Nehéz szülés volt: végre emléktáblát állítottak Puczi Bélának Pesten

Emléktáblát avattak vasárnap a Nyugati pályaudvar falán, a parkoló felőli oldalon Puczi Béla tiszteletére, aki az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején a magyarok védelmére kelő cigányokat vezette.

A rendezvényen Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület elnöke azt mondta, még soha nem hallotta mástól, hogy olyan világosan fogalmazta volna meg az identitását, a kötődését, mint Puczi Béla, aki akkor is ragaszkodott ahhoz, hogy egyszerre magyar és cigány is, amikor kínozták.

A román rendőrség mindent elkövetett, hogy cigány identitására ráerősítve a magyar identitást gyengítse. A sok manipuláció hallatán egyszer Puczi Béla így fakadt ki az őt faggató román rendőrnek:

„Ha megbaszod a kurva anyádat, én akkor is magyar cigány maradok!”

A Roma Sajtóközpont és az Idetartozunk Egyesület az eseményhez kiadott közös sajtóközleményében azt írta, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején a magyarok védelmére kelő romák azt kiáltották: “Ne féljetek, magyarok, mert itt vannak a cigányok!”

A hegedűn eljátszott kesergő igazán hűen tükrözte a cigány hős életútját, és halála utáni eseményeket is. Mint ismert, a MÁV első körben megtiltotta, hogy az épület falára elhelyezzék az emléktáblát, mondván Puczi Béla nem volt a MÁV alkalmazottja.

Végül is sikerült rávenni az illetékeseket, így ma, 2017. december 10-én végre méltó (?) emléket állítottak annak az embernek, akinek sorsa egy személyben tükrözi az erdélyi magyarság 1990 utáni problémás élethelyzetét. A román hatóságok által üldözött, Magyarországon megvetett menekült, akiből – hogy egy korabeli ügyintézőt idézzünk: „nem kell ide több román cigány, van nekünk is elég”, Franciaországban az élet peremén élő, majd ismét Budapesten hajléktalanként túlélő, és így is elmúló Puczi Béla a magyar közöny, érzéketlenség, butaság, a mindannyiunk által jól ismert hivatali packázások, a modern kori magyar feudalizmus áldozata.

És vele együtt mi, mindannyian!

Ghonzó