Így tanítja Kína a Nyugatnak, hogy mi a diplomácia

Amikor Hszi Csin-ping a nyugati világ lelkiismeretévé válik
…és Amerika közben még mindig vámokat dobál, mint egy óvodás a homokozóban

Peking szerdán ismét a világpolitika színpadává vált – csak ezúttal nem harci dobok, hanem selyembe csomagolt bölcsesség szólt a háttérből. Hszi Csin-ping kínai elnök ugyanis fogadta Ilham Aliyev azeri államfőt, és olyan elegánsan oktatta ki a nyugati világot diplomáciából, hogy arra még egy svájci óragyár is csettintene.

A vámháborúkat – amelyekről az Egyesült Államok már-már vallásos buzgalommal hiszi, hogy ez valami XXI. századi geopolitikai csodafegyver – Hszi elnök egyszerűen csak „a világgazdasági rend elleni támadásnak” nevezte. Kicsit sem túlzó, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Amerika lassan ott tart, hogy ha Kína levegőt vesz, arra is vámot vetne ki. Hszi eközben nemhogy nem ideges, de olyan nyugodt, mint egy teaültetvény naplementében. Kína – mondta – készen áll együttműködni Azerbajdzsánnal az ENSZ-alapú világrend, a jogállamiság, meg az igazságosság védelmében. Igen, jól olvasod: Kína most már az igazságosság zászlóvivője. És őszintén? Ebben a fordított világban, ahol az USA egyre inkább egy szankciógyáros Grincs, ez valahogy már nem is olyan abszurd.

Közben húsz (igen, húsz!) megállapodást írtak alá a kínaiak és az azeriek. Volt ott minden, mint a kínai újévkor: földgáz, mezőgazdaság, űrkutatás, migráció… szóval gyakorlatilag egy második Selyemút, csak most USB-vel és mesterséges intelligenciával felszerelve. És ha már a diplomáciai művészetnél tartunk, megszólalt a kínai külügy is – szóvivőjük, Kuo Csia-kun olyan higgadtan vágta oda a nyugati világnak, hogy abból tananyagot lehetne csinálni Harvardon (persze, ha nem lenne tiltva). Szerinte a vámháborúban nincs győztes, a protekcionizmus zsákutca, és a gazdasági szétválás olyan, „mintha Amerika be akarna zárni egy éttermet, mert túl sok az étel benne, amit mások is szeretnek.”

Azt is hozzátette: „Nem akarunk harcolni, de nem is félünk. Ha kell, harcolunk – de ha beszélgetni akartok, mi vagyunk az egyetlenek, akiknél nem zárva, hanem tárva-nyitva van az ajtó.” Amerika pedig közben még mindig azt hiszi, hogy ha elég erősen csapkodja az asztalt, abból tárgyalás lesz. Spoiler: nem lesz. A kínaiak közben már három új gazdasági folyosót építettek, öt új barátságot kötöttek, és még volt idejük meginni egy jázminteát is.

Na most akkor ki is viselkedik felnőttként a globális játszótéren?

Felhasznált forrás: MTI

(Nethuszár)