Trump porig alázta Zelenszkijt

Donald Trump alaposan feladja a leckét Európa és Ukrajna békére vágy polgárainak, de ennél is fontosabbnak tartok megemlíteni egy korántsem apró, ám annál beszédesebb jelenetet abból a műsorból, amit béketeremtés címén ad elő mostanság Washington. Az ukrán államot gyakorlatilag teljesen kifosztó szerződésről beszélek.

Azt a The Spectator jegyezte meg, hogy Trump első és eddigi egyetlen követelései nem az agresszor Oroszország, hanem a megtámadott Ukrajna irányába hangoztak el, a The Telegraph ismertette a szerződéstervezetet, amelyet Zelenszkijnek adtak át memorandum formájában, a kijevi Pravda pedig szintén alaposan kielemezte azt, majd levonta a morbid, de igaz következtetést: az ukránok semmit sem kapnának cserébe.

Miről is szült ez a szerződéstervezet?

Bár a mainstream sajtó és a közösségi platformok felkent elemezői nem győzték ízekre szedni Trump ajánlatát, ez valójában nem bizonyul többnek a szokásos politikai vuduzásnál – támadni a személyt és a személyiséget, majd jól nem beszélni arról, amiről ténylegesen szó van. Az amerikai ajánlat lényege nagyjából úgy foglalható össze, hogy az Egyesült Államok igény tart Ukrajna ritkaföld-kincsére, a talajkincseire, a kőolaj és földgáz-tartalékaira és a kikötőire, mármint nem a teljes egészre, csak fele-fele arányban, viszont a deal az összes lelőhelyre és az onnan kitermelt összes mindenre vonatkozik, beleértve a jelenleg ismert lelőhelyeket és azokat, amiket majd a jövőben fedeznek fel.

A dolog valahogy így nézne ki a gyakorlatban: minden Ukrajna által épített és jelenleg is működő kitermelő-platform félig amerikai lenne, abban az értelemben., hogy az ukrán állam ezekből származó bevételeinek felét átutalja Washingtonnak – ez érvényes, mondom még egyszer, a kőolaj, földgáz kincsekre, ahogy az uránbányára, lítiumra mindenre, mindenre. Mi több, ha az ukrán állam a jövőben nyitna még ilyen kitermelő platformot, az is automatikusan félig amerikaivá válna. Kár részleteznem és folytatnom: ez Ukrajna TELJES kifosztása, amikor Kijevnek semmire sem maradna pénze: megszűnne az oktatás, az egészségügy, a szociális háló, nem tudnák kifizetni a nyugdíjakat stb. A Pravda megpróbálta megtudakolni, hogy mindezért cserébe milyen biztonsági garanciákat ajánlott az USA, de nem sok betűt kellett elpazaroljanak ennek megírására: garancia nincs, hacsak egy amerikai képviselő foghegyről odavetett magyarázatát nem vesszük annak, miszerint az amerikai befektetések önmagukban garantálnak mindent.

Zelenszkij persze nemet mondott erre,

mást nem is igen tehetett, de a nagy kérdés nem is az amerikai pofátlanság határa, hanem az, hogy egyáltalán miként születhetett meg egy ilyen „ajánlat”, és, ha már néhány washingtoni bábú fejében ennyire megnőtt a légnyomás, akkor miért kerülhetett ez egyáltalán az ukrán elnök asztalára. Ez ugyanis nem más, mint Ukrajna porig alázása egy szövetséges által, közvetve pedig Európa újabb, sokadik lealázása, aki egyébként a fenti feltételek mellett és okán oda se férne már az ukrajnai üzletekhez, holott a vén kontinens is csinos összegeket fordított az ukrán védelme megerősítésére.

Ha most Kijevben egy ügye matematikus elkezd osztani, szorozni és azt az eredményt kapja, hogy sokkal, de sokkal „olcsóbban” jöttek volna ki, ha megadják magukat az oroszoknak, akkor nem is biztos, hogy nagyot téved – bár ezt előre tudni nem lehetett. Viszont tudjuk most. Tudjuk most, hogy Amerikának és Trump elnökségének annyira van szüksége erre az ukrajnai rendezésre, mint üveges tótnak a hanyatt esés és annyira is veszi komolyan. Az orosz medve és az amerikai sas között pedig itt állunk mi, európaiak, és sokkos állapotban nézzük, hogy milyen végkifejlet felé halad ez a harmincas éveket idéző történet.

-örsh-

(Nethuszár)