Bolojan a nyugdíjkorhatárt is megemelné

Ilie Bolojan miniszterelnök közölte a néppel a legkevésbé romantikus breaking news-t: emelni kell a nyugdíjkorhatárt. Nem csak a pórnépnek, hanem még a „szent tehén” kategóriába tartozó különnyugdíjasoknak is. Ha nem, a nyugdíjrendszer úgy omlik össze 5–10 éven belül, mint egy olcsó kempingszék. A főnök azt mondja: több ember kell a valódi munkaerőpiacra, nem elég az Excelben mozgatni a sorokat. Reform kell, de igazi, nem powerpointos. És persze, van a tarsolyban valami gazdaságélénkítő varázslat is.

Az a helyzet, hogy a 50–65 közötti korosztályt bent kell tartani a ringben, mert nincs utánpótlás. Akár tetszik, akár nem, toljuk feljebb a nyugdíjkorhatárt, különben a rendszer beledöglik” – magyarázta Bolojan nem épp ezekkel a szavakkal ugyan a TVR Info kamerájába, miközben a kérdező próbált finoman rákérdezni: na és a különnyugdíjak, főnök? Hát, majd őket is eléri az emelés. majd. Egyszer.

A matek egyszerű, de ronda: most épp 400–500 ezer ember megy nyugdíjba egy évben, tíz év múlva viszont csak 200 ezres generációk jönnek a hátuk mögött. Az arány nagyjából olyan, mint amikor négy ember rendel egy kört, de csak kettőnél van pénztárca. Nem húzhatjuk le a jövő generációkat azzal, hogy hiteleket tologatunk rájuk, miközben nem merünk rendet rakni. Kimondom: ha nem emelünk, a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan lesz – ábrázolta Bolojan, mintha most fedte volna fel a Bermuda-háromszög titkát.

A PSD gazdaságélénkítő terveiről kérdezve hirtelen nagyon zen lett: „Bármilyen javaslat jöhet, bárkitől, akár a koalícióból, akár a szomszéd kocsmából, ha segít spórolni, hatékonyabbak lenni, beruházni, újraindítani a gazdaságot. Nem a szerző a lényeg, hanem hogy működjön.” Aztán jött a kedvenc rész: a „komolyság” leckéje. „Ha azt mondjuk, létszámleépítés lesz, akkor nem lehet csak üres álláshelyeket megszüntetni. Az olyan, mintha diétáról beszélnénk, aztán titokban megenénk a hűtőben lapuló szalonnát. Ez a bohóckodás senkinek nem jó. Ha csökkentés van, akkor tényleg vágni kell.”

Végül előrántotta a „tűzoltó narratívát”: az elmúlt két hónapban akkora pénzügyi lángokat kellett oltani, hogy az egész kormány tűzoltósisakban rohangált. Mostanra állítólag visszanyerték a piacok bizalmát, a zsákutcából kicsit kitolatott az ország, és jöhetnek a nagy gazdaságélénkítő trükkök. Összefoglalva: a nyugdíj olyan, mint egy fesztivál belépő: mindenki akarja, de egyre kevesebb fiatal hajlandó megvenni a jegyet a régiek helyett. És ha Bolojanon múlik, a buli záróakkordját nem 60, hanem inkább 67 évesen fogjuk meghallgatni.

FORRÁS

(Nethuszár)