Fegyir Sándor: azért harcolunk ma, amiért a magyarok ’56-ban

Fegyir Sándor nevét nemcsak a magyar közönség ismerhette meg – a lövészárokból egyetemi előadásokat tartó professzor híre, aligha túlzás, bejárta a nagyvilágot. Az orosz megszállók ellen harcoló kárpátaljai magyar katona nemrég pár napos szabadságra tért haza és szakított némi időt arra is, hogy a Kárpáti Igaz Szó kérdéseire válaszoljon.

A „lövészárok-professzor” néven ismert ungvári professzorról készült felvétel, amelyen a lövészárokból tartja egyetemi óráit, bejárta a nemzetközi sajtót is. A Kárpáti Igaz Szónak adott interjúban beszélt arról is, mi késztette őt arra, hogy beálljon a seregbe, szabadgondolkozású emberként miként szokta meg a seregben uralkodó szilárd fegyelmet, beszélt a fronton eltöltött időről és nem kerülte meg a kárpátaljai magyarok helyzetét sem.

Az első percekben el sem hitte, hogy kitört a háború, aztán kollégáival, barátaival együtt gondolkodás nélkül jelentkezett a toborzóirodában, bár családjának elsőre nem szólt arról, hogy hova igyekszik. Fegyir Sándor nem is igazán hitt abban, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát, annyira értelmetlennek tűnt az egész, hiszen kulturálisan már orosz befolyás alatt állt az ország, az orosz propaganda már megszállta Ukrajnát, gazdaságilag pedig nem kifizetődő egy ilyen háború – gondolta ő. Némileg igaza is volt, ugyanis a háborút ma sem gazdasági konfliktusnak, hanem kulturális háborúnak tartja, amelyben az oroszok célja Ukrajna kulturális identitásának megsemmisítése.

A bajtársai megértették, hogy elhivatott szakmája, a tanítás iránt, az őrmester pedig direkt éjszakai szolgálatra osztotta be, hogy délelőtt megtarthassa óráit. Elárulta, hogy valóban szoktak magyarul kommunikálni egymással a rádión, hogy ezzel is megzavarják az oroszokat, de az a felvétel, ami ezt mutatta be nem „élesben” ment.

És mi a három dolog, ami legjobban megdöbbentette őt a háború alatt? Az első az, hogy az oroszok hátrahagyták saját katonáik holttestét, és az, ahogy a Vörös Hadsereg állt hozzá azokhoz a civilekhez, akik felszabadítóént várták őket- meggyilkolták, megcsonkították őket. Mesélt arról is, hogy az oroszok által finanszírozott Régiók Pártja egyik helyi vezetőjének házában lakott, aki dollármilliomos, de hiába volt egy méregdrága bútor a konyhában, az otthonába nem szerelt vécét, továbbra is az utcai fabudiba járt elvégezni szükséges ügyeit….

Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc, valamint a jelenlegi ukrán háború közötti párhuzamról szólva pedig inkább idézzük Fegyir Sándort:

„azért harcolunk 2022-ben Ukrajnában, amiért a magyarok ’56-ban, hogy az ukránok a maguk urai legyenek a saját országukban. Amikor azzal jönnek emberek, hogy a budapesti forradalmat leverő szovjet katonák között ukránok is voltak, azt szoktam mondani, hogy az orosz hadseregben pedig ukrán származású tábornokok, akik saját honfitársaikat gyilkolják. Meg kell érteni, hogy most is a „ruszkik” harcolnak a front túloldalán. 1956-ban is a budapesti házak falain a “ruszkik haza”, és nem “oroszok haza” feliratok voltak. Ugyanaz ellen az orosz birodalom ellen harcolunk, mint több mint fél évszázaddal ezelőtt a magyarok, csak most másképp nevezik magukat. Ahogy akkor, most sem ismernek el más nemzetiségeket, azokat, akik más hitet követnek, vagy eltérő a világnézetük. A magyarok erre mondtak nemet, és mi is ezt tesszük most.”

A teljes interjút elolvashatjátok a Kárpáti Igaz Szó honlapján, KLIKK IDE.

Borítókép: Fegyir Sándor az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezik az ukrán fronton, kép forrása: Kárpáti Igaz Szó

(Nethuszár)