Demeter Szilárd bemutatta a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ fejlesztési stratégiáját

Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) elnöke bemutatta az MNMKK Legelőből hazát című fejlesztési stratégiáját hétfőn a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).

A stratégia külön foglalkozik a tagintézmények – a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Semmelweis Orvos Történeti Múzeum– jövőképével, valamint tárgyalja a vidéki filiálék regionális tudásközponti szerepét. A dokumentum ezért bemutatja többek között az Esztergomi Vármúzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum, a balassagyarmati Palóc Múzeum és és a gyöngyösi Mátra Múzeum terveit is. Az elnök kitért arra is: fontosnak tartja a régiókra vonatkozó természetrajzi ismeretek beemelését a múzeumokba. A következő évek terveiről elmondta: olyan közös projekteket valósítanak meg, mint a Jókai 200, a Mohács 500 vagy az Attila–projekt.

December 1–jén összintézményi élménykalendárium kezdődik országszerte – közölte Demeter Szilárd, hozzátéve: minden nap más–más intézmény kínál ingyenes programot december 24–ig, többek között családi napot, adventi játszóházat, múltidéző karácsonyi sétát, gyertyafényes tárlatvezetést. A Legelőből hazát dokumentum olyan intézményi víziót vázol fel, amely a passzív kultúrafogyasztásból az aktív kultúrahordozás felé kívánja elmozdítani a magyar társadalmat – mondta Demeter Szilárd. Kiemelte: a stratégia központi eleme a „nehéz magyarság” koncepciója, amely a kulturális örökség élő továbbvitelét és a kulturális diverzitás megőrzését célozza. Hangsúlyos elem a közép–európai tudásközponti pozíció kialakítása és a Kelet–Nyugat közötti kulturális hídszerep betöltése. Az MNMKK – amely jelenleg több mint 40 tagintézménnyel, 25 millió műtárggyal és csakneml 1700 főállású munkatárssal rendelkezik – öt kulcsterületen tervez változtatásokat.

Ilyen például „az időbeli kiterjesztés” a múlt, a jelen és a jövő közötti folytonosság megőrzésére, míg „a térbeli komplexitás” a helyi, regionális és globális dimenziók összekapcsolására összpontosít a kulturális értékek bemutatásakor, a különböző tudományterületek együttműködését pedig ösztönözni kívánja. A tervek szerint az intézményrendszer átfogó humánerőforrás–fejlesztési programot indít, benne komplex gyakornoki és ösztöndíjrendszerrel, többszintű képzési programmal, új életpályamodellel. A gazdasági fenntarthatóság érdekében többcsatornás finanszírozási modellt vezetnek be, amely ötvözi az állami támogatást, a saját bevételeket és az innovatív finanszírozási formákat. Kiemelt figyelmet kap az állományvédelem, a digitalizáció, a régészet és az informatika.

FORRÁS: MTI

(Nethuszár)