Terror Dagesztánban: megkezdődött az Orosz Föderáció szétesése?
2024. 06. 24. 20:36:45
A dagesztáni merényletek nem a semmiből és nem véletlenül történtek, mindezt pedig az orosz hatóságok is láthatták volna előre, ha nem egy értelmetlen és megnyerhetetlen háborúra fecsérelnék idejüket és erejüket.
Ahogy arról már értesülhettetek, Dagesztánban, ebben az Orosz Föderációhoz tartozó, többségében muzulmánok által lakott államban terrortámadások történtek, méghozzá durva és sok halálos áldozatot követelő terrorcselekmények. A történetet nem írom le minden részletében, megtette ezt helytettem már Szele Tamás, aki alapos munkát végzett és sok orosz forrásból tájékozódott, ezt ITT olvashatjátok el. Én viszont valami másra szeretném felhívni a kedves olvasók figyelmét. Arra, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hanem egy folyamat kezdete: Oroszország szétesésének folyamata.
Nem történt meglepetés
A dagesztáni események nem minden előzmény nélküliek. Írtunk már róla mi is, az Izrael elleni érzelmeitől felhevült lakosság próbálkozott már zsidóellenes pogrommal Mahacskalában, de ez nem jutott el a vérengzésig, ami nem kicsit köszönhető annak az apróságnak, hogy Dagesztánban alig élnek zsidók.
Aztán történt a moszkvai terrortámadás, mindannyian emlékszünk a koncertező – fiatalok elleni terrortámadásra – itt már halálos áldozatok is voltak. Tulajdonképp ettől a pillanattól kezdve beszélhetünk arról, hogy Oroszországban elindult egy terrorhullám. A moszkvai tragédia azért is fontos mérföldkő, mert ekkor derült ki, hogy mire hajlandó a Kreml azért, hogy megvédje saját polgárait: nagyjából semmire.
Igaz ugyan, hogy elkapták az elkövetőket – ha valóban azok voltak, akiket az orosz pártsajtó szorgosan mutogatott –, de az egész tragédiának a kommunikációja arra ment ki, hogy valahogy Ukrajnát és a Nyugatot belerángassák az elkövetők körébe.[LÁSD ITT és ITT]
Aztán nemrég a Don-i Rosztrov fegyházában történt meg, hogy muzulmán vallású rabok, akik egyébként terrorcselekmények miatt ültek, kiszöktek celláikból, túszul ejtették a börtönparancsnokot. Végül sikerült őket lelőni, de a moszkvai gyilkolászás és a rosztovi túszdráma között eltelt idő mutatja meg azt, hogy Oroszország teljesen bénult maradt az újkori iszlám terrorjával szemben.
Terrortörténelem
Volt nekik tapasztalatuk ilyen ügyekben: csecsen és dagesztáni terroristák korábban is hajtottak végre merényleteket, ám ezek a kétezres évek elejére, közepére megszűntek, nem kis részben annak köszönhetően, hogy az akkori követelések jószerivel szabadságjogi, megélhetési problémákkal függtek össze, amelyet az akkor nemrégiben elnöki székbe került Putyin némi háborúskodás után ilyen vagy olyan alkukkal, de valahogy leküzdött.
A világ, és vele együtt az iszlám terror mögöttes tartalma viszont azóta gyökeresen megváltozott. Már nem a különböző területek önállósága a cél, nem is valamiféle szabadságjogok megszerzése, hanem Allah hitének terjesztése, aki ennek ellenáll, azok megölése. A Korán teljes félreértelmezése alapján imámok ezrei szajkózzák a világban, hogy a keresztények és a zsidók Allah ellenségei, akiket mind egy szálig el kell pusztítani!
A politikai küzdelemből vallási háború lett – ezt a leckét a Nyugat is még csak tanulgatja, de Moszkva még csak észrevenni sem volt hajlandó: hogyisne, amikor muzulmán csecsenek és dagesztániak harcolnak az orosz fiatalok helyett.
A radikális iszlám viszont észrevette, mi több, zavarta is őt ez a dolog, elvégre Mohamed próféta tanításait szó szerint követő muzulmánok nem értették: miért halnak meg a dagesztáni fiatalok egy keresztény állam katonáiként olyan érdekekért, amelyeknek teljesülése esetén nekik semmi sem jár. Innen pedig már nem volt nehéz a Kaukázusban amúgy is hagyománnyá vált radikális iszlám propagandájának megtalálni a rést a pajzson.
Dagesztánban tehát csak az történt meg, aminek előjelei már megvoltak, [LÁSD ITT, ITT ITT, ITT] és amit minden biztonságpolitikai szakember logikusan kikövetkeztethetett volna. [Különösen október 7-e után, de erről még lesz szó!] Volna, ha nem az értelmetlen ukrajnai háborúval kéne foglalkozzon, és ha lenne még szakmájában jónak számító és elhivatott biztonsági szakértő – Putyin ugyanis rezsimjének megszilárdítása érdekében a szakmaiságot lecserélte a lojalitásra, ez a védelmi szektort sem hagyta érintetlenül, most pedig úgy akarnak tenni, mintha a dagesztáni események elszigetelt esetként véletlenszerűen történtek volna meg.
Pedig elég lett volna, ha Nethuszár idén március 25-én publikált cikkét elolvassák az illetákes orosz elvtársak (ha már amúgy is a bögyükben vagyunk!). Íme mit írtam alig három hónappal ezelőtt:
Mindezekkel felületesen és jelen cikk keretét nem túlhaladó sarkos formában csak azt akarom ábrázolni, hogy az Iránnal szemben álló muzulmán világ, és vele együtt az ő terrorszervezeteik kapcsolata a kaukázusi térséggel és Oroszországgal nem új keletű, hanem igenis létező faktor, és ez a viszony nem nevezhető túlságosan barátságosnak. Annyira biztosan nem, hogy Szaúd-Arábia és Törökország ölbe tett kézzel nézze végig, ahogy az orosz fegyvervásárlások nyomán meghízó iráni költségvetés immár az ő, érdekszférájukba tartozó szervezeteket pénzel. Arról nem is beszélve, hogy a nyilvánosság előtt nem túlzottan ismertetett, de hírszerzési körökben egyre nagyobb aggodalom övezi azt a lehetőséget, hogy Teherán végül orosz segítséggel tesz szert atomfegyverre – ezzel pedig bebetonozná első helyét a muzulmán világban.
Ebbe a globális kontextusba viszont már Putyin lavírozta bele magát és országát, nyugodtan számolhatunk azzal, hogy Oroszországban lesznek még terrorcselekmények, akár tetszik nekünk, akár nem (nem!).(FORRÁS: ITT)
Vissza az idővonalhoz: Dagesztánban zsidóellenes pogrom, Moszkvában terrortámadás, iszlamista elkövetőkkel, sok ártatlan áldozattal, iszlamista terroristák börtönlázadása majd túszejtése, majd most ismét Dagesztán, ismét iszlamista fegyveresek terrortámadása – mondhatnám, hogy ez a sor vége, de biztos, hogy nem itt állnak meg az elkövetők mögött meghúzódó aktorok. Mi több, ez még csak a kezdet!
Szintlépés a terroristáknál is
A tegnapi terrorcselekmény viszont már olyan szintű szervezettséget mutatott fel, ami elgondolkodtató. Itt már nem pár ezres őrjöngő csőcselékről beszélünk, akik némi törés-zúzás után hazamennek, hanem kiképzésen átesett, terveket szövő és kidolgozó, fegyvereket beszerző, útvonalakat és célpontokat megtervező szabályos terrorista sejtről. Azt pedig tudjuk: egy terrorista sejt nem akkor alakult meg, amikor lecsap valahol, hanem jóval előtte. És olyan soha sincs, hogy csak egy ilyen sejt alakuljon – mindig több van belőlük, akkor is, ha nem mindegyiknek az a feladata, hogy rajtaütéseket hajtson végre.
Mi több, a kivitelezés módja sok szempontból hasonlít ahhoz, amit a Hamász követett el október 7-én, akkor is, ha az áldozatokat tekintve jelen esetben jóval alacsonyabb számról beszélhetünk, és akkor is, nem hurcoltak ismeretlen helyre magukkal túszokat az elkövetők – igaz, mivel lelőtték őket, így ezt nehezen tudták volna kivitelezni, de azt nem tudhatjuk, hogy volt-e ilyen tervük.
A fagyi visszanyal
Moszkva lelkesen támogatta a Hamászt, a terrorszervezet küldöttsége több alkalommal is járt már Moszkvában a háború kitörése után, a Hamász legnagyobb finanszírozójával, Iránnal pedig szintén jó katonai kapcsolatokat ápol Putyin rezsimje. Az iráni síita vonal és Moszkva hathatós támogatásával a Hamász végrehajtja a szupertechnológiai eszközparkkal és a világ egyik legfejlettebb védelmi rendszerével bíró Izrael elleni támadását, amivel 24 óra alatt lopja be magát a bolygó miden muszlimjának a szívébe, politikai zavarokat okoz Nyugaton, és olyan szimpátiahullámot kelt maga iránt, ami dollármilliókban, dollármilliárdokban mérhető.
Azonban, amikor a Hamász mindezt elkövette, akkor a többi iszlám terrorszervezetnek is feladta a leckét: így kell csinálni, és akkor nagyok lesztek – üzente meg, és a szunnita, Irán csillogása miatt amúgy is árnyékban tébláboló ISIS-K vette is az üzenetet. Aminek a lényege nagyjából annyi: nagy és erős államot támadj meg, bátran, merészen, nagy károkat okozva és akkor megnyílnak előtted a finanszírozók pénztárcái. A moszkvai merénylet már ebbe az irányba mutatott, a dagesztáni ennek az iránynak a leszögezése és mindez folytatódni fog, amíg a Kaukázus lángba nem borul.
Csak csendben mondom: a szunnita-vahabita ág részt vett a csecsenföldi háborúban és nem biztos, hogy úgy gondolkoznak az orosz-csecsen viszonyról, mint Kadirov. És szintén csendben, de határozottan teszem hozzá: a Kaukázusi muzulmánok egy államban való tömörítése már régi célja a térség muzulmán lakóinak. Akkor is, ha ezt annyi időre, amíg Moszkva erősnek látszott a szőnyeg alá söpörték.
A sorozatos terrorcselekmények pedig világos jelzést küldtek minden hasonló merénylet elkövetéséről ábrándozó radikális muzulmánnak: Moszkva már nem erős, az oroszlán fogatlan, ráadásul máshol és mással van elfoglalva.
Összefoglalom röviden: Moszkva katonai támogatást nyújt Iránnak, amelyik maga részéről felfegyverzi a Hamászt. Moszkva politikai támogatást (és lehet, hogy direkt katonai támogatást is) nyújt a Hamásznak. A Hamász elköveti minden idők egyik legbrutálisabb terrorcselekményét, így hatalmas anyagi támogatásokra tesz szert, amivel elveszi a levegőt a sok kicsi, kisebb terrorszervezet elől, akiknek egy út marad a fennmaradásukhoz: újabb, még a Hamászénál is nagyobb, vagy Izraelnél is erősebb ellenség elleni terrorcselekmény elkövetése. Minderre rájön a szunita-siíta szembenállás, a szunnita államokban tapasztalható Irán iránti növekvő szimpátia nem túl tetszetős a szaúdi, egyiptomi, katari és még a török állami vezetőknek sem.
Nem kell elfeledni azt sem, hogy a csecsen háború idején az az Al-Káida küldött dollármilliókat a kaukázusi testvéreinek, amelynek romjain és helyszínén az ISIS, majd a jelenlegi ISIS-K nő ki.
A szunnita és Iránnak ősi ellensége Szaúd-Arábiából anno harcosok érkeztek a csecsen tesók megsegítésére (bár nem biztos, hogy a szaúdi kormány tudtával és segítségével), ahogy az Iránnal szintén nem túl barátságos, egyébként a Hamász vezetőinek is otthont adó Katar is évekig bújtatta terültén Zelimkhan Yandarbiyev csecsen vezért, amíg a KGB meg nem ölte őt Dohában, ami miatt volt is kisebb katari-orosz feszkó 2004-ben.
Az Al-Káida bázisain több száz csecsen harcot képeztek ki, Dagesztán, Csecsenföldet és Tádzsikisztánt behálózó szervezetet építettek ki a kétezres évek közepére, így hát minden adott az újabb terrorhullám megindításához, csak a régi kapcsolatokat kell felmelegíteni. Értsük meg tehát: sem a cselekmény, sem annak helyszíne nem véletlen és nem esetleges, és még nincs itt a vége!
Szegény ártatlan áldozatok!
Felcser V. Örs
(Nethuszár)
