Kiszivárgott a Pentagonból: Kína ellen készül Amerika

Pete Hegseth védelmi miniszter arra készíti fel az amerikai hadsereget, hogy prioritásként kezelje Kína elrettentését Tajvan meghódításától és a hazai védelem megerősítését, ezzel kockázatokat vállalva Európában és a világ más részein – derül ki egy titkos belső útmutatásból, amely a konzervatív Heritage Foundation nyomait viseli, beleértve néhány olyan részt is, amelyeket szinte szó szerint másoltak át a think-thank által közzétett tavalyi szövegből – írja a G4Media hírportál a The Washington Post-ra hivatkozva.

Hegseth útmutatója elismeri: az Egyesült Államok nem valószínű, hogy érdemi támogatást nyújt Európának az orosz katonai előretörések esetén, valamint megjegyzi, hogy Washington nyomást kíván gyakorolni a NATO-szövetségesekre, hogy vállalják a térség védelmének elsődleges feladatait. Az Egyesült Államok továbbra is támogatni fogja Európát Oroszország nukleáris elrettentésével, a NATO pedig csak olyan amerikai erőkre számíthat, amelyekre nincs szükség a hazai védelmi küldetésekhez vagy Kína elrettentéséhez – áll a dokumentumban.

A dokumentum szerint a védelmi tehermegosztás jelentős növelése Európában „azt is biztosítani fogja, hogy a NATO megbízhatóan elrettentse vagy legyőzze az orosz agressziót, még akkor is, ha az elrettentés kudarcot vall, és az Egyesült Államok már részt vesz egy elsődleges konfliktusban egy másik régióban, vagy meg kell tartania erőit egy ilyen konfliktus elrettentésére”.

Az Ideiglenes Honvédelmi Stratégiai Útmutató néven ismert, a legtöbb passzusában „titkos/nem külföldi állampolgár” jelzést viselő dokumentumot  Hegseth is aláírta és március közepén küldték el a Honvédelmi Minisztérium illetékeseinek. A dokumentum kiterjedt és olykor részrehajló módon mutatja be Donald Trump elnök azon elképzelésének végrehajtását, hogy felkészüljön és megnyerjen egy potenciális háborút Peking ellen, illetve megvédje az Egyesült Államokat a „közel-külföld” fenyegetéseitől, ideértve Grönlandot és a Panama-csatornát.[Szerkesztői megjegyzés: a „közel-külföd” fogalmának megjelenése nem újdonság, az Orosz Föderáció régóta ezzel a jelzővel illeti az egykori szovjet tagköztársaságokat.]

A dokumentum – amely keretet ad a magas rangú védelmi tisztviselők prioritásainak meghatározásához – arra is utasítja a katonaságot, hogy vállaljon közvetlenebb szerepet az illegális migráció és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben.

Mind az első Trump-kormány, mind a Biden-kormány úgy jellemezte Kínát, mint az Egyesült Államokra jelentő legnagyobb fenyegetést, és a katonai erőket a csendes-óceáni térség konfliktusainak előkészítésére, illetve elrettentésére irányította. Hegseth útmutatása abban rendkívüli, hogy Tajvan lehetséges invázióját olyan forgatókönyvként írja le, amelyet elsőbbségben kell részesíteni más lehetséges veszélyekkel szemben – ezzel az Egyesült Államok hatalmas katonai gépezetét átirányítja az indo-csendes-óceáni térség felé.

Az iránymutatás szerint, tekintettel a személyi és erőforrás-korlátokra, a Pentagon „kockázatot vállal a műveletek más színterein”, valamint nyomást fog gyakorolni az európai, a közel-keleti és kelet-ázsiai szövetségesekre, hogy többet költsenek védelemre, így vegyék majd át az Oroszország, Észak-Korea és Irán fenyegetéseivel szembeni elrettentő szerepek zömét.

Az ügynökség továbbra is figyelmet fordít a terrorizmusellenes küldetésekre az olyan csoportok ellen, amelyek képesek és szándékukban áll az Egyesült Államok elleni csapásokat indítani, ezzel egyúttal azt is jelezve, hogy prioritáson kívül helyezi azokat a közel-keleti és afrikai fegyvereseket, akik regionális destabilizálódást hoznak ugyan, de nincsenek nemzetközi támadásokra vonatkozó céljaik.

„Kína a minisztérium egyetlen fenyegetése” – írja Hegseth, aki kész ténynek tekinti a Tajvan ellen bekövetkező kínai támadást.

Az amerikai haderőtervezési konstrukció – az a koncepció, hogy a Pentagon miként fogja felépíteni és felszerelni a fegyveres szolgálatokat a vélt fenyegetésekkel szemben – csak a Pekinggel való konfliktust veszi figyelembe, amikor kontingenseket tervez egy nagyhatalmi háborúhoz, és a Moszkva irányból érkező fenyegetést nagyrészt az európai szövetségesekre bízza.

Míg a Biden-kormányzat 2022-es nemzeti védelmi stratégiája az orosz agresszió elleni küzdelemben a szövetségekre helyezte a hangsúlyt, és ezeket a szövetségeseket „legnagyobb globális stratégiai eszközünknek” nevezte, Hegseth ideiglenes iránymutatásai szerint a NATO-nak „sokkal nagyobb” részt kell vállalnia a terhekből, mert az Egyesült Államok vonakodni fog attól, hogy katonai erővel támogassa Európát, lévén máshová összpontosítja prioritásait.

Az ideiglenes útmutató kilenc oldalas, több passzusa pedig hasonlít a jóval hosszabb, 2024-es Heritage Foundation jelentéshez. A két dokumentum összehasonlító elemzését elvégző Washington Post szerint néhány passzus szóról-szóra megegyezik a 2024-es dokumentumban szereplő irányokkal. A Heritage-jelentés egyik társszerzője, Alexander Velez-Green jelenleg ügyvivői minőségben a Pentagon legmagasabb politikai tisztviselője. Az augusztusban közzétett Heritage jelentés azt ajánlja, hogy a Pentagon három kulcsfontosságú területet helyezzen előtérbe: a tajvani invázió elrettentését, a hazai védelmet, valamint a szövetségesek és partnerek közötti fokozott tehermegosztást .

Elnökjelöltként Trump tagadta, hogy a Heritage Project 2025 terve, amely a szövetségi kormány egészére kiterjedő szélsőjobboldali átmeneti menetrendet határozott meg, második elnöki ciklusának tervezete volna, ám az amerikai elnök által folyatott politika és kinevezései világossá tették, hogy Heritage tervei nagy hatással voltak kormányzása első hónapjaira. Magas rangú amerikai katonai tisztviselők közvetlenül összekapcsolták a Heritage jövőképét Hegseth irányelveivel.

FORRÁS: G4Media

(Nethuszár)