Transznisztria hátat fordít Moszkvának – Egy újabb „testvéri” kapcsolat a lejtőn

Úgy tűnik, Oroszország geopolitikai sakktábláján újabb figura borult fel, és ezúttal nem is akárki: a sokáig hűségesnek hitt transznisztriai régió (igen, az a darabka posztszovjet nosztalgia a Dnyeszter bal partján) szépen csendben, nyugatias öltönyt öltve kisétált a Kreml öleléséből – és egyenesen Brüsszel kapujához kopogtatott.

Transznisztria egykoron még példaként szolgált arra, hogyan lehet a Moszkva-barát politikai identitást gazdasági hűséggel megpecsételni. 2008-ban a régió 252,9 millió euró értékben exportált Oroszországba. 2024-ben viszont ez az összeg már csak 21,1 millió euró. Ez nem egyszerű visszaesés. Ez egy gazdasági kikosarazás, egy csúfos elhidegülés a korábbi „vérszerinti gazdasági kapcsolattól”.

„Gazdasági testvériség” vége

A Reintegrációs Politikai Iroda adatai szerint a 2006–2024 közötti időszak alatt a Dnyeszter bal partján fekvő szakadár köztársaság látványosan új irányba indult: a szláv testvériség helyett az európai szabadkereskedelem felé, és lám, még vámtarifák sem álltak az útjába.

Uniós vonzerő: kolbászból van a kerítés

2007-ben, mikor Románia és Bulgária belépett az EU-ba, Transznisztria is kapott egy kis ízelítőt abból, milyen az, ha a piac nem omlik össze hetente. Ugyanabban az évben már több árut exportáltak az EU-ba (197 millió euró), mint Oroszországba. 2008-ban bekerültek az EU autonóm kereskedelmi kedvezményrendszerébe, majd 2016-ban csatlakoztak a Moldova-EU Mélyreható és Átfogó Szabadkereskedelmi Egyezményhez (DCFTA). Ennek eredményeképp a térség vállalkozásai vám- és kvótamentesen férnek hozzá az EU-hoz – és bizony, ez nem kis vonzerő egy olyan régiónak, ahol a gazdasági stabilitás amúgy sincs túl sok betűvel kiírva. És hogy miért működik mindez, még úgy is, hogy Transznisztria politikai státusza a mai napig olyan bizonytalan, mint egy lavírozó diplomata sajtótájékoztatója? Mert a pénz nem ismer zászlókat – főleg, ha azok vörös alapon sarló-kalapácsot idéznek.

Moszkva, a magányos exportpartner

Miközben az EU felé történő export szépen nőtt (2021–2022 között stabilan 320 millió euró felett), addig Oroszország mint gazdasági partner egyre inkább olyan lett, mint egy lerobbant Lada: régi, megszokott, de már nem megbízható. A 2022-es ukrajnai invázió csak tovább rontotta az amúgy is romló kapcsolatokat. A geopolitikai instabilitás, a logisztikai káosz, és az Oroszországba vezető „kereskedelmi láncok” szép lassan elporladtak.

Nyugat felé menetelés: nemcsak exportban

A transznisztriai import is látványosan átalakult: 2016-ban még 153 millió euró volt az összérték, 2021-re már elérte a 740 millió eurót. Ráadásul a források is változtak: míg 2006-ban az EU „csupán” 32,7 millió euró értékben szállított termékeket, 2023-ra ez már majdnem 380 millió euróra ugrott. Ukrajna is erősített – 2018-ban 144 millió eurós csúcsot ért el. És mi van Oroszországgal? Hát… ő inkább a statiszták között kullog. A 2019 utáni időszakban már alig tudott valamit felmutatni a kereskedelmi partnerségből, és úgy tűnik, a „hagyományos barátság” gazdasági téren végérvényesen kiürült.

Mi következik ezután?

Nos, ha Moszkva számított arra, hogy Transznisztria örökre hűséges marad, akkor most joggal érezheti magát úgy, mint egy elhagyott, túlontúl féltékeny barát. A térség csendben, de határozottan levetette a múlt század szovjet örökségét – legalábbis gazdaságilag –, és inkább választotta az EU-s szabályozások, jogbiztonság és piacorientált működés bonyolult, ám stabil világát. Miközben Oroszország próbálja erővel megtartani a befolyását más térségekben, itt egy újabb hely, ahol a rubel helyét átvette az euró – és úgy tűnik, senki nem sír utána.

Forrás: G4Media

(Nethuszár)