A csoda megtörtént – a neheze most jön

Boldogság járja be Románia jobbik arcát: az elnökválasztás második fordulójában győzni tudott a tetemes hátrányból induló Nicușor Dan. Ezzel pillanatnyilag elhárult annak a veszélye, hogy az oroszbarát, EU-ellenes és magyar hősi halottak sírjain táncoló Simion legyen az elnök. Mégis, a boldogság pillanatai után jusson eszünkbe: csatát nyertünk ugyan, de a háborút még nem.

Nicușor Dan személyében Románia történelmének első függetlenként induló jelöltje kerül a Cotroceni-palotába, és rekordidő alatt kell átvennie annak az országnak a vezetését, amely végletesen megosztott. Igaz ugyan, hogy a román nyugatos társadalom példaértékűen mozgósította magát, igaz, hogy az erdélyi magyarok elképesztő mértékben aktivizálódtak, és az is igaz, hogy meggyőző fölénnyel nyerte meg az elnökválasztást – de Nicușor számára, bármily meghökkentő is, nem az elnökválasztás megnyerése volt a legnehezebb feladat, hanem az, ami most következik.

Kormány ugyanis továbbra sincs, a gazdaságot és a mindennapi életünket érintő döntéseket pedig mégiscsak egy legitim kormánynak kellene meghoznia. A legnagyobb parlamenti párt, a PSD éppen vergődik – ma döntenek arról, leváltják-e Ciolacut, és vállalják-e a kormányzást. A PSD nélkül legfeljebb kisebbségi kormány alakulhatna, ami minden, csak nem stabil, és az amúgy is törékeny gazdasági helyzetet tovább súlyosbíthatja.

A hosszúra nyúlt választási időszak miatt olyan intézkedések maradtak el, amelyek az uniós források lehívását is kockáztatják. Legitim kormány hiányában ezek meghozatala tovább ronthatja az amúgy sem fényes költségvetési hiányt és a kapcsolódó gazdasági kilátásokat. Egy esetleges gazdasági visszaesés, a társadalom további elszegényedése, a kis- és középvállalkozások fokozott adóterhei olyan népharagot válthatnak ki a jelenlegi elittel szemben, amelyhez képest a Simion-féle protestszavazás csak bábszínháznak tűnik majd.

Örüljünk most, mert van minek: Nicușor győzelméből elsősorban azt olvasom ki, hogy a COVID óta Csipkerózsika-álomba szenderült román civil társadalom – amely korábban az ország nyugatos irányultságának garanciája volt a kritikus pillanatokban – most újra megtalálta önmagát. Ezt jelzi a választási eredmények ismertté válása után spontán összeverődő tömeg Bukarestben vagy Kolozsváron, és a Mária királynő sugárúton felhangzó rigmus is: „Russzijá, ne feledd, Románia nem a tied!”

A közösségi média algoritmusai által megszédített, jogosan dühös, de döntéseiben funkcionális analfabétizmusa miatt veszélyes tömeg most kapott egy antitézist. Lehet, hogy ebből párbeszéd, sőt társadalmi megbékélés is születhet. Az oroszveszély ellen skandáló fiatalok hangja biztosan rezonál az AUR-szavazók egy részével is. Nicușor Dan – a román belpolitikában szokatlan eleganciával – megköszönte a részvételt azoknak is, akik nem rá szavaztak.

Ha a választás előtt azt mondtuk, két, egymással szöges ellentétben álló Románia között kell választanunk, akkor ez a választás továbbra is fennáll – csak mostantól a szürke hétköznapokban kell ezeket a döntéseket meghoznunk. Mindannyian, és gyakorlatilag mindig.

-örsh-

(Nethuszár)