Girkin: az ún. „speciális hadművelet” céljai és feladatai Ukrajnában

Sztrelkov Igor Ivánovics /Стрелков, Игорь Иванович/ (1970-) (igazi neve Ígor Vszevolodovics Girkin /И́горь Все́володович Ги́ркин/. Nagy tekintélyű volt állami, politikai és katonai közszereplő, publicista, író. 1996 – 2013 között az FSZB /orosz titkosszolgálat. a ford./ munkatársa. A 2014-es kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus aktív résztvevőjeként vált ismertté. Az ú.n. Donyecki Népköztársaság fegyveres erőinek parancsnoka, később honvédelmi minisztere volt. Nézeteit tekintve birodalmi monarchista. Az önálló Ukrajnát nem ismeri el, Oroszország részének tekinti. Az ún. turbó-hazafiak egyik szellemi vezetője.

Az alábbi, amolyan gyakran feltett kérdésekre adott válaszai talán sokak számára segíthetnek megvilágítani azt a dilemmát, hogy miért nem tudunk békét kötni az oroszokkal. Akkor sem, ha amúgy akarnánk…

Miért harcolunk?

[…] A második világháború folyamán minden katona, minden partizán tudta, miért harcol. Moszkva folyamatosan tudatosította bennük, hogy „az ellenséget szétverjük, győzni fogunk”. Moszkva állt, Sztálin a helyén volt, tehát előbb-utóbb győzünk. Most a vezetőink folyton össze-vissza beszélnek. Ki kell mondani: Ukrajna Oroszország része. Az ukrán nyelv mindössze egy nyelvjárás. Az ukrán és az orosz nyelvek struktúrája egyforma. Ha egy ukrán Oroszországba megy, vagy Beloruszba, otthon érzi magát. És fordítva. Nekünk erről nem beszélnek. Nincs kijelentve egyértelműen, miért harcolunk. Miért ontják vérüket a katonáink. Miért kell meghalniuk. Tessék kimondani: Oroszország újraegyesítése a cél és a tét. Legalább Oroszországot, Belaruszt és Ukrajnát egyesíteni akarjuk. Nélkülünk Ukrajna elvész, darabjaira szedik a lengyelek és mások. Az európai és amerikai sátánisták szemében mi mindannyian oroszok vagyunk. Tapsolnak, látván, hogy oroszok ölnek oroszokat, gyengítve magukat. Minél többen veszünk oda, nekik annál jobb.

Mi vár ránk a fronton ez év tavaszán?

Az orosz hadvezetés jelenleg a kedélyes nyugalom állapotában van. A csapatokat feltöltötték és ráadásul azt gondolják, hogy az ukránok már nem olyan harapósak, az igazán jó katonákat már 70-80%-ban kiiktattuk, s ha a mostaniak támadnak, visszaverjük őket. Fegyvereink – ha nem is a legjobbak – vannak, katonáink 30-40%-ban átestek a tűzkeresztségen, s bár támadni nincs erőnk, a védekezésben megmutatjuk, hogy mit érünk. Én nem osztom ezt a véleményt, de örülni fogok, ha kiderül, hogy tévedtem. Egész télen egyetlen helyen folytak erős harcok, a donyeck-luganszki fronton. A többi helyen meglehetős nyugalom honolt. Az intenzív harcokban résztvevők nem gondolják úgy, hogy a harcoló ukránok már nem olyanok, mint régen voltak. Ötödik hónapja folyik a bahmuti húsdarálás, s máig nem sikerült pontot tenni a végére. Ott, ahol maximális erőbedobással harcoltunk, a legmotiváltabb és legharcedzettebb csapatainkat vetettük be, de csak taktikai sikereket értünk el, vagy azt sem.

Miért lenne a mostani ukrán katona rosszabb a tegnapinál? Mert nem támad? Miért passzív? Mert azokon a frontszakaszokon, ahol jelenleg nem tervez aktivitást, rossz minőségű csapatokat állomásoztat?

Ősz óta az ukránok 8-12 friss, nem újoncokkal, hanem tényleges állományúakkal teljesen feltöltött, felfegyverzett dandárt állítottak fel, amelyek kb. 300 nyugati gyártmányú tankon és kb. 1000 más páncéloson ülve várják, mikor vetik be őket. Jelentős tüzérséggel is rendelkeznek. Ameddig ezt a 30-40 ezer katonát nem likvidáljuk, nem mondhatjuk azt, hogy ezek már másfajta ukránok. Ráadásul máig létszámfölényben van az ellenség, amely képzett és tapasztalt. Folyamatosan cserélte a csapatait a legfontosabb frontszakaszokon. Egyetlen ukrán alakulatot sem sikerült teljesen megsemmisítenünk. Jelentős tartalékokat képeztek. Az ellenség nagy győzelmeket aratott az elmúlt év folyamán, és sikeresen védekezte át a telet. A donyecki frontszakaszon kifulladtak támadásaink. Kisebb taktikai előnyöket sikerült kierőszakolnunk. Azt mondani, hogy az ellenség nem képes támadni – minimum butaság. Én azt mondtam mindig, hogy azoknak, akik Ukrajna mögött állnak (akik számára Ukrajna mindössze eszköz, amit kihajítanak, miután elérték a céljukat), érdekük az elhúzódó háború, amellyel kizsigerelik Oroszországot, hatalmas belső problémákat idézve elő, amelyeket csak felerősít a hihetetlenül improduktív állami apparátusunk, szétbomlasztják struktúráját, felborítják belső egyensúlyát. El szeretnék érni azt, ami 1917-ben történt, amikor a hátországi belpolitikai problémák az Orosz Birodalom széteséséhez vezettek, majd a háború elvesztéséhez. Nem a német–osztrák–török–bolgár koalíció győzött. Csakhogy egyetlen háború sem tarthat mindörökké, mert az erőforrások kimerülnek. A pszichológiai erőforrások is. Az ellenség katonái fél-zombik, akiknek agyát teljesen átprogramozták rendkívül agresszív idegi-pszichikai propagandával. Ezek az emberek a saját népük ellen harcolnak, miközben meg vannak győződve arról, hogy állítólag az igaz ügyért küzdenek, pedig valójában azért, hogy a gyerekeiknek joguk legyen pederasztáknak lenni, a lányaiknak meg prostituáltaknak, hogy az unokáik átkozzák az orosz nevet és őseiket, akiknek legalább a fele színtiszta orosz volt. Ha a háború elhúzódik, s növekedni fog náluk a dezertőrök száma, valamint azoké, akik menekülnek a besorozás elől (amit kajánul figyel a médiánk), azt az ukrán katonai diktatúra nem tudja majd leplezni. A háború folytatásához ezért nekik győzelmekre van szükségük. Azért is van győzelmekre szükségük, hogy Oroszországban azok hatására felboruljon az egyensúly, zavargások törjenek ki. Ezért, ha egyszer mi nem vagyunk képesek előre menni és legyőzni őket, akkor nekik kell támadniuk. És fognak. Az USA megparancsolja nekik, s ők támadnak. Mindenképpen.

Mikor lesz az ukrán támadás?

Feltevésem szerint két-három héten belül. Nem csak a száraz dombokon. de mély, mocsaras helyeken, vizes völgyeken, szurdokokon, völgyeken keresztül is. Ehhez még két-három hét kell. A legvalószínűbb időpont május eleje. Ennél lehet előbb is és később is.

Hol fognak támadni?

Miután a Wagner magánhadsereg a harcokban meggyengült, és a velük harcoló mozgósítottak is jelentős veszteségeket szenvedtek el, ahol ők helyezkednek el, az ellenségnek nem kell ellentámadásra számítania. Már csak azért sem, mert máig létszámfölényben van. Nem annyira, mint múlt nyáron, vagy ősszel, de még mindig jelentős a fölénye. Az ellenség egy sor stratégiai csapást fog mérni ránk, amelyből egy vagy kettő lesz a főcsapás, lesznek elterelő és segéd csapások is. Az elterelő csapás csak imitáció, nagy zaj és füst keltése, kis erőkkel. A kisegítő csapást nagyobb erőkkel végzik, konkrét feladatokkal, lekötve erőket, hogy ne vehessék fel a harcot a főcsapást végzőkkel. Elképzelhető taktikai deszant partraszállása a fő csapás előtt néhány nappal. Szintén néhány nappal a főcsapás előtt az ellenség betörhet Oroszország „régi” területeire, melynek célja a figyelemelterelés, hogy Moszkva megparancsolja a katonáinak a betörés mielőbbi elhárítását, ezzel tartalékok nélkül hagyva a főcsapás ellen küzdőket. Nekem azt tanították, hogy képzeljem az ellenség helyébe magamat. Azért élek még, mert ez egyelőre sikerült nekem. Én az ellenség helyében feltétlenül betörnék Oroszországba. Lehet, hogy nem a legjobb csapatokkal, de legalább két nem túl értékes zászlóalj harccsoporttal elfoglalnék néhány orosz települést, s tartanám azokat, hogy lekössem a figyelmet. Mellesleg már most is rendszeresen lövik az ukránok az orosz területeket. Szerintem a segédcsapást Donyeck irányában fogják mérni, mert ott nagyon meggyengültünk az utóbbi hónapok harcai során. Igaz, ott van a Wagner magánhadsereg, amelynek tankjai és repülői is vannak. A Wagner képes megállítani az ellenség támadását, főleg városi körülmények között.

A fő csapást az ukrán hadsereg széles fronton Ugledártól a Dnyeperig fogja végrehajtani. Ott lesz képes alkalmazni a nyugati technikát, stratégiai áttörést elérve, mélyen behatolva az általunk ellenőrzött területekre, elvágva a Krím-félszigettel való közlekedést. Nem lényeges, hogy eléri-e az Azovi-tenger partját, ez akkor is kilátástalanná teszi csapataink helyzetét. Az ukránok félig bekerítik nagy csapatrészünket, amely csakis a Krímből várhat ellátmányt, aminek biztosítása jelentősen megnehezül. Az ellenség nagy hibát követett el ősszel, szeptember végén, amikor Harkov irányában mért ránk csapást Kupjanszk, Izjum, Balakleja felé. Ha akkor támadt volna a zaporozsjei fronton is, már akkor eldönthette volna a kérdést: a Kercsi-szorosnál vereségünk elsöprő és elkerülhetetlen lett volna.

Várható-e, hogy mi támadunk?

Várható. Elképzelhető, hogy a kedélyes nyugalom állapotában lévő hadvezetőségünk, mely szerint a mostani ukrán gyöngébb, mint a korábbi, megelőző támadást indít. Csakhogy annak sikere kizárt. Szeretnék tévedni. A „Szurovikin-védővonalat” nem azért építették, hogy az egész tél folyamán várakozó csapataink behatoljanak ukrán területre, és a bahmuti folyamatos frontális támadásaink arra mutatnak, hogy stratégiai, mélyen behatoló támadásokra a katonai-politikai vezetésünk nincs felkészülve. Vagyis orosz támadás nem lesz.

Miért nem bombázzuk az ukrán úthálózatot? A csővezetékeket?

Azért, mert erre vonatkozóan megállapodás van a harcoló felek között. A gáznak mennie kell a vezetéken: el van adva! Nem nevezzük ezért hivatalosan a hadműveleteinket háborúnak, hanem „Speciális hadművelet”-nek. Múlt év március közepétől azt gondolom, hogy nem a győzelem a célunk, hanem a megállapodások teljesítése. Kezdve az isztambuli megállapodással, aztán a gabona megállapodásokkal. Az ukrán infrastruktúra bombázása felbőszítené az oligarchákat, és Putyin elnök nyugati „partnereit”. Ha lelomboznánk a vezetéket, hogyan jutna el az orosz kőolaj Bulgáriába, ahol feldolgozzák és üzemanyagot szállítanak az ukránoknak? Ez az üzemanyag hajtja az egész ukrán hadsereg járműveit! Ha május végéig nem indítunk totális háborút, utána már késő lesz. Akkor már Oroszország egyben tartása lesz a tét.

Mi a helyzet Oroszország kaukázusi területein?

A második csecsen háború után az orosz hatalom az ottani helyzet ellenőrzését a helyi elitekre bízta. A Kaukázusban egy kevés csecsen olajon és élelmiszeren kívül semmit sem termelnek. Az élelmiszert elfogyasztják maguk, főként a központi hatalom átutalásaiból élnek. A fiatalság iszlamizálódik, látják katonai „sikereinket” Ukrajnában, látják Kazahsztán politikáját, amelyik nyíltan távolodik tőlünk. Egyre kevesebb a központi forrás, ami a Kaukázusnak adható, ergó, vihar közeleg, amely előbb-vagy utóbb kitör. Az orosz központi elit máig nem látja, hogy az ukrajnai kaland előtti Oroszország nem jön vissza többé, de ha érzi is – kivár. Olyanok is vannak, akik kapitulációban gondolkodnak. Csakhogy nem fogadják már el tőlük. Meg fogják büntetni őket.

Mit tehet az orosz hadsereg, hogy ne legyen ukrán támadás?

Meg kell semmisíteni az ukrán hadsereg központi törzsét, az ukrán politikai vezetést a külföldi tanácsadókkal együtt. Meg kell semmisíteni az ukrán hírközlést, televíziót, fel kell robbantani az összes utat, alagutat, el kell süllyeszteni egy-két hajót, amelyeken a nyugati fegyvereket szállítják. Háborúzni kell. Igazából. Nem az aranyesőt hozó megállapodások teljesülését kell várni, amely sohasem jön el. A háború csakis az egyik fél kapitulációjával fejeződhet be. Más út nincs! Bár tévednék! Sajnos nem szoktam. Medvegyev 1500 felújított tankja (az Orosz Nemzetbiztonsági Tanács helyettes vezetője, Dmitrij Medvegyev arról beszélt, hogy ez évben 1500 db korábban lekonzervált tankot állítanak hadrendbe – a ford.)

Még több tankot lehet előállítani, ha iskolások papírból ragasztanak, vagy játékgyárakban műanyagból préselnek. Sajnos a hadiiparunk nem képes 2023-ban 1500 tankot sem gyártani, sem felújítani. Ebben teljesen biztos vagyok.

Mikor ér véget a háború?

Akkor, amikor az ukrán hadsereget szétverjük és Kijev megadja magát. A háború immár 9 éve folyik. Hogy győzzünk, még legalább egy millió felszerelt és kiképzett katonára van szükségünk.

Mire lehet számítani Kínától?

Minden attól függ, győzünk, vagy elveszítjük az ukrán háborút. Ha elveszítjük, nagy darabokat fog leharapni belőlünk úgy barát, mint ellenség. Ráadásul akkor már barátaink nem lesznek. Túl gazdagok a megszerezhető orosz területek. Nagyon sok országgal vagyunk határosak. Amikor a keselyűk tépni kezdik az elhullott oroszlán húsát, a kínai sárkány biztosan nem fogja ezt tétlenül nézni. Már csak azért sem, mert történelmi köze van a Távol-Keletünkhöz. Ez tény. A magam részéről ellene vagyok, hogy lemondjunk orosz föld és víz egy centiméteréről is, de adott esetben el kell ismerni a történelmi realitásokat. Bár nem fognak törekedni rá, az orosz Távol-Kelet elcsatolása Oroszországtól Kína által meg fog felelni Kína nemzeti érdekeinek.

Megengedi-e Kína, hogy Oroszország elveszítse a háborút?

Ha mi magunk nem leszünk képesek győzni, Kína nem fog megmenteni bennünket. Senki sem fog harcolni értünk, senki sem kaparja ki a gesztenyénket a tűzből.

Mi fog történni, ha az ukránok támadnak?

Alapvetően képesek vagyunk visszaverni az ukrán támadást, de: rossz a katonai vezetésünk, amely a háború kezdete óta nem változott, ezért nem garantálható, hogy az ellenség nem fog elérni jelentős taktikai és stratégiai sikereket. Szerintem ideje főleg Délen, de Donyeck környékén is evakuálni a lakosságot. Ha másért nem, azért, hogy ne legyenek polgári áldozatok.

Nem könyvelhető el sikerként, hogy felőröljük az ellenséget Bahmutnál?

Az utolsó fél évben valójában folyton veszítünk. Komoly csatákban. Avgyejevkában mi több katonát veszítettünk, mit az ukránok. Bahmutnál a legjobb esetben ugyanannyit. Felőröljük egymást, mint Verdunnél a németek meg a franciák.

Tényleg annyira veszélyesek a HIMARS rakétavetők?

Ami a HIMARS rakétavetőket illeti, korábban igen nagy gondokat okoztak nekünk. Mára nagyrészt megtanultuk, hogyan kell védekezni ellenük. Nem megengedett semmiféle csoportosulás a frontvonaltól messze fekvő területeken sem! Ma a HIMARS-okkal ugyanolyan eredmény eléréséhez néhány sorozatot kell az ukránoknak kilőniük. A kilövőállásokat is egyre inkább sikerül megsemmisítenünk, bár nagyon elégtelen a felderítő műholdrendszerünk. Elégtelen a távoli rádióhelymeghatározásunk, s még rosszabb a légi felderítésünk. Kevés nagy magasságban repülő, nagy felbontóképességű kamerákkal felszerelt drónnal rendelkezünk. […]

Forrás: Girkin Telegram-csatornája, Orosz Tükör

(Nethuszár)