Peking üzenete a világnak: Ázsia katonai erőviszonyai átrendeződtek

A szeptember 3-i pekingi katonai parádé nem egyszerű ünnepség volt, hanem nyers politikai üzenet: Kína immár nem a Nyugat technológiáinak másolója, hanem az innováció élvonalába törő katonai hatalom. Aki eddig kételkedett ebben, annak a bemutatott fegyverarzenál bőséges választ adott.

A hivatalosan a „japán agresszió elleni ellenállási háború és a második világháborús antifasiszta győzelem” 80. évfordulója alkalmából tartott parádé a jövőről szólt – arról a jövőről, ahol Peking diktálja a játékszabályokat. A közönség olyan eszközöket láthatott, amelyeket eddig gondosan titokban tartottak: nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóhoz készülő vadászgépeket, drónok egész családját, hajóelhárító rakétákat, sőt, személyzet nélküli tengeralattjárót. Mindez nemcsak látvány, hanem stratégiai üzenet: Kína immár saját erőből képes fejleszteni azt, amivel korábban csak mások rendelkeztek.

A kép teljessé akkor válik, ha hozzávesszük az elmúlt hónapok további híreit: két új lopakodó vadászgép tesztje, partraszálló bárkák építése (értsd: Tajvan felé kacsintás), és egy olyan katonai parancsnoki központ felhúzása, amely tízszer nagyobb a Pentagonénál. Ha ez nem elég, akkor ott vannak a Pakisztánon keresztül kipróbált új fegyverek, amelyek az indiai légtérben már élesben bizonyíthattak.

A nyugati világ közben próbálja értelmezni a helyzetet. Vajon Peking globális rivális akar lenni, vagy „csak” regionális dominanciát épít? A válasz egyelőre az utóbbi: Kína bázisai Djiboutin túl nem terjednek, nincs interkontinentális bombázóflottája, és szövetségi rendszere sem közelíti az amerikaihoz. De a szomszédságban már most megvan az erőfölény – különösen Tajvan körül, ahol az egyensúly a szemünk előtt billen át.

Egy friss tanulmány szerint egy konfliktus első hónapjában Kína képes lenne az amerikai gépek közel felét kiiktatni Japánban és Guamban, pusztán rakétatámadásokkal. Az üzenet világos: Washington többé nem számíthat automatikus katonai fölényre a térségben.

Mit tehet az Egyesült Államok? A kutatók szerint ideje elfelejteni a „globális hegemón” szerepét, és inkább egyfajta biztonsági támogatóként működni Ázsiában. Ez persze politikailag nehezen eladható Washingtonban, de a realitás makacs: az erőviszonyok változnak, akár tetszik, akár nem.

A pekingi parádé tehát több volt díszszemlénél. Kína erődemonstrációja egyben bejelentés is: az új katonai egyensúly már megszületett, és nem az Egyesült Államok javára.

FORRÁS

(Nethuszár)