AUR: ha nincs kormány, legyen botrány

Amikor az AUR – a Románok Egyesüléséért Szövetség, ez a szent haraggal és dacossággal felfegyverzett politikai teátrum – közleményt ad ki, az ember már előre bekészíti a pattogatott kukoricát. Most sem kellett csalódni.

A párt ugyanis felfedezett egy „alkotmányos természetű jogi konfliktust” (sic!) az államfő és a parlament között, és rögtön rohantak is a képviselőház elnökéhez, hogy kérje az alkotmánybíróságot: tegyen végre rendet ebben az állítólagos káoszban. Ha már úgyis nyakig ülünk a kormányválságban, legalább legyen belőle egy jó kis alkotmányjogi performansz.

A vád: az elnök késlekedik, az ország meg bénul

Az AUR szerint elfogadhatatlan, hogy az államfő még mindig nem nevezte meg a miniszterelnök-jelöltet, miközben Cătălin Predoiu ügyvivő kormányának 45 napos ideje lassan lejár. És valóban: egy országot egy legitimitás nélküli, erősen korlátozott mozgásterű kabinet vezet – vagy inkább sodor magával – egyre viharosabb gazdasági és társadalmi vizeken. Eddig tehát van valami abban, amit mondanak. Csakhogy az AUR nem lenne AUR, ha ezt nem öntené túl egy jó nagy adag gyanakvással, retorikai pánikkal és természetesen: önigazolással. Szerintük a tárgyalások május 28. óta csak „megszorításokról szóltak”, ezért ők bölcsen távol maradtak – mert amikor érdemi politikai munka kezdődik, az AUR reflexből kiáll a sarokba nemzeti zászlóval és hangos szólamokkal.

Patthelyzet? Inkább politikai színpad

A közlemény úgy tálalja a helyzetet, mintha Románia épp az állam összeomlásának peremén táncolna, pusztán azért, mert Nicușor Dan nem hajlandó egy varázsütésre kijelölni a következő miniszterelnököt. A párt állítja: az elnök „eredménytelen konzultációkat színlel”, és „megtagadja” a jelölés jogát – szinte már Shakespeare-i drámát sejtetnek a háttérben, ahol a hős AUR megpróbálja megmenteni a köztársaságot az önkény uralmától. Miközben azért nem lehet elvitatni, hogy a halogatás tényleg frusztráló és alkotmányosan kényes terep. Csakhogy az AUR nemcsak felismeri a helyzetet, hanem gondosan ki is használja azt: úgy állítja be magát, mint az egyetlen politikai erőt, amely bátor és következetes a káosz közepette – miközben egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy kívülről osztályozza a rendszert, amiben szerepet vállalni valójában nem is akar.

Jogállamiság, hatalmi vákuum, és a „nemzeti felelősség”

Természetesen nem maradhattak el a kötelező kifejezések sem: „intézményi egyensúly”, „jogállamiság elve”, „alkotmányos kötelezettségek megsértése”, „hatalmi vákuum” – az AUR retorikai arzenálja ezúttal is ki lett pakolva az asztalra. A cél: ráijeszteni az állampolgárra, miszerint ha most nem cselekszünk, Románia már holnap összeomlik – persze csak miután a nemzeti identitás és a szuverenitás is végleg odaveszett. A valóságban azonban inkább arról van szó, hogy az AUR egy meglehetősen zavaros, bizonytalan időszakban próbálja újra magára irányítani a reflektorfényt. És bár kétségkívül igazuk van abban, hogy az elnök mozgástere nem végtelen, és az alkotmányos normákat be kell tartani, az is nyilvánvaló, hogy számukra ez az ügy elsősorban újabb alkalom a hangoskodásra – nem pedig az intézményrendszer felelős működtetésére.

Összegzés: van benne igazság, de még több propaganda

Az AUR mostani fellépése egy klasszikus példája annak, hogyan lehet egy valós alkotmányos kérdést – ami valóban megérne egy higgadt és felelős vitát – átalakítani egy politikai látványossággá. A párt olyan, mint aki egy tüzet nem eloltani akar, hanem inkább olajat önt rá, hátha nagyobbat lobban – és akkor legalább újra róla beszél mindenki. Mert ha már nincs kormány, nincs konszenzus, és nincs felelős politikai magatartás, legalább legyen AUR. Ők mindig készen állnak, hogy megmondják: „Mi megmondtuk előre.” Csak éppen akkor nem voltak ott, amikor tenni kellett volna valamit.

(Nethuszár)