Javier Moro Lapierre, a dokumentarista igényű szépirodalom mestere

Javier Moro Lapierre (1955) apai ágon spanyol, anyai ágon francia származású, nemzetközi szinten is nagyon sikeres író. Művei bestsellerek, sőt kettő közülük longseller. Már gyermekkorában is sokat utazott (édesapja egy légitársaság alkalmazottja volt), így eljutott Afrikába, Ázsiába és Amerikába, s ez rányomta bélyegét későbbi irodalmi „ízlésvilágára”. Antropológiát tanult Párizsban, pályafutását újságíróként kezdte. Mester Yvonne irodalomórája a Nethuszáron.

Könyvei egytől-egyig valós események regényes megformálásai, s mesteri módon alkalmazza a regény műfaj eszköztárát a hétköznapi élet eseményeinek bemutatásához. Érdekes, „regénybe illő” sorsokat, történeteket dolgoz fel, költői árnyalatokat kölcsönözve a valóságnak, ám mindvégig megtartja az egyensúlyt valóság és fikció között, és rendkívül izgalmas elbeszélésmódjával folyamatosan ébren tartja az olvasó figyelmét. Moro könyveinek stílusát és miliőjét röviden úgy jellemezném, hogy bennük a dokumentarista hűséggel ábrázolt valóság nagyon szépen simul bele a szépirodalmi elbeszélés finoman szőtt, színes fátylába.

Senderos de libertad (1992, ’A szabadság ösvényei’)

regényben az író Chico Méndez, a politikai gyilkosság áldozatává vált kaucsuk-kitermelő sorsán keresztül ábrázolja a környezetvédelemért folytatott harc úttörő lépéseit, az egyházhoz való hűség és a szegények iránti elkötelezettség között tépelődő misszionáriusok kétségeit, a gyilkolásra kényszerített rendőrök körüli korrupciót, az otthonukból tűzzel-vassal elűzött kaucsukgyűjtők öntudatra ébredését.

Az El pie de Jaipur (1995, ’Dzsaipur lába’)

könyv egy francia és egy kambodzsai fiatalember igaz barátságáról és egymást kölcsönösen segítő harcáról szól. Egy kórházban találkoznak; a francia diák egy súlyos balesetet élt túl, a kambodzsai fiú pedig a Vörös Khmerek véres diktatúráját. A regény a sötét tengerben világítótoronyként erőt adó reményről szól, az életszeretet, a bátorság és a „széllel szembeni harc” igazi értékeinek szimbolikus kifejezése.

Las montañas de Buda (1997, ’Buddha hegyei’)

regény Tibetbe vezeti az olvasót, s a Himalája túloldalán lángoló hitet, a Dalai Láma személyében megtestesült szilárd ellenállás szellemét mutatja be, két fiatal nő igaz történetén keresztül, akik egy menekült-csoporthoz csatlakoznak, hogy éjszaka keljenek át a világ legmagasabb csúcsain.

E művet három olyan regény követte, melyek Indiába kalauzolják az olvasót.

Az Era medianoche en Bhopal (2001, ’Éjfél volt Bhopalban’)

könyvet unokabátyjával, Dominique Lapierre bestsellerszerzővel közösen írta, és az 1984-es bhopali mérges gázszivárgás, minden idők legsúlyosabb ipari katasztrófájának témáját dolgozza fel, melynek 30 ezer halálos áldozata és 15 ezer sebesültje volt. A regény konkrét emberi sorsokon, szerelmeken, s a heroikus küzdelmen keresztül figyelmeztet a ránk leselkedő veszélyek lehetőségére.

Ezt követte a nagy sikerű Pasión india (2005, Indiai szenvedély),

mely két kiadásban is megjelent magyarul (2006-ban és 2012-ben), és belső kiadói változások miatt nem lett folytatása Javier Moro további könyvei magyar kiadásának. A könyv majdnem kétmillió példányban kelt el, és 17 nyelvre lefordították. A regény a huszadik század elejének egyik legizgalmasabb szerelmi kapcsolatáról mesél, az andalúz táncosnő és a dúsgazdag kapurthalai maharadzsa két évtizedes történetéről, „ármányról és szerelemről”, melynek során feltárul előttünk a maharadzsák varázslatos világa, ahol az erotikus bacchanáliáktól a Rolls-Royce-gyűjtésen át a tigrisvadászatig a legkülönfélébb káprázatos dolgok ejtik ámulatba az olvasót.

Az El sari rojo (2008, ’A vörös szári’)

az olasz Sonia Maino és Radzsiv Gandhi szerelmi történetén keresztül mesél két kultúra különbségeiről, a felkavaró, sokszínű Indiáról, ahol húszmillió istenséget tisztelnek, nyolcszáz nyelvet beszélnek és ötszáz politikai pártra szavaznak. Az olasz lányt tisztessége, és értékrendje hamarosan istennővé avatja az emberiség egy hatoda szemében. Moro mesél nekünk a Nehru-Gandhi családról, nők és férfiak sorsán keresztül. A könyv eleinte ellenállásba ütközött bizonyos indiai politikai körökben, ám számos európai országban igen nagy sikert aratott.

Ezután következő műve, az

El imperio eres tú (2011, ’A birodalom te vagy’)

Planeta-díjas könyv lett, a hatvanadik kiadás után. Javier Moro az első brazil uralkodó, Pedro alakját idézi meg, egy igen aprólékos krónikában, aki a 19. század első felében foglalta el a trónt, és nagyon színes, meglepő intézkedéseket hozó, eredeti egyéniségnek tartották. Az író szerint „megtestesítette az ember függetlenségért vívott harcát, és ő alapozta meg az első latin-amerikai nemzet szabadságát”.

A flor de piel (2015, ’A bőr felszínén’)

regényének története egy orvosi expedíció témájára épül, melynek során 1803-ban himlőoltást szállítottak Amerikába. Francisco Javier Balmis 1803-ban sok mindenkivel szembeszállva, fiatal asszisztensével és egy galiciai, paraszti származású hölggyel együtt felkerekedett, hogy himlőoltást szállítson Amerikába. A nő a velük együtt utazó huszonkét árvára felügyelt, akik életben tartották a vakcinát. Az út igazi humanitárius hőstett volt, melynek során két férfi szerelmi rivalizálása és egy szenvedélyes asszony eltökéltsége bontakozik ki előttünk.

Mi pecado (’A bűnöm’, 2018) című könyvében

szintén valós történetet dolgoz fel. Főhőse Conchita Montenegro spanyol színésznő, aki 1930-ban, 19 évesen érkezett Hollywoodba. Szépségének, személyiségének és intelligenciájának köszönhetően hamar megtalálta helyét kora filmcsillagai közt, és az egyik legnépszerűbb színész, a nős Leslie Howard szívét is meghódította. A szeretők – bemutatókkal, összejövetelekkel, sétarepülésekkel és lovaglásokkal fűszerezett – álomvilága a kaliforniai partokon egy idő után véget ért. Tizenhárom év múltán Madridban újra találkoztak, amikor Conchita már egy magas rangú francóista katona jegyese volt. Leslie Howard Churchill titkos megbízatásával érkezett a spanyol fővárosba, miszerint találkoznia kellett Francóval, és tájékoztatni őt arról, hogy amennyiben eláll semlegességi elképzeléseitől, az angolok támogatják az általa kiépített rendszert, és garantálják számára a nemzetközi támogatást. Leslie Howard régi szeretője közbenjárásával találkozott is Francóval, azonban – miután Conchitától elbúcsúzott, és hazaindult – sosem érkezett meg angol földre, mert náci vadászgépek a Vizcayai-öböl fölött lelőtték a repülőgépet, amelyen utazott.

Mester Yvonne

(Nethuszár)

Nethuszár