Mikor támadnak meg minket is az oroszok?

Hírek az elmúlt napokból: Tulcea megyében két falut kellett kiüríteni, mert orosz drónok belelőttek egy LNG-t szállító hajóba. A görög zászló alatt utazó hajó Ukrajnának szállított volna gázt télire. Az eset még ukrán területen történt, de a közelség és a robbanásveszély miatt román települések is veszélybe kerültek. Véletlen volt, vagy szándékos orosz provokáció?

Ez a kérdés úgy hülyeség, ahogy van. Az oroszok nem tesznek semmit sem véletlenül, maximum hanyagságból. De amennyiben nem kapnak erre határozott és katonai jellegű választ, akkor azt úgy veszik, hogy szabad az út, zöld a lámpa. Mi, magyarok, ezt úgy szoktuk mondani: hallgatás egyenlő beleegyezés.

Tudomásul kéne venni végre, hogy az oroszok nem mikor támadnak, hanem ez a támadás már megtörtént – nem is egyszer. A helyzetünk valós leírása így néz ki, akár tetszik az olvasónak, akár nem: háborúban állunk az Orosz Föderációval, amely megtámadott minket!

Kibertámadások százai, ezrei; masszív propaganda, azaz információs, vagy még helyesebben kognitív háború az európai lakosság ellen, amelynek célja a társadalom destabilizálása, egy eljövendő katonai támadást megkönnyítendő; orosz drónok Lengyelországban; orosz drónok Európa különböző országaiban polgári repterek és katonai támaszpontok felett; kicsi zöld emberkék megjelenése a balti államok határain; a fenyegetés állandó verbalizálása az orosz fél részéről, gyakorlatilag naponta fenyegetnek meg valamely random európai államot, hol atomcsapással, hol csak simán gyilkolással, megszállással stb.

A romániai eset pontosan ebbe a sorba illeszkedik, és teljesen mindegy, hogy szándékos volt-e vagy sem. Hogy jobban megértsük: pár évvel ezelőtt a ruszkik véletlenül belőttek egy rakétát Lengyelország területére. A propaganda persze rögtön igyekezett elhitetni, nem kevés sikerrel, hogy az valójában az ukrán légvédelem rakétája volt, mintha nem lenne mindegy – ha nincs támadás az oroszok részéről, akkor az ukrán légvédelmi rakétát sem kellett volna kilőni. Akkoriban pár napig lázban égett a világ, hogy aktiválódik-e a NATO 5. cikkelye, vagy sem. Kétségünk se legyen, a ruszkik is alaposan beszartak ettől a lehetőségtől, mert nem igazán így akarták – aztán nem történt semmi. Pár hangzatos politikai nyilatkozaton túl, nem történt semmi érdemleges. És Moszkvában levonták a következtetést: lehet, nem így akartuk, de így is jó lett, sőt, tulajdonképpen, ha már jó lett nekünk, akkor így is akartuk – ezt a narratívát gyártotta le a hazai közönségnek a moszkovita sajtóosztály, és a közönség zabálta is. Pár évvel később, 2025-ben már orosz drónok tucatjai repültek be a lengyel légtérbe, és orosz vadászgépek sértik meg rendszeresen a balti államok légterét.

Amit akkor némán, katonai reakció nélkül elengedtünk, az mára rendszeres, mindennapi jelenetté vált. Ebbe a sorba illeszkedik a hajó elleni dróntámadás is: annyi alkalommal repültek be büntetlenül a román légtérbe az orosz drónok, hogy aligha akad olyan orosz, aki azt gondolná, hogy nem tehet meg bármit velünk, hiszen reakcióra, büntetésre nem kell számítania.

A lakosság még mindig nem fogta fel, hogy a valóság a következő: Európa, és benne Románia háborúban áll az Orosz Föderációval. A háború nem csak azt jelenti, hogy rakéták csapódnak be Bukarestbe, Kolozsvárra, Isten tudja hová, hanem azt, hogy cselekvési szándékainkat elaltatják, a pszichológiai hadviseléssel lerombolják kognitív képességeinket. Utóbbira jó példa: ma már tudjuk, hogy az antivaxer konteókat orosz források tolták rá Európára, és nézzük csak meg, hányan dőltek be ennek – politikai erők nőttek ki belőle. Ugyanez zajlik ma is, csak pepitában: ne fogadd el, hogy háborúban állsz, ne fogadd el, hogy a veszély valós, és végképp ne fogadd el, hogy konkrét cselekvésben kell testet öltenie annak, amit tenni akarsz – lehetőleg ne akarj semmit se tenni.

A recept működik

Nicușor Dan államfő nemrég adott interjújában arról beszélt, hogy növelni kell a védelemre fordított kiadásokat, és ezt az összeget az egészségügytől és az oktatástól is el kell venni. Nem csak onnan, de onnan is. Túl azon, hogy maga a tétel nem igaz, az államfő itt hibásan fogalmazott (mindjárt írom, hogy miért), a kellően manipulatív címmel lehozott újságcikk alatti kommentözön mindennél jobban, minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy honfitársainak jelentős része áldozatául esett az Orosz Föderáció által indított kognitív háborúnak.

Semmi pénzt nem hajlandó áldozni a védelmi szektorra – ha pedig az anyagi áldozathozatalt párhuzamba állítják az oktatással, egészségüggyel (később jöhet még a nyugdíj, az autópálya-matrica, a gyros árának emelése stb., bármi, amivel érzelmeket lehet felkorbácsolni), akkor egyenesen forradalmi hangulat tör ki.

Itt látszik csak igazán, hogy mennyire hiányzik a VALÓDI értelmiség társadalmunkból – ezt az államfői nagyon rossz megfogalmazást ugyanis pillanatok alatt helyre lehet tenni. Nicușor Dan ugyanis téved: a védelmi iparra fordított összeget nem kell elvenni sem az oktatástól, sem az egészségügytől – hiszen mindkettő a védelmi ipar része.

Az arra való felkészülés, hogy a fronton sebesült katonát drónnal mentsük ki, olyan fejlesztés, olyan befektetés a védelmi iparba, amelynek haszna békeidőben is realizálódik. A drónokhoz meg magas fokú, sőt, egyre magasabb fokú mérnöki tudás szükséges, az innováció pedig kulcskérdés a katonai fejlesztések területén – mindez pedig elsősorban oktatás kérdése. Nem véletlen, hogy Brovdy Róbert szellemi irányítása alatt egyetemi képzés indul – drónkezelésből. És, hogy messzire ne menjünk, az internet, amelynek köszönhetően ezt most Te, kedves Olvasó, el tudod olvasni, és amelynek köszönhetően kommentelni tudsz, maga is katonai fejlesztés eredménye.

Úgyhogy a védelmi ipartól nem kell félnetek, értsen csak egyet mindenki, és én végképp nem ellenzem.

(Nethuszár)