Parajd – mi volt az ökológiai katasztrófa valódi oka?

A szélesebb közvéleményben úgy rögzült, hogy a Kis-Küküllő élővilágát kivégző sós hullám azért történhetett meg, mert a Salrom által megbízott kivitelező elbontotta a Korond patakára épített gátakat. A Nethuszár birtokába került vízügyi mérések alapján azonban ez az elmélet fenntarthatatlan, miközben az is látszik, hogy az okok között már az elején is szerepelt a Korond patak medrével kapcsolatos munkálatok, azonban ez később elsikkadt. 

1. Amikor  a sószint katasztrofális megemelkedésével kapcsolatos újságcikkek megjelentek, akkor még nemcsak a gát elbontásában látják az okot, hanem a sóba vájt (robbantott) új meder is szerepel. Ez utóbbi ok később elsikkad a médiazajban.

2. Ha csak a  gát elbontása lett volna a sószennyezés kiváltó oka, akkor annak megépítése előtt is katasztrofálisan magas kellett volna legyen a Korond pataka és a Kis-Küküllő vizének sótartalma.

3. A Nethuszár által megszerzett vízügyi mérések alapján immár biztosan kijelenthető: a sószennyezés és az ebből fakadó ökológiai katasztrófa kiváltó oka nem a gát elbontása (bár ez kétségkívül nem segített a folyamatokon), hanem az, hogy a Korond-patakát egy tömény sómederbe terelték bele szigetelés nélkül, a víz kioldotta a sót, és vitte magával.

A bánya vízzel való feltöltődése és a gátak megépítése közötti időszak 

A bánya vízzel telítődése (máj. 29. este) után, június 7-8-án nemzetközi szakértők javaslatára egy 40 cm magas küszöböt építettek a Korond-patakának medrébe abból a célból, hogy lassítsák a patak sebességét, amely így kisebb kinetikus energiával rombolná a Sóhegyet (itt a patak medrének aljára és a meder oldalfalaira kell gondolni, különösen a kanyarokban, ezeket a nagyobb sebességű víz jobban mossa), és a lassított víz talán a bányában lévő sós vizet sem kavarja annyira ott, ahol a kétféle víz érintkezik.

A Hargita megyei prefektusi hivatalra hivatkozva, a Transtelex június 8-án közzétett cikkében arról számol be, hogy a nemzetközi szakértők javaslatára két kisebb gát épült meg a Korond patak szakaszán: az első már 7-én, a második vasárnapra, azaz június 8-ra lett kész. Fontos pillanat ez, ha a Vízügy által mért adatokat tartalmazó táblázatra tekintünk, ugyanis, amennyiben tényleg a gát későbbi elbontása okozta volna a szennyeződést, akkor lentebb, a Korond patak és Kis-Küküllő találkozásánál felállított mérőponton 7-e előtt is rendkívül magas sókoncentrációt kellett volna mérniük a szakembernek, mivel a gát akkor még nem volt megépítve. Ez azonban nem történt meg, az ábránkon látszik, hogy a gát megépítése előtt, annak hiányában, a 2025. május 30. és június 8. között végzett vízügyi mérések szerint a Korond-patak sótartalma ugyan túl volt a megengedett határértéken, de a későbbi katasztrofális sószintemelkedéshez viszonyítva eltörpül, a sószint értéke viszonylag egyenletes, és hasonlóak az értékek akkor is, amikor a gát már állt.

Amikor beüt az ökológiai katasztrófa

A bánya vízzel feltöltődése után a katasztrófa következő nagy állomása a folyók sószintjének június 11-i hirtelen hatalmas ugrása, amely hatalmas csapást jelentett a környezetre, a Kis-Küküllő élővilágát teljesen kipusztította. Az első hírek alapján a különböző szereplők és sajtóorgánumok két tényezőt említettek az extrém magas sótartalom megjelenésének okaként. Az egyik a már említett gátbontás, a másik pedig a Korond pataknak a Salrom munkásai által a sóhátba vájt mederbe való átterelése, úgy, hogy a meder aljára, oldalaira nem tettek védőfóliát sem. Sőt, Bíró Barna Botond június 11-én este közzétett videójában, amelyben a Salrom vezetését vádolja a katasztrófa bekövetkezte miatt, szintén az okok között említi az új mederbe való átterelést.

A szigetelés nélküli ún. bypass, mint kiváltó ok a Maszolon és a román hírügynökség, az Agerpres akkori hírében is megjelenik, de Constantin Dan Dobrea, a bányavállalat vezérigazgatója is említi rögtön a katasztrófa bekövetkezte utáni napon, június 12-én, Parajdon tartott sajtótájékoztatóján. A Székelyhon helyszíni tudósításából érdemes idézni azt a részt, ahol a bányavállalat igazgatója magyarázza a bizonyítványát:

„Dan Constantin Dobrea, a Salrom igazgatója arról beszélt, hogy három tényező miatt növekedett meg a Korond-patak sótartalma. 

1. Szerdán volt néhány komolyabb beszakadás a régi bányánál, amely kiszorította az ott lévő sós vizet a patak irányába. 

2. A kivitelező kénytelen volt egy új, nem szigetelt helyre terelni a patakot, különben nem tudta volna folytatni a meder ideiglenes elterelése érdekében megkezdett munkálatokat. Ez esetben gyakorlatilag a vezetékek kiépítéséről van szó. 

3. A kivitelezés közben elöntötte a víz a munkatelepet, így veszélybe kerültek az ott dolgozók, a munkagépek és a kialakítás alatt lévő műszaki út. 

4. Ezért a munkálatok csoportvezetője arra a hirtelen döntésre kényszerült, hogy a Korond-patak felső szakaszán lévő küszöböt (aminek megépítését egyebek mellett a víz kloridtartalmának csökkentése érdekében javasoltak a szakértők) elbontsa másfél méter szélességben. 

5. Erről nem volt idő kommunikálni a bánya felső vezetésével. „

Ahogy mondani szokták, jól jön még a fenti beszéd a vádirat elkészítésekor – Dan Constantin Dobrea ugyanis maga ismeri be, hogy egy nem szigetelt mederbe vezették a Korond patakát, miközben ennek megindoklására nem nyújt elfogadható érveket, a leginkább arcpirító  talán az „erről nem volt idő kommunikálni a bánya felső vezetésével” magyarázat, de a “kénytelen volt egy új, nem szigetelt helyre terelni a patakot, különben nem tudta volna folytatni a meder ideiglenes elterelése érdekében megkezdett munkálatokat” is dobogós.

A magyarázkodás teljesen értelmetlen. Ahhoz, hogy ideiglenesen el tudják terelni a folyót, először ideiglenesen el kell tereljék a folyót? Az általa leírt szituáció is elképzelhetetlen, életszerűtlen, a bányából állítólag feltörő majdnem telített sóoldat – így az igazgató – elönti a munkatelepet, emiatt a gépek és a földút(?) védelme érdekében átvezetik az ahhoz képest 300-szor édesebb vizű patakot egy sóba vájt mederbe, továbbá, még jobban elárasztják a munkatelepet az afeletti gát elbontásával – ami végül a mindannyiunk által ismert katasztrófát okozza. Mi a logika abban, hogy – a sószennyezés veszélyének ismeretében, hiszen a nemzetközi szakértők erről elég sokat beszéltek az ezt megelőző napokban – a patakot átvezetik egy sóba vájt, nem szigetelt, teljesen friss mederbe, amelynek irányát, hozamát nem tudják befolyásolni, és amelyet a nagyhozamú vízzel nem találkozott, tehát a víz friss sótörmeléken keresztül halad majd át, így gyakorlatilag 100 százalékig biztosak lehettek benne, hogy az a só a Kis-Küküllőbe jut. És miért kényszerült a munkálatok csoportvezetője hirtelen döntésre? Elvileg egy ökológiai katasztrófa megelőzésén dolgoznak, a szóban forgó patak elterelése pedig minden, csak nem hirtelen döntés – ez maga az elhárítani kívánt veszély tárgya. És miért nem volt idő kommunikálni erről a bánya felső vezetésével? Azért nem az 1700-as években élünk…

A vízügy adatai

A Székelyhon aznap korábban még készít egy interjút, amelyben megjelenik a patak a sóba beterelése okként – de ez be se kerül a nyilvános közbeszédbe, ezután mindenki azt ismétli orrvérzésig, hogy a gát elbontása okozta a folyók sószennyezését. Még a helyszínre látogató környezetvédelmi miniszter is erre hivatkozik, sőt, maga Bíró Barna Botond is elfelejti a következő Székelyhon interjúig.

Mivel teljesen világos volt, hogy a gát elbontása nem lehet oka az ökológiai katasztrófának, mert az a gát megépítése előtt sem létezett, először körbekérdeztünk szakértők és az ügyre rálátó forrásaink, valamint helyi lakosok körében, akik közül többen elmagyarázták, hogy a valódi ok az, hogy a Korond-patak vizét szigetelés nélkül vezették át a Sóhegyen.

Ennek nyomán közérdekű adatigényléssel fordultunk a Vízügyhöz az általuk végzett mérések adatait kérve.

A gátak elbontásához kapcsolható ok-okozati összefüggést az Administraţia Bazinală de Apă Mureș (a Maros-medence Vízügyi kezelője) által a Nethuszárnak megküldött adatok nem támasztják alá. A május 30 és június 20 közötti időszakban a Kis-Küküllő torkolatánál végzett mérések adatait összefoglaló grafikonunkon világosan látszik: a szennyezés nemcsak a június 11. utáni napon mutat kimagasló értéket, hanem még június 19-én is, miközben a két időpont között jelentős visszaesés is tapasztalható. Lévén, hogy ezek mérések a Kis-Küküllő torkolatánál készültek, azaz a szennyezés forrásához legközelebb eső mérőponton, amennyiben tényleg a gát elbontása lenne a valódi indok, akkor ennek a grafikonnak egész másként kéne kinéznie. Egy hirtelen felfutás után egyenes vonal kéne látszódjon. Azonban nem ez történik – gát elbontása ide vagy oda, a június 11. és június 20. közötti időintervallumban a sókoncentráció NÉGY alkalommal is olyan magasra hág, hogy bőven meghaladja a Fekete-tengernél kétszer sósabb Földközi-tenger sótartalmát is.

Amennyiben a bányabeomlások okozták volna az ökológiai katasztrófát, akkor a június 11-i töréspont után teljesen másként működik a bánya, azelőtt csendesen estek be a sziklák a bányába, hogy nehogy véletlenül hullámokat keltsenek a grafikonon, majd június 11-én hirtelen stratégiát váltottak…

Nyugodtan megállapíthatjuk tehát: a Kis-Küküllőn bekövetkező ökológiai katasztrófa kiváltó oka nem a Korond patakán található gát – egy negyven centiméter magas vízlépcső – elbontása okozta, hanem a patak vizének új mederbe való terelése. Ezt a medret gyakorlatilag a sóba vájták ki – vagy robbantották, ahogy Bíró Barna Botond fogalmaz -, majd úgy terelték be ebbe a vizet, hogy a medernek semmiféle szigetelést nem biztosítottak a helyszínen dolgozó kivitelező cég munkásai. Az események drasztikussága, az ezt kísérő zaj aztán odáig jutott, hogy a sajtó nagy része, de még maga Bíró Barna Botond is elfelejtette a mederbe való átterelés okának emlegetését, a közvéleményben pedig a gát elbontása rögzült, mint kiváltó ok.

Nethuszár

(Nethuszár)