Dantés: Babona – V. rész: A gyermek

Egy gyermek születése mindig és mindenkor hatalmas örömöt hozott az emberek életébe. Még ha nem megfelelő időben és térben jött a világra, az anya boldogságát aligha lehetett kétségbe vonni, ez benne van az emberi természetben. De mi történik akkor, ha a születendő gyermek meg fogja változtatni a világ alakulásának menetét, és az emberek számára nem feltétlenül lesz pozitív ez a fordulat? A gyermek ártatlan! Fehér lap, amit teleírunk. Mi tesszük jóvá, vagy gonosszá.

A tavaszi rügyfakadáson túl, a virágok fátyla beterítette Poroszt. A viszonylag későn érkező tavasz immáron visszafordíthatatlanul is beköszöntött a szebb napokat is látott falucskába, amely annyi mindent látott és megélt az elmúlt századokban.

A kanyargós és sáros utcákon jöttek-mentek az emberek, hiszen az időjárás változásával a mezei munkák is sürgősebbek lettek. Az élettől duzzadó főutcán egy valakit biztosan nem érdekelt a tennivaló és a vetés. Melánia fürge járását ismerték a faluban, bár igencsak kerekedő hasa miatt immáron egy sokkal lassúbb formája került most a kíváncsi tekintetek elé. Ahogy céltudatosan haladt végig, a felé forduló szempárok sugároztak jót és rosszat is. Valahányszor végig kellett menjen a falun, felért egy kisebb vesszőfutással. A kerekedő has általában pozitív visszhangot szokott kiváltani, kivéve az ő esetében. Nincstelen, földönfutó lányként, pláne hajadonként óriási szégyen volt ez a falu szemében. A Szék tett róla, hogy kellőképpen táplálja az emberek lelkében izzó gyűlöletet az effajta és hasonló történések irányába. Melánia már hozzászokott. Hozzászokott a gondolathoz, hogy gyűlölik, hogy megvetik, hogy meg nem történt dolgokat mesélnek róla, mióta kiderült a várandóssága. A falu másik végéhez közeledve, betért egy kis utcába, annak is a legvégén álló kis kunyhó volt az úticélja. A kapun beérve, ösztönösen felemelte mindaddig lefele néző fejét. A kapu nyílásának hangjával megegyező időben a kunyhóból egy vidám anyóka lépett ki és az arcát átszelő barázdák egyből mosolyra fakadtak.

• Melánia! Kis galambom! Aggódtam érted, hogy a tegnap nem kerestél fel.
• Sajnálom, a pici nagyon rúgott és nem mertem elindulni. Rajtad kívül senkire se számíthatok, néném. Ha valami történik az úton, az emberek inkább néznék a szenvedésemet, mintsem segítsenek.

Az öregasszony bólintott és betessékelte Melániát a kis kunyhóba. Ő volt Gyzel, Melánia néhai nagyanyjának a féltestvére, egyben utolsó élő rokona. A kunyhó belseje egyszerű volt és tiszta. A padlón látszott, hogy szorgos kezek naponta tisztítják, az egyszerű paraszti bútorokon egy porszem sem tudott tanyát verni. Gyzel gyorsan leültette Melániát és megszólalt.

• Úgy számoltam ki, hogy holnap fog megszületni a kicsi. Majdhogynem bizonyos vagyok benne. Jobb lesz, ha itt maradsz Gyzel nénédnél, és megpróbálsz pihenni keveset. Ez a gyermek a család utolsó sarja. Vigyáznunk kell rá, amennyire a körülmények engedik, bár minden alkalommal el szoktam mondani neked, még egyszer megismétlem: – a fogantatásának körülményeiről nem beszélhetsz soha senkinek, még a gyermeknek sem. Ha kiderül, hogy fekete mágia által lett fogantatva, akkor elevenen fognak elégetni mindkettőtöket, ha előbb nem kínoznak meg.
• Tisztában vagyok a következményekkel. Nagyon hálás vagyok, hogy nem jelentetted egyből a Széknek – mondta hamiskásan nevetve Melánia.
• Melánia kedves, eljött az idő, hogy hamut vessünk! Bár nem vagyok boszorkány, azért egy keveset én is értek a praktikákhoz, meg ehhez-ahhoz. Emlékeimben él még, hogy nagyanyád sokszor alkalmazta ezt a babonát, hogy megvédje a születendő gyermekeket a gonosztól. A padláson porosodó könyvekben leírta részletesen a praktikát. Ez a gyermek, bár a gonosz alkotása, nem hagyhatjuk, hogy rátegye a kezét a jövőben. A szertartás lényege, hogy a gyermeknek a természeti erők választanak nevet. Ha azt a nevet kapja, akkor a neve által védve lesz a sötét praktikák nagyrészétől.
• Erről nem beszéltél eddig nekem…Miért?
• Mert most jött el az ideje, ha meséltem volna róla, akkor az óvatosságod és körültekintésed is lankadt volna, egy felerősödött biztonságérzet meg a te eseteben végzetes is lehet. De készülődjünk. A praktikát pontosan napnyugtával kell elvégezni. Te csak pihenj, majd én előkészítek mindent.

Az öregasszony korát megszégyenítő fürgeséggel ment ki a ház mögé, majd fejsze csattogását lehetett hallani, amint fát aprított. A nyers fűz nehezen hasadt, de a baltának mégis megadta magát. A felaprított fát az udvar közepén egy kis rakásba helyezte, ekkor lépett ki a kunyhóból a pihenni nem igazán akaró Melánia.

• Ez micsoda, néném?
• Fűzfa gyökere. A fűzfa a vízparton nő, gyökerei mélyen nyúlnak az anyaföldbe. A négy elem közül kettő itt van, ezt meg fogjuk gyújtani, így a harmadik (tűz) elem is jelen lesz. A levegőt, az esti szél fogja nekünk elhozni. – azzal leöntötte a farakást kátránnyal és meggyújtotta.

A nyers fa pattogott, ellenállt az égésnek, de az olvadó és melegedő kátrány nem hagyta elaludni. Az öregasszony közben hozott egy ócska könyvet a kunyhóból, a tűzrakás mellett fellapozta, majd az avatatlan füleknek érthetetlen nyelven elkezdett olvasni belőle.

• Te el tudod olvasni a boszorkányok írását?
• Nagyanyáddal együtt cseperedtünk, amiért én nem űztem a praktikákat hivatásszerűen, attól még mindent láttam és értettem. A hajlam megvolt bennem, de nem engedtem kibontakozni soha. Most meg kérlek, hogy ne szólj közbe

A mágikus szavak hatására a tűz egyre erősödött. Bár a zsenge fűzfagyökér már majdnem hamuvá égett, a lángok csak egyre feljebb csaptak. A szél elkezdett zúgni, a kerítéseken hollók sorakoztak fel. Az öregasszony abbahagyta a mormolást, majd a kunyhóban térülve-fordulva kihozott egy rossz vékát.

• Mikor a tűz eltűnik, akkor belemártod a hamuba a vékát és a levegőbe szóród, megértetted?
• Megértettem – mondta félve Melánia

A szél morajlása egyre erősebb lett, a hollók egyre többen lettek, egyre inkább kezdett félelmetesebb lenni a helyzet. Hangjuk morajlása betöltötte a környéket. Aztán a tűz egy szempillantás alatt eltűnt és csak gőzölgő hamut lehetett látni. Melánia belemártotta a vékát a gőzölgő hamuba, majd a tartalmát a levegőbe engedte. A hollók ebben a percben felkerekedtek az udvarról és hangjukat hallatva, egymással versenyezve kapták el a hamuszemeket a levegőben. Olyan sokan voltak, hogy nem csak Melánia, de Gysel is hátralépett.

A bizarr jelenet folytatódott, amint a hamuszemek a földre hullottak. A hollók követték és úgy kapkodták fel a szemeket, mint az éhes tyúkok. Mikor az utolsó szem is elfogyott, csapatba állva röppentek el a lenyugvó Nap irányába. Ezzel egyidőben a szél csendesedni kezdett, amikor már majdnem megszűnt, egy suttogó hangot lehetett hallani az utolsó szárnyán, ami csak egy szót lehelt az éterbe: Felicitás

Kilenc hónappal ezelőtt a lenyugvó Nap elhozta Melánia számára az örömmel keveredett félelmet. A mostani lenyugvó Nap azt jelentette, hogy elkezdődött a vajúdás. A még hűvös éjszakát átmelegítette a kunyhóban morajló kályha, az ágy mellett vízzel teli tál, az ágy melletti lócán fáradtan üldögélt Gysel…Az ágyban Melánia pihegett, ölében rongyba tekerve csendesen aludt a megszületett kisfiú, Felicitás.

Dantés

Kapcsolódó anyagok:

Dantés: Babona I. rész – Ajánlás

Dantés: Babona II. rész – A tűz próbája

Dantés: Babona III.rész – A javasasszony

Dantés: Babona – IV. rész: a Szék

(Nethuszár)

Nethuszár