Egy felmérés szerint háromból egy európai nő tapasztal erőszakot

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és az Európai Nemek Közötti Egyenlőség Intézete (EIGE) március 3-án közzétett, átfogó felmérése szerint az Európai Unióban nagyjából minden harmadik nő átélt már élete során fizikai vagy szexuális erőszakot. Ami talán még ennél is megdöbbentőbb: az esetek túlnyomó többsége soha nem jut el a rendőrségig. Vagyis a statisztikák mögött valójában még több kimondatlan történet húzódhat meg.

A „Nemi alapú erőszakról szóló EU-felmérés: Bizonyítékok a politika és a gyakorlat számára” című jelentés több mint 114 000, 18 és 74 év közötti nővel készített interjúkra épül. A kérdezés 2020 szeptembere és 2024 márciusa között zajlott, mind a 27 uniós tagállamban.

A megkérdezettek 30,7%-a mondta azt, hogy tapasztalt már fizikai erőszakot, fenyegetést vagy szexuális erőszakot – akár partnertől, akár mástól. Ez valamivel alacsonyabb a 2012-es első felmérés 33%-os adatánál, de a csökkenés kicsi. Ha ezt hétköznapi nyelvre fordítjuk: egy nagyobb társasági vacsorán, ahol tíz nő ül az asztalnál, közülük három biztosan átélt már ilyen jellegű bántalmazást.

Az aluljelentés válsága

A jelentés egyik legnyomasztóbb megállapítása az, hogy mennyire kevesen fordulnak hatósághoz. Azok közül a nők közül, akiket intim partnerük bántalmazott fizikailag vagy szexuálisan, mindössze 6,1% tett feljelentést. Ha az elkövető nem partner volt, az arány 11,3%. Ez azt jelenti, hogy tízből kilenc eset rejtve marad a hivatalos statisztikák előtt. Mintha egy jéghegynek csak a csúcsa látszana – a nagyobb rész a víz alatt marad. A nők a feljelentés elmaradásának okai között leggyakrabban a szégyent, az önvádolást, a félelmet és a rendőrségbe vetett bizalom hiányát említették.

Sirpa Rautio, az FRA igazgatója úgy fogalmazott: amikor a bántalmazást normalizálják, eltitkolják vagy figyelmen kívül hagyják, az azt mutatja, hogy rendszerszintű problémák vannak a jogok érvényesítésében. Felszólította a tagállamokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek: előzzék meg az erőszakot, védjék meg az áldozatokat, és biztosítsák számukra az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

A „nordikus paradoxon”

A számok meglepő regionális különbségeket is mutatnak. Finnországban mérték a legmagasabb arányt: 57,1%. Ezt Svédország és Dánia követi. A legalacsonyabb értéket Bulgária jelentette, 11,9%-kal. Ez az ellentmondás az úgynevezett „nordikus paradoxon”: azok az országok, amelyek a nemi egyenlőség terén a világ élvonalába tartoznak, gyakran a legmagasabb erőszak-előfordulási arányokat mutatják a felmérésekben. A kutatók azonban óvatosságra intenek. Elképzelhető, hogy a különbség részben abból fakad, hogy a skandináv országokban nagyobb a bizalom az intézmények iránt, és tisztábban ismerik fel, mi számít erőszaknak. Így a nők nagyobb eséllyel beszélnek róla egy kérdőívben. Olyan ez, mintha két osztályban ugyanazt a kérdést tennék fel: ahol biztonságosabb a légkör, ott többen mernek őszintén válaszolni.

Növekvő digitális zaklatás

A felmérés azt is megmutatta, hogy az erőszak egyre inkább átköltözik az online térbe. A nők 8,5%-a számolt be kiberüldözésről, és 10,2% mondta azt, hogy intim partnere nyomon követte a tartózkodási helyét – például telefonos alkalmazáson keresztül. Ez összhangban áll más kutatásokkal, amelyek szerint egyre gyakoribb a képalapú zaklatás és a nőket célzó deepfake pornográfia Európában. Vagyis a digitális eszközök, amelyek elvileg megkönnyítik az életet, sajnos új eszközöket is adhatnak a bántalmazók kezébe.

A jelentés megjelenésekor öt uniós tagállam – Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia és Szlovákia – még nem ratifikálta a Isztambuli Egyezmény nevű nemzetközi megállapodást, amely a nők elleni erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szól. Az FRA és az EIGE szerint az eredmények világosan jelzik: sürgős szükség van erősebb megelőzési rendszerekre és hatékonyabb áldozatsegítő szolgáltatásokra az egész Európai Unióban. A számok tehát nem csupán statisztikák – hanem több millió személyes történet rövid, tömör lenyomatai.

FORRÁS

(Nethuszár)