Nyolc háborús kérdés és válasz

Az amerikai-orosz tárgyalások során felvillanó béke lehetősége felpörgette az ukrajnai háború kapcsán amúgy sem túl nyugodt állóvizet a közbeszédben. Megpróbáltam a háborúval kapcsolatos nyolc nagyobb kérdést feltenni és megválaszolni azokat. Természetesen igény szerint bővíthető a lista, ahogy a válaszok is hozzászólásokra, elemzésekre várnak.

Meddig tart még a háború?

Komplex kérdés, mert több fél együttműködése szükséges a lezárásához. Közhely, de igaz: egy háborút könnyebb elindítani, mint lezárni. Ukrajna miért kéne abbahagyja a védekezést, amikor jelenleg semmiféle garanciát nem kínálnak neki arra nézve, hogy az Orosz Föderációval esetleg megkötött bármiféle békeegyezmény megszegése esetén támaszkodhat valamely nagyhatalom elrettentő erejére? Putyin szintén nem akar békét kötni, a harci cselekmények megszűnése azt jelentené számára, hogy az otthoni problémák felé kell forduljon, ami minden, csak nem kellemes számára. Putyin számára hatalomban való megmaradásának biztos eszköze a háború folytatása, ezt az eszközt csak akkor ejti el, ha valami mást is kap cserébe.

Milyen legyen a béke?

A háború lezárásával kapcsolatos másik nagy kérdés, és amely befolyásolja a háború végét lezáró béketárgyalásokat, hogy mégis, milyen békéről beszéljünk? Tartsa meg Oroszország azokat a területeket, amelyeket eddig elfoglalt? Miért engednénk ezt meg, és, ha ezt megengedjük a béke érdekében, akkor mi a garancia arra, hogy nem bátorodnak fel mások is, és nem kezd el az egész világ szomszédos területeket katonai erővel elhódítani? Mit kezdjünk a béke után az orosz háborús bűnökkel és bűnösökkel? Moszkva gyakorlatilag népirtást folytat az általa ellenőrzött ukrajnai területeken: férfiak elhurcolása, kínzása, kivégzése, nők megerőszakolása, lakosság elkergetése, infrastruktúra teljes lerombolása stb. Milyen békéről beszélünk, ha mindezekért végül senki nem lesz felelősségre vonva?

Oroszország ismét támadni fog?

Nagy valószínűséggel igen. A választ azonban megnehezíti néhány tényező: nem tudjuk, hogy PONTOSAN mekkora károkat okozott az orosz hadi gépezetnek az ukrán hadsereg, de azt sejtjük, hogy ezek óriásiak. Azt sem tudjuk, hogy Oroszország mennyi idő alatt képes újjáépíteni hadseregét. Ezen információk hiánya megnehezíti a válaszlehetőségeket, de csak abban az értelemben, hogy nem jósolható meg pontosan, mikor támad ismét Oroszország. Az viszont szinte száz százalékosan kizárható, hogy az orosz-ukrán háborút lezáró bármiféle békemegállapodás után Moszkva feladja birodalmi ambícióit és békés, szomszédaival kompromisszumokra törekvő nemzetközi politikát folytasson. Szóval, igen, Oroszország ismét támadni fog, csak azt nem tudjuk egyelőre, hogy mikor. Azt viszont nem nehéz kimatekozni, hogy tíz éven belül ez megtörténik.

Kit támadna meg ismét Oroszország?

Ukrajna továbbra is az étlapon marad, és Kijev nem paranoiás elképzelései miatt kéri azokat a garanciákat. Ugyanakkor az ukrán hadsereg megerősödése, terepismerete Oroszország számára is megnehezíteni egy ismételt támadást. Szóba jöhetnek még a balti államok, amelyek kis területük, alacsony lakosságszámuk miatt könnyű falatnak bizonyulhatnak, esetleg Finnország, ahol egy határ menti háborút még a világ szeme elől is könnyű, könnyebb elrejteni. Lengyelország régi vágya Moszkvának, de az utóbbi idők lengyel fegyverkezései, védelmi iparuk felpörgetése könnyen elveheti Putyin kedvét egy lengyel portyától. Azonban Belarusz felől és a Suwalki folyosót célozva Lengyelország okkal tarthat egy orosz támadástól.

Megtámadja Oroszország Romániát?

Mindenképp terveben van, de ez nagyban függ a mostani háború lezárástól, hol állítják majd meg az orosz hadsereget. Amennyiben különböző alkukból kifolyólag és az orosz hadserege esetleges sikeres előrenyomulása révén Moszkva bekebelezi Odesszát, akkor onnan Transznisztria már csak egy köpés, ami a Moldvai Köztársaságot jelenti. Azaz, Oroszország itt lesz a szomszédunkban,a Pruton túl és a Duna torkolatánál egyaránt. Lévén, hogy a Fekete-tenger ellenőrzése elengedhetetlen a nagyhatalmi, legalábbis regionális nagyhatalmi státuszhoz, így Oroszország mindenképp megpróbálja majd Romániát uralma alá gyűrni. Hogy ez politikai machinációk, hibrid eszközökkel teszi vagy a katonai invázió eszközéhez nyúl, azt ma még nehéz megjósolni.

Ráció kontra obszesszió

Amiket eddig írtam, az információkon alapuló racionális alapú megközelítés. Azonban miért gondoljuk azt, hogy az Orosz Föderáció racionálisan fog viselkedni? Elvégre az ukrajnai háború megindítása is kifejezetten ráció elleni lépés volt. Oroszországnak semmit sem segített, de sok mindenben hátrányba került, ami nem volt egy előre nem látható esemény, mégis meglépték az oroszok. Moszkva jövőbeni viselkedését nagyban meghatározza majd, hogy mennyiben képesek racionálisan, egyfajta közös jólétre gondolva dönteni, és mennyiben ragaszkodnak nagyhatalmi kényszerképzeteikhez. Ennek a problémának a feloldása szorosan összefügg Vlagyimir Putyin hátralevő éveivel – amennyiben Putyin valamilyen okból kifolyólag nem lesz Oroszország elnöke, akkor elképzelhető változás ezen a térten. Amennyiben Putyin marad, akkor a kényszerképzetek is maradnak. Természetesen Putyin hatalomból való távozása önmagában még nem garancia, csak lehetőség.

Erkölcsi kérdések

Ahogy említettem: a nyugati civilizációinak valamit kezdenie kell majd az orosz-ukrán háborúval, akkor is, amikor az véget ér. Nem lehet büntetlenül hagyni ennyi kisgyerek elrablását. Moszkva tulajdonképp iparszerűen rabolja el az ukrán kisgyerekeket, tinédzsereket. Nem maradhat büntetlenül a civilek szándékos legyilkolása, nem maradhat büntetlenül Bucsa, Mariupol, a kínzások, a deportálások. Nem hagyható büntetés nélkül az a tény, hogy Oroszország mindenféle indok nélkül aljas módon háborút indított az őt nem támadó szomszédja ellen. Amennyiben ezt az erkölcsi, morális kérdést nem oldja meg a nyugati civilizáció, akkor kitárja ajtaját a földi pokol elszabadulása előtt.

A velünk élő putyinizmus

Szintén érdekes kérdés, hogy mihez kezd civilizációnk a velünk élő putyinizmussal, a köztünk élő putyinistákkal? Jó lenne megválaszolni azt a kérdést is, hogy ezek miként és honnan nőttek ki? De ennél is fontosabb annak tudatosítása, hogy erkölcsi kódexek betartása és betartatása nélkül ennek a problémának csak felszínes megoldása lehetséges. A liberalizmusnak vissza kell találnia Istenhez és az ő parancsolataihoz! Látni kell azonban, hogy a putyinista egyéni szintén is veszélyes faktor, elég csak egy mélyebb pillantást vetnünk az orosz társadalomra. A putyini propagandával éveken keresztül megdolgozott oroszok milliói támogatják a hódító háborút, támogatnak mindenféle olyan katonai akciót, amely Oroszország nagyságának helyreállítását szolgálja. Maguk az orosz putyinisták járultak hozzá az orosz diktatúra kiépítéséhez, ez a recept pedig nálunk is érvényes. Nem is kell messze mennünk, látjuk: a Georgescu-félék, a Simionok. A Sosoacak mind-mind a szólásszabadságra hivatkoznak, amikor putyini propagandát terjesztenek, miközben ők maguk elnyomják a kritikus hangokat, nem is válaszolnak a sajtó kérdéseire, ezzel kerülve lebukásukat, híveik pedig még ilyenebbek, ők már az agresszióig is elmennek, lásd a Digi TV autójának felborítását vagy a Recoder újságíróinak megtámadását. Látni kell, hogy ez egy orosz recept szerint készült és fondorlatok révén sikeresen ránk szabott putyinizmus, amelynek célja az elmék elborítása, a gyűlölet felszítása. És azt is látjuk, hogy ebben sikerrel jártak az elmúlt évtizedekben, legfőképp azért, mert hagytuk. Hogy mit fogunk ezzel kezdeni a háború után, az ma még nem világos. Az viszont biztos, ha félvállról vesszük, akkor a tényleges diktatúráig hátralevő napjaink megszámláltattak.

-örsh-

(Nethuszár)