Poncsós AI: Chile nekiment a Szilícium-völgynek
2026. 02. 11. 10:45:24
Latin-Amerika saját mesterséges intelligenciát épít, hogy ne mindig az Andok előtt álló, poncsót viselő férfi legyen a „tipikus chilei”. A Latam-GPT nem a méretében, hanem az identitásában akar versenyezni.
Miközben a világ mesterséges intelligencia-fronton az Egyesült Államok és Kína technológiai párharcát figyeli, Chile csendben meghúzott egy stratégiai lépést: elindította a Latam-GPT-t, Latin-Amerika első saját fejlesztésű, nyílt forráskódú nagy nyelvi modelljét. A cél nem az, hogy legyőzze a ChatGPT-t vagy a Google Geminit. A cél az, hogy végre ne mások meséljék el Latin-Amerika történetét.
Nyolc terabájt identitás
A chilei Nemzeti Mesterséges Intelligencia Központ (CENIA) által fejlesztett modell több mint nyolc terabájtnyi regionális adaton tanult – ami több millió könyvnek felel meg. Az adathalmaz Latin-Amerika történelmét, nyelveit és kulturális hagyományait tükrözi. A fejlesztők szerint a globális modellek ugyan tartalmaznak latin-amerikai adatokat, de azok aránya „meglehetősen kicsi”. Ez pedig nem pusztán technikai kérdés – hanem kulturális torzulás. Aldo Valle chilei tudomány-, technológiai és innovációs miniszter egyenesen kimondta: a program célja az előítéletek elleni küzdelem. Példaként említette, hogy a ChatGPT gyakran a „tipikus chilei férfit” poncsóban, az Andok előtt jeleníti meg.
Ez elsőre ártalmatlan sztereotípiának tűnhet, de a probléma mélyebb: ha az AI rendszerek döntéseket segítenek, szövegeket generálnak, kulturális tartalmakat állítanak elő, akkor a bennük rejlő torzítások hosszú távon újratermelik a leegyszerűsített képeket. „Latin-Amerika nem lehet pusztán passzív felhasználója a mesterséges intelligenciának” – fogalmazott Valle. Aki ma csak fogyasztja az algoritmusokat, az holnap már azok értelmezési keretei között fog gondolkodni.
550 ezer dollár vs. Szilícium-völgy
A Latam-GPT fejlesztési költségvetése körülbelül 550 000 dollár volt – amelyet főként a Latin-amerikai Fejlesztési Bank (CAF) és a CENIA biztosított. Ez aprópénz ahhoz képest, amit az amerikai technológiai óriások költenek egy-egy modell tréningjére. Alejandro Barros, a Chilei Egyetem professzora szerint ilyen költségvetéssel „nincs esély” versenyezni a globális modellekkel. Csakhogy a projekt támogatói nem is akarnak méretben versenyezni. Ők relevanciában gondolkodnak. A modell nyílt architektúrájú, vagyis a fejlesztők és intézmények szabadon testre szabhatják. Vállalatok és állami szervek ingyenesen használhatják regionálisan specifikus alkalmazások fejlesztésére. Roberto Musso, a chilei Digevo digitális vállalkozás vezetője szerint az ügyfelek kifejezetten igénylik, hogy a felhasználók „helyi nyelven fejezzék ki magukat és kapjanak válaszokat”. Ez az a pont, ahol az AI már nem csupán technológia, hanem szuverenitási kérdés.
Digitális szuverenitás – latin-amerikai módra
A Latam-GPT nem elszigetelt kezdeményezés. Szingapúr SEA-LION modellje, Kenya UlizaLlama projektje és más regionális próbálkozások ugyanabba az irányba mutatnak: az USA–Kína tengelyen kívüli országok nem akarnak kizárólag importált algoritmusokra támaszkodni. Az első verzió az Amazon felhőjén készült, de a jövőbeni képzések a chilei Tarapacá Egyetem szuperszámítógépére kerülnek át – ami újabb jelzés: a technológiai infrastruktúra feletti kontroll is stratégiai kérdés.
A modell jelenleg főként spanyol és portugál nyelvű tartalmakon tanult, de a fejlesztők tervei között szerepel az őshonos nyelvek integrálása is. Ez nem csupán nyelvészeti vállalkozás, hanem kulturális mentőöv. Mert ami nincs az adatban, az nincs a jövőben sem.
Nem méret, hanem narratíva
A Latam-GPT valószínűleg nem fogja megrengetni a globális AI-piacot. Nem lesz több százmilliárd paraméteres monstrum. Nem versenyez számítási kapacitásban a Szilícium-völgy vagy Peking laborjaival. De a kérdés talán nem is az, kié a legnagyobb modell, hanem az, kié a történet. Ha a mesterséges intelligencia lesz a következő évtizedek „kulturális infrastruktúrája”, akkor az adat feletti kontroll a narratíva feletti kontrollt jelenti. És ebben az értelemben Chile most nem csupán egy modellt indított el – hanem egy digitális önállósodási kísérletet.
A poncsó pedig maradhat.
Csak ne kizárólag az legyen.
(Nethuszár)
