Trump-Putyin tárgyalás: Ukrajna az étlapon maradt!

És igen, megtörtént a Nagy Telefonbeszélgetés, amire a fél, vagy talán a teljes világ várt, eredménye pedig több mint kétséges. Igazság szerint Putyin úgy forgatta meg Trumpot, ahogy az a Nagy Vörös Könyvben meg volt írva. Eredmény nincs, Putyin boldog lehet, a háború pedig folytatódik…

Először is, szögezzük le: lényeges információnk nincsenek arról, hogy miben egyezett meg tegnap – ha megegyeztek egyáltalán – a két globalista főaktor. Úgy a Kreml, mint a Fehér Ház kiadott egy közleményt, ezek gyakorlatilag egyformák és nem túl bőbeszédűek, bár az oroszok elég sok részletet megpendítettek anélkül, hogy ismertették volna, mire is jutottak a felek ezeket részleteket tekintve.

Sokatmondó csend

Beszédes, hogy amikor e sorokat írom, március 19-én, reggel 10 órakor, alig 20 órával a telefonbeszélgetés vége után Zelenszkij elnök még mindig nem tudja, hogy miről beszéltek a felek. Az ukrán elnök saját bevallása szerint Trump elnökkel szeretne beszélni, hogy megtudja, milyen sors vár országára. Emlékeztetném az olvasót, hogy az oroszok előtti kapituláció elvileg még fenntartaná az ukrán újjászületés lehetőségét, míg az amerikai ásványkincs-szerződés gyakorlatilag gyarmattá tenné Ukrajnát, ennek ellenére Zelenszkij belement a szerződés aláírásába, ezek után pedig minimum annyi elvárható lenne az szabad világ úgynevezett első emberétől, hogy tájékoztassa Kijevet a Putyinnal folyatott beszélgetés tartalmáról.

A tűzszünet(ek)

Az egyetlen kézzelfogható eredménynek az számít, hogy Putyin beleegyezett abba: 30 napig nem rakétázza az ukrajnai energetikai infrastruktúrát. Ennek értéke egyelőre kétséges, bár mind az orosz sajtó, mind a nyugati arról írt, hogy Putyin szinte azonnal el is rendelte a légicsapások leállítását, késő este, éjjel már arról jöttek a hírek, hogy légiriadó van Szumiban és még több ukrajnai helyszínen. Hogy ezek a rakéták energetikai infrastruktúrák felé haladtak vagy sem, azt egy előre nem tudjuk, ahogy az is simán elképzelhető, hogy a parancs még nem érkezett el a frontig, így az orosz fél vállalását leginkább mától kezdődően figyelhetjük meg. Betartják-e a szavukat vagy sem?

Az energetikai infrastruktúra elleni légicsapások 30 napos felfüggesztése ugyanakkor NEM eredmény! Pontosabban, ez csak az orosz félnek segít, ugyanis az egyezség másik része, hogy az ukránok sem támadják az orosz kőolaj-finomítókat és egyéb energetikai létesítményeket, amelyekkel már eddig is komoly gondot okoztak az orosz utánpótlásnak. Lévén, hogy Ukrajna energetikai infrastruktúrájának 70 százaléka teljesen vagy részlegesen romokban hever, így Putyin nagy kegyesen lemondott a maradék 30 százalék, inkább nyugat-ukrajnai célpont eléréséről, cserébe pedig megkapta a fronthoz közeli kőolajraktárainak biztonságát. Így tehát nem túlzás kijelenteni, hogy Putyin nyert, Ukrajna vesztett és Trump valószínűleg nem érti, hogy ez miért alakult így.

A Fekete-tenger

További kérdéseket vet fel a fekete-tengeri tűzszünet kérdése. Nem tudjuk, hogy ez miért került be a telefonbeszélgetés pontjai közé, de Trump itt hatalmasat hibázott: a Fekete-tenger nyugati részét ugyanis már korában elveszették az oroszok, itt Románia és Törökország a nagy játékos, az ukrán kereskedelem azért tud zavartalanul (már amennyire zavartalan lehet egy hajóút a háborús időkben) tovább folyni, mert a tavalyelőtt még izgága, fenyegetőző oroszokat Erdogan szultán ültette le azzal, hogy amennyiben ukrán gabonahajóra lőnek, akkor a török hadihajók viszonozzák a tüzet. El is maradtak az incidensek… Szóval, Trump egy olyan régió sorsáról akart tárgyalni, amit csak félig (vagy annyira sem) tart befolyása alatt – itt, ahogy írtam, még az ukránoknak és az oroszoknak sincs akkora befolyása, hogy bármiféle Fekete-tengerre vonatkozó ígéretet be is tudjanak tartani, nemhogy másokkal betartani. Mellékszál, de érdekes: vajon miért pont most vált hirtelen fontossá, úgy az amerikaiak, mint az oroszok számára, hogy NATO- és EU-ellenes erők kerüljenek hatalomra Romániában?

A tárgyalásokat részletező közleményekben a kereskedelem biztonságáról is szó esik, ez pedig orosz érdek, eddig csak ők nem tudják ezt az útvonalat használni, csakhogy Trump itt hiába ígér meg bármit is, mert a Boszporuszt Erdogan ellenőrzi, ő pedig megkéri az árát bármely orosz hajó átengedésének. A felek egyetértettek abban, hogy ennek a fekete-tengeri kérdésnek technikai megoldásaira vonatkozó tárgyalásokat meg is kezdik, ami az előbbiek fényében igazán érdekes fejleményekkel kecsegtet majd.

Az elképzelés szerint a 30 napos, ma kezdődő energetikai létesítményekre vonatkozó tűzszünetet követné a fekete-tengeri tűzszünet, majd egy teljeskörű tűzszünet, záróakkordként jöhetne az állandó béke. A teljeskörű tűzszünet kapcsán Putyin megismételte korábbi aggályait: ki fogja ellenőrizni a tűzszünet betartását stb. Tény, ennek a megvalósulása talán könnyű, de betartása és betartatása már sokkal nehezebb, nincs információnk arról, hogy Trump rendelkezne erre vonatkozó, a helyzet feloldását kínáló elképzelésekkel. Így aztán a fegyverek elcsendesedésére még várnunk kell.

Az orosz követelések

A Kreml által kiadott nyilatkozatból derül ki, hogy miket követel még az Orosz Föderáció: Ukrajna állítsa le a mozgósítást (azaz, ne toborozzon újabb katonákat), a Nyugat állítsa le az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat és a hírszerzési támogatást. Ez pedig – de facto – Ukrajna kapitulációja!

Nem tudjuk, hogy Trump miként reagált ezekre az orosz felvetésekre, de komolyan el kell gondolkodni arról, hogy előbb-utóbb teret ad ezeknek a követeléseknek, ami azt jelentené, hogy Kijev pár hónapnyi nagyon véres, elképesztő áldozatokat hozó önvédelmi harc után elesik, majd orosz irányítás alá kerül. Ezzel együtt pedig Európa jelenlegi legerősebb szárazföldi hadserege, az ukrán, amely gyakorlatilag az összes nyugati hadifelszerelés kezelési technikáját ismeri, amelynek védelmi ipara már most jelentős termelést folyat, és amelynek védelmi iparában megjelenő innováció már most előzi több európai államét orosz irányítás alá kerül. Kombinálva mindezt azzal a várhatóan megszülető ukrán érzéssel, miszerint őket a Nyugat elárulta (az orosz propagandagyár majd gondoskodik róla, hogy mindenkihez elérjen ez a narratíva), egy olyan elegy megszületéséhez vezethet, amibe jobb bele sem gondolni. Magyarán: Kijev kapitulációjának megengedése, avagy olyan helyzet elősegítése, amely Kijevet kapitulációra kényszeríti egyenlő a Nyugat végleges öngyilkosságával. Tudják ezt az oroszok is, nem hiába hegyezik ki erre követeléseiket, amiben az is segíti őket, hogy Trump úgy állította le egy hétre az ukrán fegyvertámogatásokat és hírszerzési infók megosztását, hogy cserébe semmit nem kapott az orosz féltől – legalábbis nem tudunk róla. (Hogy ez az amerikai lépés mennyiben járult hozzá a kurszki orosz katonai sikerekhez, az külön megbeszélés témája lehetne!) Csakhogy Putyin ezt arra használja, hogy most már innen induljon a tárgyalás: ha egyszer már sikerült, miért ne sikerülne még egyszer, gondolja, és nem is biztos, hogy nagyot téved.

Következtetések

Mindebből le is vonhatunk pár következtetést a jövőbeni orosz viselkedésre nézve: elterjed majd az a narratíva, hogy a háború csakis a Nyugat hibájából folytatódik, persze erről a Nyugatról majd élesen leválasztják Trump Amerikáját, amely ugye szintén békét akar, csakhogy a gonosz európaiak akadályozzák stb. A Kreml bízhat saját európai hasznos idiótáiban, eleve az orosz álláspontot támogatók létszáma már rég eléri a kritikus tömeget, a fegyverszállítások leállításának követelése a különböző európai országok közéletén belül már most is népszerű programpont! Európának pedig majd azzal kell szembenéznie, úgy marad egyedül Ukrajna további támogatásának szándékával, hogy még saját szavazói is ellene vannak. És mit tesz egy kormány, ha az erkölcsileg helyes cselekedet és a szavazatszerzési, avagy a szavazatveszteség minimalizálásának lépése között kell választania? Az utóbbit választja.

Putyin nagyon jól tudja ezt, ezért húzza az időt! Elvileg a telejskörű tűzszünetbe is belemehetne, hiszen az orosz veszteségek kolosszálisak, a gazdaságuk pedig rohamosan gyengül, de egyrészt neki nem kell tartania saját szavazóitól, másrészt joggal bízhat abban, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban megosztottá váló Nyugat, otthoni népszerűségében megingó Trump és szintén fáradó Ukrajna majd a jelenleginél is jobb tárgyalási pozícióba sodorja az Orosz Föderációt.

-örsh-

(Nethuszár)