Biden engedélyezte: lehet lőni amerikai fegyverekkel az orosz földet

A szomszédunkban zajló háborút tekintve a mai nap, és egyúttal az utóbbi időszak kétségkívül legfontosabb híre, hogy Joe Biden engedélyezte az Ukrajnának adott amerikai fegyverek orosz földön, orosz célpontok elleni bevetetését. Eszkaláció következik? Nem tudni, viszont sikerült a képet kellően komplikálni.

Napok, mi több hetek óta Kijev azt kéri szövetségeseitől, hogy azok engedélyezzék a nyugati fegyverek bevetését orosz földön található katonai célpontok ellen. A NATO-főtitkár Stoltenberg támogatta az ötletet, ahogy több kelet-európai állam is, de a lényeges szereplő, Amerika vonakodott megadni ezt az engedélyt – eddig.

Joe Biden ugyanis – a Politico szerint – csendben [quietly] jóváhagyta ugyan az amerikai fegyverek ilyen célú felhasználást, de eléggé korlátozottan: csak a Harkiv régióra vonatkozik. Így Kijev elhárítja a Harkiv várostól mindössze negyven kilométerre levő orosz határ túloldalán felellátott tüzérségi objektumokat, rakétakilövőket, de ennél mélyebbre nem mehet – legalábbis nem amerikai fegyverekkel.

Zelenszkij ukrán elnök, akárcsak hivatalának különböző tisztviselői már korábban is elmondták a nyilvánosság előtt, hogy „kemény nyomást” gyakorolnak az USA-ra azért, hogy az engedélyt megkapják.

Végül Joe Biden azt választotta, amit szokott: adott is, meg nem is. Harkiv városa elleni légicsapások valóban mérsékelhetőek lennének ezzel az amerikai engedéllyel is, de ez még nem jelenti azt, hogy az ukránok megfordítanák a háború menetét. Ismét megjegyzem: Harkivtól az orosz határ mindössze negyven kilométerre van, és az, hogy csak a harkivi régióban használhatják ezeket a fegyvereket nem állítja megoldhatatlan feladatok elé az orosz haderőt. Más lenne a helyzet, ha az amerikai engedély nem lenne ennyire kötött, így a határ orosz része észak-déli irányban mindvégig ki lenne téve az ukrán rakétatámadásoknak, ami már jóval bonyolultabb helyzetet eredményezne az oroszok számára is.

Biden tehát adott is valamit, meg nem is, az orosz politika pedig egy emberként hördül fel, a Kreml házisajtója és a különböző putyinista propagandisták gyakorlatilag habzó szájjal követelik az atomcsapást valamely nyugati ország ellen.

A szokott Medvegyev-tirádák mellé most felsorakozott Andrej Kartapolov, az Állami Duma védelmi bizottságának elnöke, aki „aszimmetrikus választ” ígért, amennyiben az orosz földet nyugati fegyverekkel végrehajtott ukrán támadás éri. Hogy az „aszimmetrikus válasz” mit jelent, arról sokat fantáziálhatunk, de itt tenném hozzá, hogy Putyin kedvenc agytrösztjének vezetője, Szokolov nem is olyan rég élőben közvetett atomfegyver-becsapódást javasolt a Kremlnek, hogy ezzel tántorítsák el Nyugatot Ukrajna további támogatásától, Putyin pedig alig félreérthetetlen utalást tett a „kis területű, nagy népsűrűségű” NATO-tagállamokra.

Putyin kedvenc agytrösztje: „robbantsunk atombombát!”

Ha nem is elég az ukránoknak az amerikai engedély, az oroszokat azért megzavartja: nem annyira katonai szempontból, ahogy azt fentebb írtam, hanem Oroszország komplex helyzete miatt. A május végi fagykárok ugyanis a várható gabonatermés jelentős részét tönkretették, a gyümölcsösök is megszenvedték az időjárást, ez pedig alaposan felforgatja a közgazdászok által vezetett hadügyminisztérium számításait is. Be nem tervezett dízel kell a traktorokba az új vetéshez, elmaradhat az afrikai államokba irányuló export, aminek már geopolitikai kihatásai is lehetnek, ráadásul a Kínának és Indiának szállított olcsó kőolaj-mennyiséget is tartani kell, mert Peking jóindulatára nagy szüksége van Moszkvának.

Ezek olyan problémák ugyan, amelyek az amerikai engedély nélkül is fennállnának, de az orosz földön elhelyezett rakétakilövők elleni ukrán támadás annyira azért súlyosbíthatja őket, hogy Moszkva kénytelen legyen lemondani nyárra tervezett offenzívájáról. Hogy ez utóbbit mennyire gondolják komolyan, arra a Pravda legutóbbi cikke is bizonyíték – legkésőbb őszre, de inkább június-júliusra várják az ukrán hadsereg összeomlását.

Olyankor, amikor nem úgy alakul a háború, ahogy arra Moszkva előzetesen számított – és ilyen esetből sok volt eddig is – Oroszország elkezd hisztizni, erősíti a hibrid nyomást a nyugati államokon, a világ más pontjain is belemászik egy-egy katonai konfliktus kirobbantásába (Izrael után ez lehet most Szerbia és a Balkán), de ezeket a kártyákat már mind kijátszotta, egy kivételével, ez pedig az atomcsapás – ez utóbbival csak a másodvonalbeli politikusok és a propaganda fenyegetőzött.

A Nethuszáron több alkalommal is írtam arról, hogy a szláv háborús doktrínába belefér az atomcsapás, ahogy arról is, hogy Moszkvából simán kinézem, hogy ezt megteszi, de nem feltétlenül nyugati, és végképp nem NATO-tagállam ellen.

Mindez azonban kevés ahhoz, hogy nyugodtan aludjunk….

Felhasznált források: Politico, HotNews, Meduza, Zóna, Profit.ro

(Nethuszár)