Újabb lépés az Európai Egyesült Államok irányába? Már nyílt levélben suttognak a tervről
2024. 06. 21. 19:31:59
Alig jártak le az európarlamenti választások, az Unió csúcsvezetése máris nekiállt különböző hírekkel borzolni az európai polgárok és különösen a tagállamok idegeit.
Igaz, a fontos pozíciók még nem kerültek leosztásra, abban sem lehetünk biztosak, hogy Ursula von der Leyen marad az EB elnöke, az ET elnöki pozíciójától pedig még ennél is messzebb vagyunk, viszont a pénzek szétosztásának módszertanával kapcsolatban már belengetésre került egy olyan információ, aminek lehet ugyan örülni, lehet ugyan borzongani miatta, de az biztos, hogy alapvetően alakítaná át az Unió költségvetési mechanizmusait, a tagállamoknak járó pénzek kiosztását stb. Vagyis: minden, amit eddig az Unióval kapcsolatban tudtunk, az nagyjából semmissé válhat.
Kezdjük a végén:
Vasco Alves Coredeiro, az Európai Régiók Bizottságának elnöke levelet írt Ursula von der Leyen asszonynak: az elnök ebben hangot adott azon aggodalmának, hogy a kohéziós alapok megszüntetése, valamint a kohéziós biztosi poszt megszüntetése „gyengítené és aláásná az EU értékeit, hatással lesz a közös piacra, a szociális és területi felzárkózásra, következetesképp a demokráciára és az európai projektre nézve is”
A levél annak nyomán született meg, hogy az európai sajtó széles körben tárgyalta azt az egyelőre csak feltételezésnek bizonyuló tervet, miszerint Ursula von der Leyen, amennyiben újból elnyeri az EB elnöki pozícióját, akkor a jelenlegi kohéziós forráspolitikát lecserélné a reziliencia és helyreállítási mechanizmusra.
A két uniós pénzeszsák:
Az Európai Unió jelenleg két nagy programon keresztül osztja szét a tagállamoknak járó pénzeket. Az egyik, nevezzük röviden és gyűjtőfogalomként kohéziós alapnak, az a halmaz, amit már jól ismerünk – ezeket kapja Románia is, mint később csatlakozott tagállam, ezekből a forrásokból finanszíroznak olyan befektetéseket, munkákat, mint a csatornázás, vízszolgáltatás, áramellátás bővítése a vidéki, elmaradott térségekben stb. Magyarán a kohéziós alapok a felzárkóztatást szolgálják, és nemcsak a tagállamok kormányai, hanem a helyi hatóságok (önkormányzatok, fejlesztési régiók) is pályázhatnak ide, ami a központi és helyi hatalommegosztást hivatott elősegíteni.
A kohéziós alapok célja nem feltétlenül az EU versenyképességének növelése, mármint nem ez a deklarált és elsőrangú prioritása, hanem a szegényebb tagállamok felzárkóztatása különböző fejlesztések által, a szükségeket pedig a tagállami kormányok fogalmazzák meg.
A másik nagy pénzeszsákot csak a kovidjárvány után ismerhettük meg, akkor került bevezetésre a Helyreállítási és Reziliencia Mechanizmus, amit Romániában PNRR-ként, Magyarországon pedig RRF-ként ismer az újságolvasó közönség. Az ebbe a halmazba tartozó pénzek felett már csakis a tagállami kormányok diszponálnak, viszont első számú céljuk az Unió versenyképességének és az amerikai, valamint a kínai gazdasággal szembeni ellenálló képesség növelése. A PNRR pénzeit nagyívű projektekre szánják, de ennél is fontosabb különbség a kohéziós alapokhoz képest, hogy ezen források megítélését komoly reformok bevezetéséhez kötik, ezeket pedig úgynevezett mérföldkövekre bontják, minden ilyen mérföldkő teljesítése után érkezik be a tagállam számlájára az ehhez arányítható összeg.
A kohéziós alapok esetén elvileg nem lehet elzárni a tagállamokat, csak nagyon súlyos problémák esetén – példa erre Magyarország, aki ellen jogállamisági eljárás folyik, erre hivatkozva pedig a kohéziós alapokat is visszatartja az Unió – engedje meg a kedves olvasó, hogy hozzátegyem: nem feltétlenül jogszerű ez a lépés az Unió részéről, ráadásul saját magának is árt vele – de ez legyen egy másik cikk témája.
A PNRR-pénzek már szigorúbb ellenőrzés alá esnek, amennyiben egy tagállam nem teljesíti a mérföldköveket, akkor bizony eleshet a PNRR-s pénztől. Példa erre Románia, amely a második részletet még mindig nem kapta bizonyos reformok késleltetése miatt.
Mi változna?
Szögezzük le ismét: fenti terv egyelőre csak szóbeszéd alapjáén létezik. Az európai sajtó kezdte el pedzegetni, hogy von der Leyen ilyen jellegű lépésre készülne újraválasztása esetén – ugyanakkor az EB jelenlegi elnöke ezt nem erősítette meg, nyilvánosan erről nem ebszélt, ilyen jellegű ígértéről nincs tudomásunk. Azonban Vascobar urat sem kéne lebecsülni, igaz ugyan, hogy az Európai Régiók Bizottságának elnökeként csupán egy konzultatív, valós hatáskörökkel nem rendelkező hivatalt vezet, de erősen gyanítható, hogy nemcsak a sajtóból informálódott, mielőtt rávette volna magát arra, hogy levelet írjon Ursulának.
Amennyiben a következő európai vezetés valóban ebbe az irányba mozdul, az jócskán felkavarhatja az uniós költségvetést, de ennél is fontosabb szempont, hogy újabb lépést jelenthet az Európai Egyesült Államok felé vezető úton.
2020-ban, amikor Ursula von der Leyen elmondta a State of the Union beszédét, megírtuk azt, amit akár ma is megírhatnánk:
bár konkrét lépésekről keveset tudtunk meg, a fő csapásirány világossá vált, erősödő Európai Unió, ami inkább az Európai Egyesült Államok koncepciójához vezető úton indul el, a korrupció elleni küzdelem megerősítése, szőnyeg alá sörpört kisebbségi jogok, a sérülés veszélye nélküli jogi abszurdizmus folytatása, a migráció áthangolása, abból a célból, hogy az folytatódjon – hogy ebből mi bukik majd meg a tagállamok ellenállásán, mi lesz az, amihez az Unió minden körülmények között ragaszkodni fog, az egyelőre nem világos, de annyit már bizonyos: a következő hétéves költségvetési ciklus más lesz, mint ez eddigiek. (FORRÁS: ITT)
Folytatása következik…
Felcser V. Örs
Felhasznált forrásanyag: Cor. Europa.eu
(Nethuszár)