A magyar X-Faktor kritikája: enyhe javulás, mély igazságtalanságok

Amint arról a popkulturális tartalmakat kedvelő közönség minden bizonnyal értesült már, elindult a magyarországi X-Faktor 12. évada. Amelyben a szerkesztők, rendezők végre vették a bátorságot és megszabadultak a súlyos etikátlanságot, prosztóságot képviselő mentorok egy részétől.

A 12. évad majdnem teljesen új mentorcsapattal próbálja menteni a tehetségkutatók Magyarországon igencsak megtépázott becsületét: az idegesítően ripacs Puskás Peti helyén most Majka, az eddig elnyomott női mentorokat Tóth Andi követi a zsűriszékben, a rémisztően felszínes ByAlex helyére pedig Valkusz Milán érkezett, ezzel pedig a régi mentorgárdából csak Gáspár Laci maradt meg.

Mielőtt a lényegre térnék rá,

pár szó a tehetségkutató műsorokról: személy szerint nagy rajongója és követője vagyok ezeknek a műsoroknak. Igen, tudom, ez is csak egy show, de azért láttam már ismeretlenségből feltörni olyan tehetségeket, akiknek a műsor nélkül esélyük sem lett volna képességüket, művészetüket a nagyközönség elé tárni. Láttam a mexikói X-faktorban berobbanni az új Joe Cockert, láttam az AGT-ben, amint az egész bolygót lenyűgözte a Libanonból érkező Mayyas, akiknek már az is eredmény, ha nőként táncolhatnak – mígnem az AGT-nek köszönhetően világsztárokká váltak, halottam olyan Janis Joplin előadást az orosz Voiceban, amit szavakkal leírni nem lehet. A román X-faktorban, vagy a román RAT-ban (Romanii au talent) felbukkant tehetségekről már szót sem ejtek, az évek során ugyanis annyi, de annyi jó énekes, művészt fedeztem fel ezeknek a műsoroknak köszönhetően, hogy jelen cikk kereteit alaposan szétfeszítené a teljes lista, teljesség nélkül pedig úgy érezném, megsértem azt, aki kimaradt.

Szóval, mivel ez egy szubjektív kritika,

csak jelezni akartam, hogy van némi fogyasztói tapasztalatom a popkulturális termékek ezen szegmensének a fogyasztásában – ennek alapján írtam azt a tavalyi vagy tavalyelőtti X-faktor kapcsán, hogy nincs mocskosabb, undorítóbb, megvetendőbb a magyarországi shownál, és ez kétségtelenül igaz is volt.

Puskás Peti infantilizmusa, ByAlex idegeket gyötrő felszínessége, a tehetség és a művészet iránti mutatott totális közöny jellemezte azt a műsort, ahol sokszor az volt az érzésem: a női mentor csak azért kell, hogy a másik három tudjon macsó lenni, amikor úgy jön ki a lépés. Gáspár Lacit pedig csak azért nem említem most, mert az idei évadban mutatott olyan attitűdöt, ami alapján azt is gondolhatnám, az elmúlt évadokban a két debil értelmiségihez akart hasonlítani, ezért ült fel annyiszor a hülyeségvonatra.

Igen, igen – szinte hallom

a lelki füleimmel az olvasót: megrendezett, ilyen karakterek kellenek stb. Ki van mérve, megmérik, mire kíváncsi a tévénéző stb. Biztos, hogy így van, és biztos, hogy nincs így – így van és így kell lennie, mert ez egy showműsor, amiben a profittermelés nem egy mellékes szempont, ebből következően meg kell adni a nézőnek a 15 percnyi trasht, de érdekelne, hogy szemben a többi ország tehetségkutatóival, miként lesz ebből a 15 percnyi nézőcsalogató szennyből masszív óra, vagy tán több is. Amúgy, teszem hozzá, a román X-faktorban trash alig-alig van, értsd, komplett válogatók mennek le úgy, hogy csak a jókat, tehetségeseket vágják be a műsorba: nincs egy mikrofondobálos, saját nyelvet kitaláló, laposföld-hívő, hamisan éneklő, saját mulatósára ugrabugráló idióta sem, mégis nézik ezeket a műsorokat, mégis szavaznak a nézők, mégis profitábilisak tudnak lenni. Magyarországon valahogy ez nem megy, és akkor kezdjük is a kritikát a rendezők hibáival.

Elvtelen, fantáziátlan, kapkodó rendezés

Az X-faktor válogatói előre felvett műsorok, adásba már a vágott verzió kerül – ez érthető is, több száz jelentkezőt te sem fogsz élőben végignézni, eddig okés is a dolog.

Amit viszont nem értek, hogy az adásba kerülő vágott verzió

miért van tele tehetségtelenekkel, amikor ez egy tehetségkutató műsor?

Miért van az, hogy gyors egymásutánban (a valóságban nem biztos, hogy egymást követték a színpadon!) összevágott négyigenes produkciókból kapunk összesen tíz másodpercet (a négy versenyzővel együtt), míg a debilek, kötekedők, botrányhősök a rendezők teljes támogatása mellett élvezhetik ki a maguk 15 perc hírnevét?

Abban sem vagyok biztos,

hogy ez legális lenne – nem ismerem a franchise-szerződést, ami alapján az X-faktort Magyarországon is sugározni kezdték, de erősen mocorog bennem a gondolat, hogy írjak egy e-mailt Simon Cowellnek, vajon szerinte is ez egy jó ötlet…

Persze ezen is túl lehetne lépni, ha lenne egy olyan mentortársaság, ami elviszi a hátán a műsort – bár nem ez lenne az első feladatuk, az is igaz, de megnyugtatok mindenkit: az új mentorgárda, bár erős javulásokat mutat a Puskás-ByAlex-féle mélyponthoz képest, azért még mindig messze van attól, amit elfogadhatónak lehetne nevezni.

Ebben viszont sikerült javítani – bár, ismétlem, a béke segge alól indulva a tökeinél már egész magasnak érezhetjük magunkat, úgyhogy ez a dicséret senkit ne ijesszen meg – szóval, Majka érkezése érezhetően dobott a műsor színvonalán, és nemcsak az látszik rajta, hogy tapasztalt tévés, nagy róka az előadóművészetben, de tud olyan hangon beszélni a versenyzővel, ami már számomra is szimpatikus, ami tényleg előrevivő a kezdő tehetség számára, akkor is, ha történetesen Majka majd pont nem-et mond a végén.

A legnagyobb minőségi ugrást

azonban Valkusz Milán jelenti – ha ByAlexről azt mondtam, hogy ő volt az idegtépő felszínesség két lábon járó megtestesülése, akkor Milán maga a mély érzelem (más tehetségkutató showműsorokban a női mentorokra szokták ezt kiosztani, de, ismétlem magam: a rendezés), és fogalmam sincs, hogy ő a való életben is ilyen, vagy csak a backstage utasításait tolja (amúgy ez konspirációs teória: nem lehet úgy műsort készíteni, hogy hátulról diktálják neked, mikor milyen érzelmeket, szövegeket stb. adjál elő a kameráknak), de az, ahogy a tehetséget felvillantó, de nem tökéletes produkciót nyújtó versenyzők mellé áll, az példaértékű kéne legyen a többi mentor számára is, akik persze nem ezt teszik, hanem inkább Milánon élcelődnek. Mindenesetre Valkusz Milán kellett ahhoz, hogy valaki végre tökéletesen megfogalmazza, amit magam is gondolok a műsorról. Történt ugyanis, hogy egy kezdő és nagyon fiatal, ám jól hallhatóan tehetséges, de nem tökéletes produkciót nyújtó énekesnőt a mentorok két nem-el és két igennel hazaküldtek, Milán persze igennel szavazott, majd kialakult némi vita is a gárdában, Tóth Andi és Milán szólogatott be egymásnak, ekkor hangzott el Valkusz szájából a tíz pontból tízet érő mondat:

„a lány tehetséges volt, tehetségeket pedig nem küldünk haza!”

Tökéletes! És piont ez volt, most is az, és vélhetően még egy jó ideig ez is lesz a magyarországi X-faktorral a legnagyobb bajom: hazaküldik a tehetségeket. Persze, minden hasonló műsorban előfordulnak fájdalmas kiesések, ahogy a mentorok is tudnak tévesen dönteni stb., de a magyar X-ben mindez a műsor kvintesszenciáját adja, és nem a ritkán előforduló kivételt!

Mivel ez továbbra is egy szubjektív írás, így bele is csempészem a Tóth Andival szemben érzett saját szimpátiámat, bár nem vagyok az a típus, aki non-stop a zenéjét nyomatja a fejhallgatóban, a Trapanele azért sokunknak betalált a határ innenső felén. Szerettem benne a lázadót, zenei kísérletezgetéseit, útkereséseit, és még azt is, ahogy el-elsüllyedt a magyar popszakma bugyraiban.

Mentorként nem akarom még őt meg- és elítélni, mivel fentebb már ismertettem a rendezői elvet, így aztán nem tudom a versenyzők eredeti sorrendjét, az adás alapján viszont eddig úgy jön le, hogy Andee is beszállt a versenyzőket súlyosan korlátozó igazságtalan döntésekbe – egyszerűen nem teheted meg azt, hogy a hamisan éneklő, de szimpatikusan ugrabugráló wannagrófónak igent adsz, egy véleményes produkciót nyújtó, de érezhetően tehetséges jelentkezőt pedig a te nem szavazatod miatt (két igen mellett) küldenek haza – ez így nem igazságos. És, ismétlem, ez még csak a válogató, így semmi baj nem származhat abból, ha az ilyen jelentkezők is továbbjutnak, mennek még egy kört stb.

Összegezve: ma jön a válogatók hatodik része, és igen, nézni fogom. Odáig még nem jutottam el, hogy erre biztassam az olvasókat is, de lebeszélni sem akarom őket erről – tegyen mindenki úgy, ahogy jónak látja!

örsh

(Nethuszár)