Szerbia: hóba firkáltál az ujjaddal? Két hónap börtön!

A három albán fiú – egyikük koszovói, a másik kettő belgrádi – január hatodikáról hetedikére virradó éjjelén az autókat beborító hótakaróba firkálták azt, hogy UCK, ami a koszovói felszabadító hadsereg elnevezésű, Koszovó függetlenségéért küzdő egykori félkatonai alakulat elnevezése.

Milan Marinovic bíró elmondta: a fiatalok mindegyikét harminc nap börtönre ítélték „durva és illetlen viselkedés” miatt, ezt megtoldották további húsz nappal, mert nem bánták meg tettüket, illetve hozzácsaptak még öt napot, amiért nem tudják kifizetni az 5.000 dínáros (kb. 42 euró) büntetést, amit azért róttak ki rájuk, mert nem volt náluk a személyi igazolványuk.

Milena Vasic, a az emberi jogokért küzdő ügyvédek szervezetének (YUCOM) tagja kifejtette: az UCK betűszó hóba firkálása nem bűnügy, inkább vétség – az ezért kirótt büntetés pedig túl durva. Hozzátette, hogy az eset jól mutatja a Szerbiában uralkodó kettős mércét, ugyanis a náci szimbólumokat falakra firkálók esetében a hatóságok nem nyomoznak, pedig ezek a szimbólumok a szerbiai törvények értelmében büntetendők.

Koszovó külügyminisztere, Behgjet Pacolli „skandalumnak” nevezte az ítéletet, és a nemzetközi jogvédő szervezetek fellépését sürgette – szerinte hihetetlen, hogy a szerbiai „antidemokratikus rezsim” gyűlöletet kelt és félelmet szít az albánok és Koszovó ellen.

Szerbia élén jelenleg Alexander Vusics áll, akinek politikáját szintén kifogásolja a szerbiai ellenzék, az ellene felhozott vádak pedig jobbára ugyanazok, amelyeket a magyarországi ellenzéktől is hallani, olvasni szoktunk. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy Vusics nem zárkózik el egyértelműen attól, hogy Szerbia elismerje Koszovót (korábban felröppent a hír, hogy Hashim Thaci egykori UCK-vezérrel, jelenlegi koszovói elnökkel egy területcserében állapodna meg, ezzel téve pontot az évtizedes feszültségekre), míg ellenzéke között olyan politikusok is találhatóak, akik erre egyáltalán nem hajlandóak, készek akár „fegyverrel” is megvédeni a „szerbek bölcsőjét”.

Mivel epés kedvemben vagyok, és a magyarországi olvasók amúgy is mindent a magyar belpolitkán keresztül szűrnek meg, így egyértelműsítem: a magyar ellenzék által példaként kezelt szerbiai ellenzéki összefogásban olyan politikai alakulat vesznek részt, amelyek komoly nackó programot követnek – hogy értsük: itt nem a Jobbik-féle egykori bakancsos menetelésről beszélünk, hanem arról, hogy ezek a fickók nemcsak készek, hanem elszántak is abban a tekintetben, hogy újból lángba borítsák Balkánt, ha Nagy-Szerbia érdeke úgy kívánja, márpedig az mindig úgy kívánja – tartja a csetnik-tankönyv első fejezete: ahol egy szerb sír van, az szerb föld.

Az UCK 1998 és 1999 között fegyveres harcot folyatott a Belgrádtól való függőség megszüntetésének érdekében, a polgárháború alatt a szerb milíciák, gerillaalakulatok több száz, egyes vélemények szerint több ezer albán civilt mészároltak le, köztük nőket és gyerekeket, azzal a céllal, hogy az albán többségű Koszovóban etnikai tisztogatást hajtsanak végre.