Hriszto Grozev szerint közel voltak Navalnij kiszabadításához

Négy évvel ezelőtt az FSZB tisztjei megpróbálták megmérgezni Alekszej Navalnijt, aztán Hriszto Grozev, a Bellingcat oknyomozó újságírója megtalálta az elkövetőket. Navalnij temetése előtt nem sokkal Mihail Zygar író arról beszélgetett Grozevvel, hogyan dolgozott társaival a politikus esetleges cseréjén, és jelenleg milyen szakaszban van a Navalnij meggyilkolásával kapcsolatos nyomozása, illetve beszélt a halláseset után rögtön felröppent információról, miszerint a Nyugat és Oroszország között zajló alkucsere egyik pontja Navalnij kiszabadítása lett volna.

Grozev véleménye szerint Vlagyimir Putyinnak nem Navalnij volt az utolsó célpontja, az orosz diktátor motivációja pedig az lehet, hogy bebizonyítsa a Nyugatnak: Oroszországban már nincsenek vörös vonalak. A videón is rögzített beszélgetést a Meduza összegezte, ebből közlünk most kivonatokat.

A Navalnij meggyilkolásával kapcsolatos nyomozásról

Grozev és csapata a korábban Navalnij által vezetett FBK-val együtt dolgozik azon, hogy kiderítsék: hogyan halt meg Navalnij? A nyomozással kapcsolatban Grozev elmondta: bár vannak már adataik, de a hatóságok sokkal több mindent tartanak titokban, mint a korábbi esetekben, lévén megtanulták, hogy ne hagyjanak nyomokat maguk után, ennek ellenére továbbra is követnek el hibákat, így Grozev bízik abban, hogy megtalálják a bűnösöket. A Bellingcat oknyomozó újságírója szerint már a hatóságok viselkedése is azt jelzi, hogy van rejtegetnivalójuk. Ez a viselkedés ugyanis félelmet jelez. „Azt hiszem, hamarosan meg fogjuk találni ennek a félelemnek az okát” – mondta Grozev.

A hiányos adatok alapján egyelőre nem lehet következtetéseket levonni, így pusztán analitikusan lehet megfontolni ezt a kérdést. Grozev szerint határozottan feltételezhető a novicsok, mert amit 2020-ban ezzel a méreggel próbáltak végrehajtani, azt nagy valószínűséggel ugyanígy próbálták befejezni, különben marad egy befejezetlen „novicsok-gyilkosság”, amibe annyi évet és annyi pénzt fektettek, így ezt az lehetetlen „befejezetlenül hagyni” – elmélkedett Hriszto Grozev.

Kraszikov FSZB-tiszt Navalnijra történő kicseréléséről

„Elnézést kérek, hogy nem mondok el mindent, mert ez egy olyan folyamat, ami nem fejeződött be. Vannak más politikai foglyok, akiknek a sorsán továbbra is dolgozunk” – vette fel a problémát Grozev, aki megosztott néhány részletet is a Navanij kiszabadításáért folyatott küzdelmükből.

„A folyamat több mint másfél éve kezdődött, talán két éve, amikor a háború kezdete után Másával [Marija Pevcsik – Navalnij közeli munkatársa – szerk. megjegyz.] úgy döntöttünk, hogy meg kell találnunk a módját Alekszej kiszabadításának. Először is azért, mert a háború kezdete után világossá vált, hogy az orosz hatóságok az összes vörös vonalat átlépték, és a Putyin-rezsim >többet nem költ< a politikai hírnévre. Következésképpen: semmi sem tarthatta vissza Putyint, hogy befejezze az Alekszej elleni merényletet. Másodszor azért, mert Alekszejnek a háború leghangosabb és leglátványosabb ellenfelévé kellett válnia, hogy az a lehető leghamarabb véget érjen. Úgy gondoltuk, ezt hatékonyabban tudja képviselni szabadlábon, mint a börtönben. […] bár senki nem kérdezte, úgy döntöttünk, hogy az az erkölcsi matematika, ami arra kényszerítette még a háború kezdete előtt, hogy visszatérjen Oroszországba, nos , az megváltozott, és akkor elkezdődött ez a folyamat, ami nagyon hosszú és nagyon nehéz volt.”

Miért próbálták pont Kraszikovra próbálták kicserélni Navalnijt?

„Kezdettől fogva világos volt számomra, hogy ki a legértékesebb Putyin számára a civilizált világban börtönben lévő kémek közül: Kraszikov. Lévén részt veszek ebben a nyomozásban, ami Zelimkhan Khangoshvili [Zelimkhan Khangoshvili – csecsen származású ellenzéki, akit 2019-ben Berlinben lőttek le az FSZB ügynökei – szerk. megjegyz.] elleni merénylet hátterét próbálja feltárni. Khangoshvili valójában menekült volt, a csecsen háború egykori résztvevője, Putyin terroristának és minden egyébnek nevezte, de ez egy jelző, egy értékítélet, amit bizonyítani kell. Attól a naptól kezdve világossá vált, hogy Kraszikov nagyon fontos srác. Miért?

Először is: az ilyen kulcsfontosságú és jelentős merényletekhez olyan embereket használnak, akik már elértek valamit, például a Szkripalok elleni merényletkísérlettel – az odautazó emberek már más érdemekért Oroszország hősei voltak. Vagyis olyan feladatokat adnak a hatóságok „Oroszország hőseinek”, amelyek nagyon szimbolikusak, nagyon hivalkodóak, és ez nem valamiféle kötelezettség, hanem ez egy kiváltság annak a személynek, aki megkísérel megölni egy csecsent Berlin központjában – aki nyilvánvalóan nagyon fontos ellensége volt Putyinnak. Mert soha nem láttuk még a történelemben azt, hogy Putyin ilyen nyíltan igazolja a gyilkosságot, és mindenféle lejárató jelzővel nevesíti az áldozatot – nyilvánvaló, hogy ez Putyin számára egy fontos cél volt, és ezért egy jelentéktelen, közönséges FSZB-tisztet küldeni oda – nos, ez logikátlan. Másodsorban pedig a nyomozás során világossá vált, hogy Kraszikov nagyon sok kitüntetést kapott, példaértékű alkalmazottnak tartották, ahogy az is világossá vált, hogy korábban más merényletekben is részt vett, amelyek szintén a Kreml és Putyin érdekeihez köthetőek.”

Több ország is segíti a megállapodást

„Elkezdtünk felépíteni egy megállapodást, amelyben sok ország vett részt. Egyrészt Oroszországnak el kellett engednie amerikai állampolgárokat, akik a projektünk során megszaporodtak, mert letartóztatták kollégánkat, Evan Gershkovichot, de volt egy bizonyos számú politikai fogoly, és gyakorlatilag mindegyiküket megpróbálták kicserélni, ehhez azonban ugyanannyi bűnözőt, gyilkost, vagy egyszerűen csak orosz kémet kellett találni a nyugati börtönökben. Ez az én feladatom lett, ezt csináltam, korábban ezt a témát kutattam – logikus volt, hogy ilyen személyeket keressek és listákat készítsek – és sok ilyen bűnöző van. Különböző országokban vannak – Amerikában, Európában, Lengyelországban, Norvégiában, Brazíliában. Készítettünk egy listát a cserékhez, és nagy reményeket fűztek hozzá, a gyilkosság előtti napon pedig nagyon erős volt az optimizmus. De másnap reggel megtudtuk ezt a szomorú hírt.”

Putyin tudott a cseretervről – Roman Abramovics mondta el neki.

„Amikor megnéztem Vlagyimir Putyin és Tucker Carlson interjúját, már tudtam, amit most neked is elmondtam. Ránéztem Putyinra, és arra gondoltam, mennyire dühös, amiért pimaszul Kraszikovot ajánlották fel Alekszej Navalnijért cserébe. Közvetlenül az amerikaiakat szólította meg, akiket Putyin valójában Németország tulajdonosainak tart, és többször is Gershkovichot ajánlotta fel Kraszikovért cserébe. Kicsit féltem ettől, de számomra akkor az volt legfontosabb, hogy a Nyugat ne térjen el, és maradjon a saját vonalánál. És a végsőkig a helyükön maradtak: „Navalnijt akarjuk” – mondták.”

A politikai foglyok és az ellenzékiek meggyilkolása folytatódni fog

„Alekszej halála után utalt rá az egyik forrásom, hogy nem ez volt az utolsó eset. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de attól tartok, hogy Putyin óhaja volt ez a gyilkosság, ezzel bizonyítva a Nyugatnak, hogy már nincsenek vörös vonalak, így rákényszeríti őket, hogy a Kreml feltételei szerint tárgyaljanak Ukrajnáról. Úgy tűnik számomra, hogy egy olyan időszakba lépünk, amely szörnyű drámák sorozata lesz. Putyin jelzést ad a Nyugatnak, hogy ha nem állnak készen a tárgyalásra, akkor még rosszabb következik. Jobb felkészülni a legrosszabb forgatókönyvre, és mindent megtenni annak megelőzése érdekében, mint rózsaszín szemüveget viselni.”

FORRÁS: Meduza

A teljes beszélgetés megtekinthető itt:

(Nethuszár)