„Lesz pénz, főnök?”

A címbeli kérdést egy kissé kapatos fiatalember tette fel Navracsics Tibornak a tusványosi táborban, arra célozva ezzel, hogy lesz-e megállapodás az Unióval, és megkapja-e Magyarország azokat a fejlesztési forrásokat, amelyet a feltételességi mechanizmus beindítása révén most visszatartanak. Nos, alighanem ez az a kérdés, amelyik Magyarországon mindenkit érdekel, ahogy az lenni szokás ki is alakultak a táborok, a pro-k meg a kontrák, az unióellenesek és az uniópártiak, az ilyenek meg az amolyanok. És, ahogy az lenni szokott, egyik félnek sincs igaza, és nem is lesz.

Magyarországgal szemben rögtön a Fidesz választási győzelmének másnapján bejelentett feltételi mechanizmus néven ismertté vált eljárás van folyamatban. Ennek az a lényege, hogy az Európai Unió megvonhatja – részben vagy egészében -a támogatási pénzeket azoktól az államoktól, ahol a támogatások nem rendeltetésszerűen költődnek el. Nagyjából így foglalható össze annak a feltételi mechanizmusnak a lényege, amely viszonylag új uniós jogszabály és a nem is annyira sokat tévedő szakértők és elemzők szerint kifejezetten Magyarország és Lengyelország megbüntetésére hozták létre.

Magyarországot Navracsics Tibor képviseli azt Unióval folytatott tárgyalásokon, ennek része volt az az egyezség, amely alapján a magyar kormány egy sor kérdésben végül megállapodást kötött a Bizottsággal, ennek részeként alakult meg az Integritási Hatóság, az ún. „magyar DNA” – csakhogy a nemzetközi sajtóban terjengő hírek szerint a Bizottság nem túl elégedett a vállalások magyar kormány általi teljesítésével, és a hírek szerint fenntartja azt a javaslatát, amelyet első jelentésében is megfogalmazott, miszerint a magyar pénzek 65 százalékának visszatartását szorgalmazza – ez még szeptemberen történt, utána pörögtek fel az események, ezt követően a magyar kormány egy sor törvénymódosítást és új jogszabályt vezetett be, a magyarok pedig reménykedő tekintetüket Brüsszelre vetették, hátha ennyi elég lesz – nem lett, legalábbis az eddigi hírek szerint egyelőre pénz nem várható Brüsszel irányából.

Akkor nem is lesz lové?

Aki egy kicsit ismeri az Európai Unió működését, az biztos lehet benne, hogy a történetnek van két olyan végkimenetele, ami biztos nem fog megtörténni: nem lesz olyan, hogy Magyarország semmi pénzt se kapjon, és nem lesz olyan, hogy Magyarország minden pénzt megkapjon – bár ez utóbbit valószínűleg nyitott kérdésként hagyják hátra a következő időszakra, tehát ez az opció még nem veszett el teljesen. Ami sokkal valószínűbb, hogy valamennyi pénz lesz, az sem egyből, és az is erős feltételek mentén, másként fogalmazva, Brüsszel gúzsba köti a magyar kormány kezét.

Akkor most lesz lové vagy sem?

Igen is, meg nem is – a fentiek azt jelentik, hogy a Bizottság, az uniós politikai hagyományoknak megfelelően olyan döntést próbál majd bemutatni, amelyikkel minden fél elégedett lesz, vagy minden fél elégedetlen lesz, de ennek ellenére talál majd olyan részleteket benne, amelyeket győzelemként adhat el sajátjainak. Az egymással szemben álló felek itt már nem Magyarország és a Bizottság, hanem az Európai Parlament, amely a napokban ismét meggyőző többséggel fogadott el egy olyan határozatot, amely arra kéri az EB-t, hogy az nem adjon semmi pénzt Magyarországnak – a Bizottságra nézve ugyan ez nem kötelező, jogilag nincs relevanciája az elfogadott EP-javaslatnak, de érdemes tudni, hogy már a lengyel jóváhagyást is szúrós szemmel nézték az EP-ben, már akkor felmerült, hogy az EP kihasználja egyetlen valós, de annál ütősebb jogi lehetőségét, és megbuktatja az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottságot egy bizalmatlansági indítvánnyal. Azt is érdemes tudni, hogy az EB és az ET, azaz von der Leyen és Charles Michael között sem túl rózsaszínű a kapcsolat, a két uniós intézmény versengése, egymással szembeni acsarkodása már legendaszámba megy a brüsszeli folyosókon, így az EB politikai értelemben is két tűz (vagy inkább több tűz) közé került – ez pedig komolyan befolyásolhatja döntésüket.

Milyen pénzekről is beszélünk?

Vannak ugye a kohéziós pénzek – ezeket érinti a 65%-kos visszatartás, de ezekről elég 2023 tavaszáig megállapodni, és még utána is marad idő, hiszen a döntés „csak” visszatartásról beszél, és nem „végleges elvonásról”. A második pénzügyi csomag, amelyik szintén december folyamán kerül terítékre, a helyreállítási alapokhoz, az úgynevezett RRF-pénzekhez (nálunk PNRR néven fut a médiában) kötődik.

Magyarország innen is vár komoly pénzösszegeket, ráadásul ezek természetüknél fogva olyan összegek, amelyekhez hamarabb is hozzá lehet jutni, mint a 2027-ig tartó uniós költségvetés kohéziós alapjaihoz.

Csakhogy az RRF-hez az kell, hogy az Európai Tanács pénzügyminiszterei elfogadják az illető ország által benyújtott tervet – ezt a tervet monitorizálják majd, az abban lefektetett mérföldkövek teljesítése esetén érkezik majd a lové – és a mérföldköveket itt nagyon aprólékosan kell értelmezni, kis túlzással, de kellően plasztikusan úgy tudnám szemléltetni a helyzetet, hogy tegyük fel, Magyarország száz gátat kíván építeni. Kiírja a pályázatot a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésére. Oké, megvan? Meg. Jön az Unió, és megnézi, rendben zajlott a kiírás? Hát az elbírálás? Igen, akkor tessék, itt a száz gátra szóló keretösszeg első részélete, kb. 1 százaléka. Utána kiírják a pályázatot az megépítésre, annak lezárulta után ismét jön az Unió, ismét ugyanazok a kérdések, és így tovább, szakaszonként, amíg a száz gát megépül. Ha nem teljesül valamelyik szakaszhoz tartozó mérföldkő, akkor a száz gát építésére szolgáló programot leállítják, a pénzt visszatartják, amíg nem rendeződnek a vitás helyzetek.

És ezek mellé, illetve fölé társulnak még az úgynevezett szupermérföldkövek, amelyeket, ha nem teljesít az illető tagállam, akkor elesik az egész RRF még hátralevő összegétől. Nem könnyű az RRF megszerzéséhez szükséges országtervet elkészíteni sem, elfogadtatni sem – Románia rendesen megizzadt vele, emlékezzünk csak a PNRR körüli óriási vitákra és munkatempóra, de ennél is fontosabb szempont, hogy ezeket a pénzeket immár elkölteni sem könnyű, az előbb ábrázolt kifizetési/ellenőrzési módszer miatt.

Valószínű forgatókönyv:

Ha a kohéziós pénzeket be is fagyasztják egy átmeneti időre, az RRF-pénzek – ELVILEG – akkor is elérhetőek maradnak. Mi több, az Európai Bizottság részéről talán még logikus lenne egy ilyen döntés, hiszen az RRF amúgy is feltételekhez kötött, amit a kohéziós pénzekhez képest könnyebben és rendszeresebben monitorizálhat, így azt elvileg el sem lehet költeni másra, mint amire adják, azaz a korrupciós kockázata igencsak alacsony. Csakhogy itt jön egy másik probléma: a Bizottság NEM dönt az RRF-ről, arról az Európai Tanács pénzügyminiszterei döntenek a december 13-i ülésükön.

És itt van a kutya eltemetve:

amennyiben Magyarország 2022. december 31-ig nem rendelkezik egy jóváhagyott RRF-tervvel, akkor az abban szereplő összegek 70 százalékát automatikusan elveszíti – félreértések elkerülése végett: ez minden tagállam esetében érvényes, az érv az, hogy a helyreállítási alap egy bizonyos időre szól, ebből kifolyólag amúgy is évről-évre kevesebbet lehetne belőle elkölteni, ráadásul a mérföldkövek eleve megszabják, hogy ezeknek mennyi a minimális idejük.

A Bizottság tehát holnap, november harmincadikán gyakorlatilag változatlan, vagy apróbb módosításokkal, de fenntartja korábbi, szeptemberi álláspontját és a kohéziós pénzek 65 százalékának (vagy X százalékát, elképzelhető, hogy ezt az arányt csökkentik, esetleg növelik, vagy épp számszerűen írják bele, hogy mennyi legyen az annyi) befagyasztását, felfüggesztését javasolja majd a Tanácsnak. Annak a Tanácsnak, amelynek december 13-án kell majd döntenie az RRF-pénzekről – bár a két pénzügyi csomag nem ér össze, a valóságban itt mégiscsak találkoznak a párhuzamosok, hiszen a Tanács mégsem mondhatja azt, hogy a Bizottság ugye nem látja garantálnak a kohéziós pénzek megfelelő elköltését, a Tanács viszont az RRF-pénzek esetében már lemond aggályairól, és minden rendben alapon tovább engedi azokat.

Csapdahelyzet a brüsszeli eurokraták számára is, de van ebből kiút, ahogy írtam fentebb a mérföldkövek szerepét, úgy ez érv lehet arra is, hogy miért adnak zöld utat az RRF-pénzeknek is – ebben a döntési folyamatban pedig Magyarország számára pozitív szerepet játszhat az fentebb említett Tanács vs. Bizottság közötti versengés is.

Lesz lové?

Amennyiben ez a forgatókönyv valósulna meg, akkor Magyarország – megkötésekkel ugyan – de gyakorlatilag megkapja a teljes neki járó összeget, igaz, a brüsszeli akaratérvényesítés eszköze továbbra is fennmarad, azaz Budapestnek sokszor kell még olyan jogszabályokat meghoznia, melyeket az Unió kér tőle, de a 2027-es költségvetési időszak végéig végül is az összes pénzhez hozzáfér majd a magyar kormány.

Viszont a történetnek van egy durva kimeneteli lehetősége is, igaz, ez egyelőre csak az én elméletem:

A brüsszeli matt elmélete

Van az egész kérdéskörben egy árnyalat, amivel keveset találkoztam a napi sajtóban, de érdemesnek tartanám megemlíteni – igaz, ez elmélet, de nem tartom kizártnak, hogy létezik egy ilyen forgatókönyv is.

A Bizottság javasolja majd a kohéziós alapok befagyasztását – azonban az ezekhez kapcsolódó jogszabály olyan, hogy ráér megállapodni róluk tavasszal, jövő nyáron, ráadásul a 35 százalékhoz hozzáfér Magyarország, így nem marad pénz nélkül sem, míg a fennmaradó résszel elég sokáig lehet még érvényesíteni a brüsszeli akaratot Budapesten (hogy azt ne mondjam: zsarolni a magyar kormányt, khm…).

Ennek a folyamatnak az lenne az eredménye, hogy 2024-re, legkésőbb 2025-re, de 2027-ig biztosan megkapná Magyarország a neki járó kohéziós pénzeket (a teljes összeget), ezeknek maximum az üteme, a sebessége térne el a többi tagállamban tapasztalttól.

Viszont a Tanács részéről érkezhet a meglepetés: nem biztos, hogy a december 13-i ülésükön pozitívan döntenek az RRF-pénzekről, sőt, az sem biztos, hogy egyáltalán megszületik a döntés – a tagállamok pénzügyminiszterei komoly parlamenti felhatalmazás birtokában kell szavazzanak ilyenkor, miközben a részletes tervet nem is biztos, hogy ismerik, nem volt idejük kielemezni stb. Előfordulhat, hogy elhalasztják a döntést, majd jön karácsony, a szilveszteri mulatságok, és ebben a periódusban már nem lesz idő újabb gyűlést tartani – Magyarország ekkor automatikusan elesik azt RRF-pénzek 70 százalékától, ráadásul az Unió moshatja kezeit, „nem a mi hibánk, kifutottak a határidőből”.

Na, most akkor lesz lové vagy sem?

Igen, lesz – hogy milyen ütemben érkezik majd, és milyen feltételeket szab majd a Bizottság és különböző uniós intézmények, az még a jövő kérdése – minden jel arra mutat, hogy olyan döntés születik, amellyel a magyar kormány keze gúzsba köthető – ez elég sok lényeges szereplőt – úgy mint EP, ET, északi gazdag államok stb. – megnyugtatna, viszont nem vágná el Magyarországtól azt a lehetőséget, hogy előbb vagy utóbb az összes neki járó összeghez hozzáférjen.

Ghonzó

(Nethuszár)