Trump Nobel-békedíjra vágyik, de a bizottság falaiba ütközik

Az „örök elismerés” keresésében Donald Trump minden követ megmozgatna, hogy elnyerje a rangos Nobel-békedíjat. Az amerikai elnök azonban még messze áll attól, hogy meggyőzze a norvég bizottságot – legalábbis a francia Le Point elemzése szerint, amelyet a Rador szemlézett.

Trump minden lépése – legyen szó belpolitikáról vagy külpolitikáról – egyetlen cél körül forog: a Nobel-békedíj megszerzése. Csakhogy egy ilyen díjat nem kampánybeszédekkel, nem harsány szlogenekkel és nem grandiózus tömeggyűlésekkel lehet megnyerni. A döntés öt ember kezében van, és Trump nagyon messze van attól, hogy meggyőzze őket.

A Nobel-bizottság mindössze öt tagból áll, közülük legalább három nyilvánosan kritizálta az amerikai elnököt. Pedig Trump nem fukarkodik az erőfeszítésekkel: szinte rögeszmésen próbálja „lezárni” az ukrajnai háborút közvetlen tárgyalásokkal Putyin és Zelenszkij között, és közben szoros kapcsolatokat ápol Jens Stoltenberggel, Norvégia pénzügyminiszterével és a NATO főtitkárával. Stoltenberg pártja, a Norvég Munkáspárt ráadásul részt vesz a Nobel-bizottság tagjainak kinevezésében. Trump ráadásul saját érdemének tudja be legalább tíz konfliktus lezárását.

Ez azonban nem volt elég. Jorgen Watne Frydnes, a bizottság elnöke decemberben kemény szavakkal beszélt „a szólásszabadság eróziójáról még demokratikus országokban is”, és név szerint Trumpot említette, aki kampánya alatt több mint százszor támadta nyilvánosan a sajtót. Kristin Clemet, korábbi norvég oktatási miniszter és szintén bizottsági tag, májusban arról írt: „Alig száz napja elnök, és Trump máris darabjaira szedi az amerikai demokráciát, miközben a szabályokon alapuló liberális világrendet is rombolja.” Egy harmadik bizottsági tag szintén rendszeresen kritikus üzeneteket osztott meg róla. Ez a három ellenséges hang bőven elég ahhoz, hogy Trump elesettnek tűnjön a vágyott díjtól – még ha a maradék két tag tartózkodott is az állásfoglalástól.

Mindez annyira világos, hogy Trump alighanem stratégiát váltott. „Sokan mondják, hogy bármit csinálok, ők akkor sem engednek, de én nem teszek politikai gesztusokat ezért” – mondta nemrég egy újságírónak, miközben éppen békemegállapodást írt alá Örményországgal és Azerbajdzsánnal. „Óriási megtiszteltetés lenne, természetesen” – tette hozzá.

Norvégiában mindössze a lakosság 7 százaléka voksolna Trumpra Kamala Harrisszel szemben – derült ki a Novus intézet tavaly októberi felméréséből. Jorgen Watne Frydnes januárban sem adott egyenes választ arra a kérdésre, hogy Trump egyáltalán számíthat-e valaha a Nobel-díjra. Annyit mondott: ha államfő kapja a díjat, az „szinte mindig vitát szül, hiszen aki hatalommal bír, gyakran véres kezekkel rendelkezik, ugyanakkor lehetősége van később nagy tettekre is.”

Trump mögött ugyanakkor áll néhány szövetséges: Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök például hivatalosan is jelölte őt, ahogyan Nikol Pasinján örmény kormányfő is támogatását adta. Ám minden jel arra utal, hogy az idei évben nem ő lesz a győztes: a jelölések határideje januárban lejárt, a díj kiosztására pedig októberben kerül sor.

Mindeközben az amerikai elnök láthatóan megszállottja annak, hogy nyomot hagyjon a történelemben. A Fox Newsnak adott interjújában augusztus 19-én így vallott: „Szeretném megpróbálni, hogy a mennybe jussak. Hallom, hogy most nem állok túl jól, valahol a létra alján.” Majd hozzátette félig tréfásan: „De ha egyszer mégis feljutok a mennybe, ez lesz az egyik oka.”

FORRÁS

(Nethuszár)