Kihátrálna a ruszkik mögül Vucic Szerbiája?

Országjárásba kezdett Aleksandar Vucic szerb elnök egyrészt azért, hogy megismerje az ország minden térségének gondjait, másrészt pedig, hogy megágyazzon a tervek szerint júniusban induló népi mozgalmának, és népszerűsítse elképzeléseit. Hogy miért jelentHET midnez fordulópontot? Lásd a hír végén a KONTEXTUST!

A szerb közszolgálati televízió (RTS) vasárnapi beszámolója szerint Vucic szeretne személyesen is találkozni a szerb állampolgárokkal, hogy közvetlenül ismerje meg gondjaikat, és a saját szemével lássa, melyik térségnek mire van szüksége. Ezzel egyidejűleg az embereket arról is tájékoztatja, hogy nehéz időszak áll Szerbia előtt, és annak érdekében, hogy az ország sikeres legyen, milyen lépéseket kell tenni.

Ezek között az elnök a szombati, a dél-szerbiai Vranjéban tartott rendezvényen a Koszovóval fenntartott kapcsolat rendezését említette. Mint mondta, mindenképpen részt vesz a március 18-i ohridi találkozón, amelyre Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője hívta meg őt és Albin Kurti koszovói miniszterelnököt. Megismételte korábbi kijelentését, miszerint Szerbia számára elfogadhatatlan a rendezési javaslat azon része, amely úgy szól, hogy Szerbia nem akadályozhatja meg Koszovó felvételét a nemzetközi szervezetekbe, Belgrád ugyanis nem akarja, hogy a volt szerb tartomány belépjen az ENSZ-be. Leszögezte, „Szerbia sem de jure, sem de facto” nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét, vagyis sem a nemzetközi dokumentumokban, sem a gyakorlati megvalósításban nem kerülhet ilyenre sor. Hozzátette viszont, hogy Koszovó kénytelen lesz megalakítani a Koszovói Szerb Önkormányzatok Közösségét, erre ugyanis Pristina még 2013-ban ígéretet tett.

Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, de Belgrád továbbra is saját tartományának tartja a többségében albánok lakta déli területet. A két fél között 2013-ban kezdődtek meg a kapcsolat normalizálását célzó tárgyalások, de a megállapodásban foglaltak legfőbb pontjai mindeddig nem teljesültek. A kapcsolat rendezése mindkét fél európai integrációjának a kulcsa.

Aleksandar Vucic arról is beszélt, hogy júniusban elindítaná népi mozgalmát, amelynek a Népi Mozgalom Szerbiáért nevet szeretné adni. Ez egy pártokon felüli, a politikán túlmutató kezdeményezés lenne, amelynek célja a különböző pártok szimpatizánsainak, valamint a párton kívülieknek az egyesítése lenne. Azokat az embereket tömörítené, akik Szerbiát stabil, szabad, kihívásoknak ellenálló, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó és biztos jövőt garantáló országnak látják.

A szerb elnök pénteken a belgrádi Happy Televízióban az ország előtt álló feladatokkal összefüggésben megemlítette: nem kizárható, hogy Szerbia is csatlakozni fog az Oroszország elleni uniós szankciókhoz, a külföldi nyomás ugyanis igen nagy, és óriási geopolitikai változások történtek a világon az utóbbi időben.

Az európai országok közül eddig egyedül Szerbia nem csatlakozott a Moszkva elleni büntetőintézkedésekhez, ezt a lépést viszont Brüsszel elvárja tőle, ugyanis uniós tagjelöltként össze kell hangolnia külpolitikáját az Európai Unióéval. Brüsszeli diplomaták többször is kijelentették, amíg Belgrád ezt nem teszi meg, addig nem tud előre lépni az európai integráció felé vezető úton.

FORRÁS: MTI

KONTEXTUS: Nincs könnyű helyzetben Vucic, és akkor még finoman fogalmaztunk – az ország egy része elkötelezett Nyugat-párti, akkor is, ha első látásra nem ők alkotják a többséget. A többség viszont jólét-párti – és ez egy olyan országban, amely hosszú évekig háborúzott a szomszédaival, amely nem is olyan rég a teljes Balkánt uralta, most pedig egy zsebkendőnyi helye maradt, gazdaság nem áll túl erős lábakon – magyarán Szerbia számára az uniós tagság jelentené a hosszú távú fejlődés, a jelenlegi jólét – ami nem feltétlenül a mi fogalmaink szerinti jólétet jelenti, hanem a milosevicsi sötétséghez és tomboló bűnözéshez mért jólétet és nyugalmat – fenntartása immár aligha elképzelhető az Unió nélkül. Belgrádra igazán nem panaszkodhatnak a nagyobbik tesók, az oroszok – a háború első éve arról számukra, hogy ellenálltak minden nyugati nyomásnak és továbbra is üzleteltek Oroszországgal. Azt viszont Vucicnak is észre kellett vennie, hogy Ruszijá ebből a háborúból már nem jön ki jól – és akkor nagyon finoman fogalmaztunk. Másképp szólva: a nagy testvér nemcsak, hogy nem fog Szerbia hóna alá nyúlni gazdaságilag, hanem ő maga is segítségre szorul.

Vucic jól mérte fel országa helyzetét, de, az új párt gründolása arra mutat, hogy saját lakosságát is: az Unióhoz ugyanis nem tudnak csatlakozni, ha nem ismerik el Koszovót, ha legalább valamiféle megállapodás nem jön létre Szkipetária és Szerbia között, ezzel viszont Vucic könnyen megbukhat. Szerbiában nincs olyan kormány vagy politikus, akik a nép torkán le tudná nyomni Koszovóról való lemondást.

Hacsak:

hacsak Vucinak nem sikerül a nyugatos szerbeket maga mellé állítania (akik eddig jobbára azzal foglalkoztak, hogy pont Vucic és az ő antidemokratikus hatalomgyakorlata ellen tüntettek), és az új mozgalmával nem sikerül annyira sakkban tartania a többi politikust, hogy a végén egy nyugatos orientáltság nevű politikus verseny veszi kezdetét. Hasonló metamorfózisokat láttunk már Romániában, korábban eredeti demokráciát hirdető és a Nyugatot lefitymáló politikusok váltak egy éjszaka alatt elkötelezett zapadnyikká, úgyhogy a recept nem ismeretlen, kérdés ez mennyire működik majd Szerbiában.

Hogy Vucic valami ilyesmire készülhet, az egyre biztosabb: ha elutasítóan is, de visszafogottan beszél a német–francia javaslat aláírásáról. Ez utóbbi Koszovóra kínálna megoldást, amit Belgrádnak kéne elfogadnia ahhoz, hogy komolyan vegyék őt Európában. Az sem véletlen, hogy Vucic újabban egyre többet beszél az uniós csatlakozás szükségességéről – általában fél, egy mondatban elregéli a testvéri orosz–szerb kapcsolatokat, majd háromnegyed órát szpíccsel arról, hogy mennyire jó és hasznos lenne Szerbiának a nyugati orientáció és az uniós tagság. Persze ez nem feltétlenül percre pontosan van így, de a kontrasztot így tettem érthetővé.

Hogy a Koszovót érintő javaslat elutasítása mennyire komoly, vagy nemnyire csak az erre igényt mutató közönség szórakoztatása, az más kérdés, de a fenti hír apró, de beszédes és fontos részlete az, hogy Szerbia fontolgatja az Oroszország elleni szankciókhoz való csatlakozást, miközben Vucic arról is beszél, hogy óriási geopolitikai változások előtt áll a világ. A kettőt nem nehéz összeadni: Ruszijá bukni fog, aki vele marad, az szintén – ezt mondja tulajdonképp Vucic.

És aligha lehet nem egyetérteni vele.

(Nethuszár)