Putyin, a stratéga: egy mítosz összeomlik
2024. 06. 23. 20:26:42
A legyőzhetetlen és a világ második legerősebbjének tartott orosz hadsereg közel három éve tartó spécoperáciája viszont teljesen lerombolta ezt a mítoszt.
A nyugati politikai elit egy tekintélyes és a nyugati közvélemény jelentős része tényként fogadta el azt a mítoszt, amely szerint Vlagyimir Putyin a nemzetközi politika stratégiai nagymestere olyan géniusz, mint Clausewitz, annyira okos, mint Sun Tzu, és annyira merész, mint Napoleón. Ezen elitek és hasznos idióták számára az orosz vezető Machiavelli ideális örököse – hiányzik belőle a moralitás és a félelem, és akárcsak a nagy sakkmesterek, mindig eléri objektív céljait. Hát, ideje lenne belátni, hogy alaposan elszámították magukat!
Lássuk csak:
- Az Oroszországgal szomszédos államok szuverenitásának és határainak katonai erővel történő megkérdőjelezése arra készette Svédországot és Finnországot, hogy felvételüket kérjék az észak-atlanti katonai szövetségbe, ezzel pedig a Balti-tenger gyakorlatilag NATO-tóvá vált. Ennél is beszédesebb, hogy a kaukázusi államok, amelyek Oroszországhoz fűződő viszonyáról elég annyit mondanunk, hogy ezen országok hivatalos megnevezése „közel-külföld”, az egykori szovjet tagállamok gőzerővel szaladtak ki Moszkva ölelő karjai közül – Kazahsztán az egyik legjobb példa erre. Oroszország nemcsak elvesztette ezen államok egy jelentős részét, hanem egyenesen Kína karjaiba lökte őket. Kivéve Örményországot, aki Moszkva korábbi pártfogoltjából a nyugati irányvonal követésébe ment át, nem véletlenül. Az új világrend építője, a nagy stratéga Putyin képtelen volt szerződésben foglat ígéreteit teljesíteni és megvédeni az örmény Hegyi Karabahot.
- Az Orosz Föderáció elveszíti lakosságának jelentős és legfontosabb részét. Már a háború előtti nagyívű elemzésemben is írtam arról, hogy Oroszország demográfiai katasztrófa szélén áll. A háború megindítása óta Moszkva összes lépése arra mutat, hogy Putyin alaposan lebecsüli ezt az ország jövőjét alapjaiban meghatározó tényt. Egymillió munkaképes orosz halt vagy sérült meg súlyosan eddig – ezt pedig az orosz gazdaság is megérzi majd. A fiatalok és jól képzettek pedig elmenekültek az országból: óvatos becslések szerint is egymillióra tehető azon orosz jól képzett fiatalok száma, akik inkább elhagyták az országot, semmint katonának álljanak be egy őrült elme megnyerhetetlen háborújába.
- Az Orosz Föderáció 300 milliárd dollár értékű külföldi aktívája és 200 milliárd dollár értékű magántőkéje áll befagyasztva a nyugati országokban.
- Az orosz tőke folyamatosan és hatalmas mértékben menekül Nyugatra. Igen, akármennyire is csodálkozunk ezen, a híres orosz oligarchák ugyan nyíltan nem mernek szembemenni Putyinnal, de azért jobban szeretnek kurvázni, jachtozni és kaszinózni a bűnös és hanyatló Nyugaton, mint kiesni egy ablakon, vagy épp azon lamentálni, hogy a Kreml vezetője mikor fosztja meg őket vagyonuktól, hogy azt a hadiiparra fordítsa. Így aztán oda viszik vagyonukat, ahol az biztonságban van: ez pedig a Nyugat, kisebb részben Kína, Törökország stb. Mindenesetre, nem tartják orosz anyácska zsebében…
- Az Orosz Föderáció ma jobban függ Kínától, mint a háború elején. Ez a függőség minden egyes nap csak erősödik. Az orosz kiskereskedelem és a fogyasztási cikkek piaca már szinte teljes mértékben a kínaiaktól függ, ahogy a petrodollárok helyére számított bevételek is: Kína nem kockáztatja meg, hogy a Nyugat sorsára jusson és úgy földgáz-, mint kőolajimportjának csak egy részét fedezi orosz forrásokból. Ez eleve azt jelenti, hogy bizonyos mennyiség felett már Moszkva sem tud eladni Pekingnek fosszilis energiahordozót, ehhez még tegyük hozzá azt is: amit Kína vásárol, azt nagyjából egy lyukas zokni áráért teszi. A Gazprom húsz év óta először lett veszteséges, az orosz gazdaság egyre több szegmense függ Kínától. A szuverenitásért harcoló Putyin képe, ugyebár..
- Az Orosz Föderációban már nincsenek szabad és demokratikus választások. Ezt amúgy is csak nyugati hóbortnak tartották arrafelé, nem is minden alap nélkül (lásd Jelcin-korszak), de azért van egy olyan nem elhanyagolható mellékzöngéje is ezeknek a szabad és demokratikus választásoknak, hogy mégiscsak valamiféle nép általi támogatottsággal bíró, ezáltal legitim és nagyívű projekteket könnyebben végrehajtó politikusok kerülnek előtérbe. A választások lényegének kilúgozásával az Orosz Föderáció olyan kádereket ültetett az állam működését biztosító bürokráciába, ahol a lojalitás minden szakmai képességet felülír.
- Nincs szabad sajtó Oroszországban: az újságírókat letartóztatják vagy meggyilkolják. Ezt kínálja új világrendként Putyin gyilkos rezsimje.
- Az Orosz Föderáció Putyinnak köszönhetően elvesztette a világ leggazdagabb piacát: az európai piacokat. Jól és sokat fizettünk a gázért, ha nem indítja meg a háborút, akkor már működne az Északi Áramlat és még többet fizetnénk nekik. Ennek vége: Európa annyira levált már az orosz gázról, hogy óvatos szakértői becslések szerint is, amennyiben helyreállna a béke Moszkva és a Nyugat között, akkor is a háború előtti szint nagyjából harminc százalékra mehetne vissza az orosz import. A többit ugyanis már megoldottuk, a zöldenergiák fejlesztésével pedig egyre kevesebb szükségünk lesz az orosz fosszilis energiahordozókra, ahogy általában a fosszilis energiahordozókra is. Plusz adalék: a német zöldek sikeres agymosó kampánya eredményeként atomenergia-ellenessé vált európai közvélemény kezd megváltozni.
- Az Orosz Föderáció világban betöltött valós szerepéről mindent elmond, hogy terrorszervezetekkel ápol hivatalos állami kapcsolatot. A Hamász küldöttsége többször járhatott a Kremlben, mint a globális dél államainak képviselői összesen. Ez pedig több olyan állam számára is kényelmetlen, akik egyébként nem ítélik el, vagy nem viszonyulnak túl szigorúan az oroszok háborújához.
Felcser V. Örs
(Nethuszár)
