A folyótól a tengerig – egy nehéz dokufilm

Vannak leíró jellegű dokumentumfilmek, amelyek egy-egy eseményt, problematikát úgy járnak körbe, hogy gyakorlatilag a lineáris elbeszélés módszerét használva csak a történetmesélésre, a szereplők bemutatására szorítkoznak. És vannak azok a dokumentumfilmek, amelyek több kérdést hagynak maguk után, mint amennyit megválaszolnak. A „From the river to the sea” pedig egy ilyen alkotás.

A brazil alkotók – külön dicséret a Brasil Paralelo stábjának – úgy járja körbe a közel-keleti konfliktust, ahogy azt ma a nyugati polkorrekt világban senki sem meri megtenni. Európa már nem is tud ilyen ütős dokufilmeket piacra dobni. A filmben nemcsak neves szakértők, az izraeli biztonságpolitika neves szereplői vagy épp gázai muzulmán vezetők szólalnak meg, hanem egykori Hamász-terroristák is, ahogy a Nyugat-Európába irányuló migráció kérdéseit sem kerülik meg az alkotók. És a meghívottak ki is fejtik véleményüket.

Megszólal az egykori Hamász-alapító fia, akit Zöld Hercegként ismer a közel-keleti történelem, és akit a Moszad szervezett be. Első kézből mesél a Hamász gyűléseiről, Yasser Arafat kétarcúságáról. Nem, nem könyvből olvasta, hanem személyesen volt jelen ezeken a gyűléseken. Börtönviselt egykori Fatah-terrorista, katonák mindkét oldalról, filmrendezők, rabbik, imámok, történészek.

Izrael tulajdonképp az egyetlen szabd társadalom a közel-keleti térségben. Az állam megalapítása óta eltelt évtizedekben arra koncentrált, hogy megvédje magát a környező arab államok támadásaitól. Ezt a történetet mindannyian ismerjük a híradókból. A történet másik felét, amely a nyugati szemek elől rendszeresen rejtve marad, azt az igyekezet jelenti, amellyel a primitív arab törzseket próbálták meg békésebb útra terelni. Oktatás, egészségügy, miliőféle és fajta segítség. Az egymás melletti békében élés mindenféle alternatívája, amely az izraeli társadalom többségének óhaja – legalábbis volt egészen október 7-ig. Érdekes meghallgatni a gázai származású, izraeli hadseregben szolgáló parancsnokot, vagy épp a Khan Yunisban előbb megkínzott, majd a sajátjai által elmenekült arab fiatalember történetét – aki tulajdonképp csak orvosi szakon szeretett volna továbbtanulni Izraelben.

Az emberi társadalmak működésének és Közel-Kelet történelmét jól ismerő történész egyik konklúziója: az emberiségnek alig húsz-harminc százaléka képes arra, hogy az „élni és élni hagyni” szellemében élje életét. Egy másik, a filmben is megszólaló szereplő az Iránban született, tanulmányait ott is végző zsidó fiatalember, aki egykor az IDF hírszerzésénél dolgozott. Miután felhívja a Nyughat-Európára leselkedő veszélyt, amit a migráció jelent, keserűen vonja el a következtetést:

„túl radikális vagyok a mai világ számára. De abban is biztos vagyok, hogy igazam van”

idéztem most szó szerint az illetőt, és a filmben elhangzik m ég jó pár ilyen erős kijelentés.

A From the river to the sea nem egyszerű dokumentumfilm. Ideológiai rabságban szenvedőknek nem ajánlott. Sem azoknak a jobboldaliaknak, akik minden zsidóban és magában Izraelben a szándékos összeesküvőt látják, sem a woketáliboknak, akik Palesztina kapcsán valamiféle antigyarmatosítási lázadásról hablatyolnak. Az Izraelben zajló háború nem izraeli háború! Ez egyértelműen a nyugati civilizáció háborúja a sötét vallási fundamentalista ideológia ellen. A miniszoknya háborúja a burka ellen. Az iskola háborúja a mecset ellen. A szabadság háborúja a rabság ellen.

Nehéz film. Nagyon nehéz…

[angol felirat bekapcsolható]

(Nethuszár)