségétől két gyermeke született. Haláláig második feleségével, Nancy Maginnesszel élt a Connecticut állambeli Kent városában, ahol saját cégét, a Kissinger Associates nevű tanácsadó vállalatot igazgatta. Nagy rajongója volt a New York Yankees baseballcsapatnak, illetve a SP Fürth labdarúgócsapatnak, melynek ifikorában egy ideig tagja is volt.

Kissinger a nagypolitikában

Kissinger Nemzetbiztonsági Főtanácsadóként dolgozott 1969 és 1975 Nixon, majd Ford elnöksége idején, míg egy ideig ezzel párhuzamosan 1973 szeptembere és 1977. január 20-a között az Egyesült Államok külügyminisztere is volt. Pozícióját a Watergate-botrány sem tudta megingatni, habár tanácsadói szerepéről 1975-ben leváltották. Mint a Realpolitik támogatója és követője, jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok külpolitikájában 1969 és 1977 között, mely során kidolgozta az enyhülés politikáját. Ez valódi enyhülést hozott az USA és a Szovjetunió kapcsolatában, és meghatározó szerepet játszott az 1972-es kínai–amerikai csúcstalálkozón Csou En-laj pártfőtitkárral tartott megbeszéléseken, mely Kína a világ felé történő nyitását, illetve egy új, antiszovjet kínai–amerikai szövetséget eredményezett. 1973-ban a vietnámi háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréséül Nobel-békedíjat kapott.

Kissingert azonban éles kritikák is érték az 1971-es, India és Pakisztán között kirobbant háború során kifejtett tevékenysége miatt, mivel hiába készült számos jelentés a bangladesi (akkoriban még kelet-pakisztáni) „tisztogatásokról” és hiába került nyilvánosságra a Blood telegram (Archer Blood bangladesi amerikai diplomata éles hangvételű tiltakozó telegramja a bangladesi felszabadítási háború után elkövetett háborús bűnök és emberi jogi sérelmek megtorlatlansága miatt), ezek ellenére sem tett semmit Yahya Khan pakisztáni elnök, vagy a pakisztáni hadsereg tevékenységének leállítására. A háborúban győztes India és a Szovjetunió között a háború előtt nem sokkal korábban aláírt baráti szerződés miatt Kissinger különösen érdekelt volt a szovjetek dél-ázsiai térnyerésének megakadályozásában, illetve a Kínával kötött hallgatólagos szövetség demonstrálására is jó lehetőséget adott, hogy az Egyesült Államok Iránon és Jordánián keresztül a Kína szoros szövetségesének számító Pakisztánt támogatta a konfliktus során mind pénzzel, mind fegyverekkel.

Az elmúlt években ismét felszínre került az a hangfelvétel, mely közte és az elnök (Nixon) között 1971. november 5-én történt beszélgetést rögzítette és amelyben többek között az indiaiakat „köcsögöknek”, Indira Gandhi indiai miniszterelnök asszonyt pedig „ribancnak” nevezte. Kissinger azóta többször is kifejtette sajnálkozását és megbánását mondataiért.

1973-ban a jom kippuri háború befejezése után Kissinger vezette a béketárgyalásokat Izrael és a háborút meglepetésszerűen kirobbantó, majd hamar elvesztő egyiptomi és szíriai vezetés között. Kissinger a tárgyalásokról, abban való tevékenységével összefüggő hosszú és többször drámai hangvételű telefonbeszélgetéseket tett közzé 2002-es, Crisis című könyvében. Kissinger (kezdetben vonakodó) támogatásával, az amerikai hadsereg a történelem legnagyobb szabású légi katonai szállítását vezényelte le Izrael megsegítésére a háborúban, illetve az 1973-as OPEC embargó során, mely az Egyesült Államok és nyugati szövetségeseit sújtotta, egészen annak 1974-es feloldásáig. Ekkor a légi szállítás is abbamaradt.

Izrael a kezdetben Egyiptom és Szíria által elfoglalt területeket visszaszerezte, majd a Golán-fennsíktól keletre fekvő területet is elfoglalták, illetve egészen a Szuezi-csatornáig nyomultak előre, annak mindkét partját elfoglalva. Kissinger kényszerítette az izraelieket az újonnan szerzett területek jó részének visszaadására, ami nagyban hozzájárult az egyiptomi–izraeli békeszerződéshez. A mozzanat egyben előrébb mozdította az egyiptomi–amerikai kapcsolatokat is, az addig erősen szovjetbarát egyiptomi politikát felülírva. A békét végül 1978-ban kötötték meg, melyben a Sínai-félsziget (és egyben a Szuezi-csatorna) visszaszolgáltatásáért cserébe Egyiptom elismerte Izrael állam létét, illetve azonnali hatállyal felhagyott a további agresszióval. A szerződés aláírásáért a többi arab ország azonnal élesen kritizálta, illetve elítélte Anvar Szadat elnököt.

Kissinger szorgalmazta és támogatta a Dél-Amerika déli részén (Argentína, Chile), illetve Latin-Amerika más részein akkoriban született, vagy már meglévő antikommunista katonai juntákkal való barátságos diplomáciai kapcsolatok kiépítését és fenntartását, így a chilei belpolitikába történt burkolt beavatkozást az 1970-ben demokratikusan megválasztott Salvador Allende nyíltan marxista, Kuba-párti elnök elmozdítására, aki hivatalba lépése után nem sokkal számos amerikai érdekeltségű céget államosított.

Nixon kormánya idején a CIA megbízást kapott egy katonai puccs előkészítésére, de az kudarcba fulladt. Ezután jelentős összegekkel támogatta az 1972-es és 1973-as tömeges kormányellenes megmozdulásokat, melyet Kissinger az Allende kormányról tett, sokat vitatott kijelentéseiben úgy indokolt, hogy

„Nem értem, hogy miért kéne állnunk és néznünk, ahogy egy ország kommunistává válik polgárai felelőtlensége folytán”

illetve

„ezek az ügyek túl fontosak a chilei választók számára ahhoz, hogy ezt egyedül ők dönthessék el”.

Ezek a nyilatkozatok a közvélemény jelentős részében felháborodást keltettek, akik ezt Chile szuverenitásának lenézéseként, arról lekezelő hangnemben történő nyilatkozatként értelmezték.

1973 szeptemberében a chilei hadsereg főparancsnoka, Augusto Pinochet által vezetett katonai puccs során Allende eltűnt, majd holtan került elő. Halálának körülményei máig nem tisztázottak, ahogy Kissinger pontos szerepe sem ebben az amerikai intervencióban. Kissinger egy későbbi chilei látogatása során Pinochetnek azt mondta, hogy az Egyesült Államok figyeli a junta tevékenységét, különösen az emberi jogok megsértését, de szimpatizál annak antikommunista beállítottságával.

A 2002-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok miatt, melyek az USA dél-amerikai és Kelet-Timorral kapcsolatos politikáját tartalmazták a Nixon-, majd a Ford-kormány alatt, Kissinger heves támadás alá került a (főleg amerikai) sajtó és számos emberjogi szervezet részéről. A dokumentumok nyilvánosságra hozatala után olyan országok, mint Franciaország, Brazília, Chile, Spanyolország vagy Argentína hivatalos úton keresték meg Kissingert, hogy kérdéseket tegyenek fel neki többek között a Condor hadművelet során feltehetőleg elkövetett amerikai háborús bűnökről.

Az USA barátai és ellenfelei is elismeréssel emlékeztek Henry Kissingerre

Az Egyesült Államokkal szövetségesi kapcsolatban és konfliktusban álló országok vezetői is elismerően emlékeztek csütörtökön az életének 100. évében elhunyt volt külügyminiszterre, Henry Kissingerre, valamint az amerikai politikai élet szereplői is részvétet nyilvánítottak.

Az Egyesült Államok külpolitikájának egyik legmegbízhatóbb és legkivételesebb szószólóját veszítette el Henry Kissinger halálával – írta csütörtökön George W. Bush volt elnök az amerikai külpolitikát az 1970-es években meghatározó politikus halálhírére reagálva. A korábbi elnök kifejezte csodálatát Kissinger életútja előtt, aki zsidóként a nácik elől menekült el, még mint gyerek, majd már az amerikai hadsereg tagjaként harcolt ellenük.

Jichák Herzog, Izrael államelnöke, Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel tartott találkozóján úgy emlékezett, hogy Henry Kissinger fektette le a közel-keleti béke alapjait, amelyet később Izrael Egyiptommal kötött meg; és elismerését hangoztatta azokért a diplomáciai eredményekért, amelyek az amerikai diplomata nevéhez fűződtek.

Antony Blinken arról beszélt, hogy Henry Kissinger mércét jelent bárki számára, aki a külügyminiszteri pozícióban utódja lehet, és megtiszteltetésnek nevezte, hogy tanácsait kérhette, legutóbb egy hónappal korábban. Az amerikai külügyminiszter Tel-Avivban úgy fogalmazott, hogy „kevés ember volt jobb diákja a történelemnek, és kevés ember formálta nagyobb mértékben a történelmet, mint Henry Kissinger”.
Hszi Csin-ping kínai elnök Joe Biden elnöknek küldött részvétüzenetében azt írta, hogy „Kssingerre mindig emlékezni fognak a kínai emberek, és mindig hiányozni fog számukra”. Kína államfője országa készségét hangoztatta az együttműködésre az Egyesült Államokkal a barátság ügyének nevében kínaiak és amerikaiak között, valamint a stabil kínai–amerikai kapcsolatok érdekében.

Vlagyimir Putyin orosz elnök Henry Kissinger özvegyének írt üzenetében bölcs és széles látókörű politikusnak nevezte az elhunyt diplomatát, akinek neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott azon pragmatikus külpolitikával, amely nagyban elősegítette a nemzetközi feszültségek enyhülését. Richard Nixon egykori amerikai elnök lányai közleményükben úgy fogalmaztak, hogy édesapjuk és Henry Kissinger partnersége a béke időszakát teremtette meg az amerikai nemzet számára.

Henry Kissinger két elnök, Richard Nixon és Gerald Ford alatt szolgált az amerikai adminisztráció tagjaként, először nemzetbiztonsági tanácsadóként, majd külügyminiszterként; legmeghatározóbb külpolitikai lépései közé tartozott az Egyesült Államok kivezetése a vietnami háborúból és az azt lezáró párizsi békemegállapodások, valamint az amerikai–kínai politikai kapcsolatok újrafelvétele.
Henry Kissinger halálhírét washingtoni idő szerint szerdán késő este jelentették be.

Hszi Csin-ping: Henry Kissinger világhírű stratéga és a kínai nép jó barátja volt

Hszi Csin-ping kínai elnök és magas rangú kínai tisztségviselők is részvétüket fejezték ki Joe Biden amerikai elnöknek Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter halála miatt.

Hszi a kínai kormány és nép nevében mély részvétét fejezte ki, és üzenetében azt mondta, hogy Kissinger világhírű stratéga, a kínai nép régi és jó barátja volt. „Fél évszázaddal ezelőtt Kissinger kiemelkedő stratégiai látásmódjával történelmi jelentőségű hozzájárulást tett a kínai–amerikai kapcsolatok normalizálásához, amely nemcsak a két ország javát szolgálta, hanem a világot is megváltoztatta” – fogalmazott Hszi, hozzátéve, hogy Kissinger egész életében a kínai–amerikai kapcsolatok fejlődését és erősítését törekedett előmozdítani, ezért neve mindig is a kínai–amerikai kapcsolatokhoz fog kapcsolódni.

Kiemelte, hogy a kínai nép mindig emlékezni fog Kissingerre, és ennek kapcsán kijelentette, hogy Kína kész együttműködni az Egyesült Államokkal a két ország barátságának előmozdítása érdekében, hozzájárulva ezáltal a világ fejlődéséhez is.
Vang Ven-pin külügyi szóvivő szokásos sajtótájékoztatóján elmondta, hogy „Kissinger történelmi hozzájárulást tett a kínai-amerikai kapcsolatok normalizálásához, és a kínai nép emlékezni fog rá őszinte odaadásáért és fontos hozzájárulásáért”. „Kínának és az Egyesült Államoknak tovább kell vinnie Kissinger stratégiai vízióját, politikai bátorságát és diplomáciai bölcsességét (.), és elő kell mozdítania a kínai–amerikai kapcsolatok szilárd, stabil és fenntartható fejlődését” – mondta Vang.

Li Csiang miniszterelnök és Vang Ji külügyminiszter is részvétüket fejezték ki Kissinger családjának. Az idén 100 éves Kissinger több mint száz alkalommal járt Kínában, legutóbb Hszivel találkozott júliusi meglepetésszerű pekingi útja során.
Peking megítélése szerint Kissinger kulcsfontosságú diplomáciai szerepet játszott a Washington és Peking közötti kapcsolatok normalizálásában az 1970-es években, amikor külügyminiszterként és nemzetbiztonsági tanácsadóként szolgált Richard Nixon és Gerald Ford elnökök kormányában.

Emmanuel Macron: Kissinger a történelem óriása volt

Emmanuel Macron francia államfő csütörtökön a közösségi médiában méltatta a százéves korában elhunyt Henry Kissinger korábbi amerikai külügyminisztert. „Henry Kissinger a történelem óriása volt. Százados eszméi és diplomáciája maradandó hatással volt korára és világunkra. Franciaország részvétét fejezi ki az amerikai népnek” – írta a francia elnök az X-en.

Az egykori amerikai külügyminiszter Heinz Alfred Kissinger néven született 1923-ban Bajorországban, német zsidó családba, és a második világháború idején menekült el Németországból. Húszévesen lett amerikai állampolgár, majd a hidegháború alatti világdiplomácia kulcsfigurája. Kissinger májusban ünnepelte századik születésnapját, és évtizedekkel azután is megőrizte a világ vezetőinek figyelmét, hogy visszavonult az aktív politizálástól.

Brit politikusok méltatták Henry Kissinger munkásságát

Henry Kissinger diplomáciai munkásságát méltatták csütörtöki megemlékezéseikben brit politikusok. A nyilatkozatok visszatérő eleme volt az a vélemény, hogy a világnak ma is szüksége lenne a néhai amerikai külügyminiszterhez és nemzetbiztonsági tanácsadóhoz hasonló formátumú személyiségre. Kissingert, aki Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége idején töltötte be a külügyminiszteri tisztséget, százéves korában, Connecticut állambeli otthonában érte a halál szerda este.

David Cameron brit külügyminiszter csütörtöki nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy Henry Kissinger, „a nagyszerű államférfi és mélységes tiszteletnek örvendő diplomata nagyon fog hiányozni a világpolitika színpadáról”.
Cameron szerint Kissingert még százévesen is „gondolatokkal teli, sugárzó bölcsesség” jellemezte. A brit külügyminiszter felfedte, hogy alig néhány hónappal ezelőtt is megvitatott a néhai amerikai politikussal olyan horderejű ügyeket, mint az ukrajnai háború, az Irán jelentette fenyegetés, vagy az Oroszország és Kína támasztotta új kihívások.

Boris Johnson volt brit miniszterelnök csütörtöki megemlékezésében a diplomácia, a stratégiai gondolkodás és a béketeremtés óriásának nevezte Henry Kissingert. Johnson szerint ha valaha is létezett egy olyan személyiség, aki békét tudott teremteni és rajongott a harmonikus kapcsolatokért, azt Henry Kissingernek hívták. „A világnak most is szüksége lenne rá” – hangsúlyozta méltatásában a volt konzervatív párti brit kormányfő.

Tony Blair, aki 1997 és 2007 között a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetőjeként volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, az általa alapított közpolitikai elemzőműhely (Tony Blair Institute for Global Change) honlapján közzétett csütörtöki megemlékezésében úgy fogalmazott: ha a diplomácia legmagasabb szintű művelését lehetséges művészetnek nevezni, akkor ennek Henry Kissinger volt a művésze.

Blair szerint Kissinger kiemelkedő tehetsége mindenekelőtt abban állt, hogy képes volt a legösszetettebb diplomáciai problémák legkülönbözőbb elemeiből egységességükben és teljességükben bámulatra méltó megoldásokra jutni.
Mindebben a legszokatlanabb az volt, hogy a néhai amerikai külügyminiszter nem csupán elemezte ezeket a problémákat, hanem válaszokat is talált rájuk – tette hozzá a volt brit miniszterelnök.

Tony Blair hangsúlyozta: mint mindenkit, aki a nemzetközi politika legnehezebb problémáival szembesül, Kissingert is érték bírálatok, sőt elítélő nyilatkozatok is, cselekedeteinek mozgatórugója azonban nem a „nyers reálpolitika”, hanem mindig is a szabad világ őszinte szeretete és megvédésének szükségessége volt.

Putyin: Kissinger világszerte méltán örvendett tiszteletnek

Méltán örvendett tiszteletnek világszerte Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó – írta Vlagyimir Putyin orosz elnök a néhai diplomata és külpolitikai stratéga özvegyéhez intézett gyásztáviratában

„Kérem, fogadja mély részvétemet férje, Henry Kissinger halála miatt” – áll a Kreml honlapján csütörtökön közzétett gyásztáviratban. Putyin szerint Kissinger személyében „kiváló diplomata, bölcs és előrelátó államférfi” távozott, „aki hosszú évtizedeken át méltán örvendett tekintélynek szerte a világon”. Megjegyezte, hogy sokszor találkozott Kissingerrel, és megőrzi a legjobb emlékezetében.

A Vesztyi FM hírrádió szerint Kissinger tíz alkalommal találkozott Putyinnal. Dmitrij Medvegyev, korábbi elnök és miniszterelnök, az orosz biztonsági tanács jelenlegi elnökhelyettese az X-en azt írta, hogy Henry Kissinger hosszú éveken át hűségesen szolgálta hazáját, ugyanakkor pragmatikus volt, aki figyelembe vette a realitásokat, és nem csak az amerikai külpolitika kánonjait követte. „Az amerikai kormányzatban és a nyugati világban ma már nyoma sincs ilyen embereknek. Nyugodjék békében” – írta Medvegyev.

FORRÁS: Wikipédia, MTI

(Nethuszár)