Miért fél Putyin megnyomni a piros gombot?

Érdekes megközelítést közöl a Daily Mail – Hristo Grozev, a Bellingcat oknyomozó portál újságírója, mellesleg elismert Oroszország-szakértő azt állítja, hogy a katonai és titkosszolgálati körök már tisztában vannak vele, hogy elbukták a háborút, és keresik a módját Putyin megbuktatásának, aki pont azért nem ad parancsot a nukleáris fegyverek bevezetésére, mert attól fél, senki nem teljesítené azt.

A GRU és az FSZB vezetői a legelhatározottibbak abban a tekintetben, hogy meg kell próbálni Putyin hatalmát megdönteni, révén ismerik a terepen zajló valós eseményeket. Grozev szerint az elitnek ezen része már azon ügyködik, hogy pénzét és családját külföldre menekítse, miközben Putyin bukására várnak. A Radio Liberty adásában arról is beszélt, hogy a puccs akkor történhet meg, ha Putyin parancsot ad a nukleáris arzenál bevetésére.

„Ha Putyin parancsot ad a nukleáris fegyverek bevetésére, akkor biztosnak kell lennie abban, hogy a hierarchikus láncban levő személyek mindegyike követi majd parancsát. Ha valaki ezt megtagadja, akkor ez annak a jele, hogy nem hallgatnak rá, és ez a pillanat akár Putyin halálát is jelentheti. Amíg nem biztos abban, hogy mindenki követi a parancsát, addig nem fogja azt kiadni” – magyarázta Grozev.

A zsurnaliszta szerint hasonló félelmek miatt nem rendeli el Putyin az általános mozgósítást sem, bár egy ilyen lépéssel jelentősen megnövelhetné az Ukrajnában harcoló orosz egységek létszámát, és talán a háborút is a maga javára fordíthatja. Ugyanakkor az általános mozgósítási parancs akár egy „társadalmi robbantást” is kiválthat az egyszerű orosz emberek körében.

A bolgár szakértő kifejtette: a nukleáris fegyverek bevetése, illetve az általános mozgósítás elrendelése nélkül Putyinnak esélye sincs megnyerni ezt a háborút. „Az elit érti ezt, és emiatt valószínűleg mindent megpróbál, hogy megbuktassa vezetőjét” – tette hozzá.

Grozev azt is észrevette, hogy az Ufa (Moszkvától 725 mérföldre keletre) közelében található feltételezett parancsnoki bunker irányéba történő repülőutak száma jelentősen lecsökkent a háború kezdete óta. „Az elithez tartozó ezen repülőutak száma már nem olyan intenzív, mint amit a háború elején regisztráltam” – tette hozzá.

Az FSZB és a GRU már a Putyin utáni életre készül

Grozev szerint a „GRU intellektuális része”, akiknek „teljes körű információi vannak” már értik, hogy miféle mocsárba került Putyin. Hasonlóan az FSZB-hez, amely pontosan ismeri az elesett orosz katonák számát, és megértették, hogy az orosz halott katonák anyái és nővérei nem állnak le a kérdezősködéssel, gyerekük, testvérük, férjük utáni kutatással. Tisztában vannak vele, hogy ez az a helyzet, ami könnyen kicsúszhat irányításuk alól.

Ezek a titkosszolgálat azon részei, amelyek ismerik a rezsimre leselkedő veszélyeket, és ők maguk is már a jövőre készülnek. Egyesek közül keresik annak a lehetőségét, hogy családjukat kivitessék Orosztorzságból, mindannyian keresik annak a lehetőségét, hogy összegyűjtött pénzüket euróban vagy dollárban külföldre juttassák. „Így hát létezik már egyfajta árulás ezen emberek részéről, akik nem a Kreml ideológiai parancsait követik, hanem készülnek egy másik valóságra” – zárta szavait Grozev.

Forrás: Epoch Times, Daily Mail

KONTEXTUS: Egyes hírek ma már arról számoltak be, hogy Oroszország különböző pontjain Molotov-koktéllal támadtak rá a toborzóirodákra- Ilyen körülmények között több mint biztos, hogy az általános mozgósítás elrendelésének nem lenne túl nagy népszerűsége. Másrészt az orosz parlament, a Duma is azon ügyködik – egy mai hír szerint -, hogy rendeletben hosszabbítja meg a katonák szolgálati idejét, és egyúttal megemeli a sorkötelezettség életkorát, ami vélhetően pont a harcoló alakulatok körében nem lesz túl népszerű intézkedés.

Ami az elesett orosz katonák hozzátartozóit illeti: nos, ez a veszély szerintem is reális. Oroszországban, talán Putyin második ciklusának idején, amikor már erősen zajlott az autokrata rendszer kiépítése, és nem sok ellenzéki párt rúghatott labdába (volt olyan elnökjelölt, akit Putyin emberei elraboltak, bedrogoztak, majd az illető az akkor még orosz befolyás alatt álló Kijevben ébredt fel, és fogalma sem volt róla, hogy miként került oda, de szépen lemondott a Putyin ellen folyatott erős kampányáról, majd később Londonba költözött…) – szóval, ilyen körülmények között készülődtek az oroszok megválasztani másodjára is, vagy tán harmadjára, már nem emlékszem pontosan, Putyin elvtársat, amikor a politikai színtéren megjelent egy olyan szervezet, amivel a Kreml már akkor sem nagyon tudott mit kezdeni – a Katonaanyák szervezetéről van szó, akik a Csecsenföldön harcoló fiaiak érdekében szerveződtek.

A helyzet szinte ugyanolyan volt, mint manapság: nem kaptak hírt gyerekükről, azok időnként megmagyarázhatatlan módon haltak meg, sokan a holttestet nem kaptak meg a szülők, illetve a rokonok, hogy eltemethessék gyermeküket, a harcokban rokkanttá vált orosz kiskatonáknak beígért állami segély nem érkezett meg, illetve nem is volt akkora, amekkorát ígértek stb. Később Putyin eltörölte a harcokban megsérült orosz katonáknak járó kedvezményeket is, mint pl. az orvosi ellátáshoz kapcsolódó kedvezményeket – igen, kedves putyinisták, ha egyáltalán eljutottatok idáig az olvasásban, ennyit ér az orosz katona élete Putyin szemében. Pont annyit, amennyit a Sztálinéban ért.

A katonaanyák mozgalma minden putyini mesterkedés ellenére rendkívül népszerűvé vált az országban, egy időben komoly veszélyt is jelentettek volna az Egységben Oroszországért pártra, ha elindulnak a választásokon. Most arra nem térek ki, hogy mi lett később a sorsuk – a szervezet ma is él és működik, történetükről viszonylag bőven lehet olvasni Anna Politkovszkaja Orosz napló című könyvében, de mondom, a mostani helyzet nemcsak, hogy hasonló, de talán súlyosabb is, mint a csecsenföldi volt, így az elhunyt gyermeküket kereső édesanyák által okozott társadalmi robbanás képe nemcsak, hogy nem nyugati vágyálom, hanem nagyon is élő valóság.

Az is erősen alátámasztja Grozev által elmondottakat, hogy a minap pont a Putyin utódjaként számontartott Patrusev fogalmazott úgy a külföldi diplomatákkal tartott találkozóján, amely már-már egy fajta békekereséssel is felérne. Patrusev nemcsak, hogy az FSZB elitjéhez tartozó személy, ő maga az FSZB. Jelenleg az orosz Biztonsági Bizottság elnöke, korábban az FSZB igazgatója, Putyin belső köréhez tartozó legerősebb szilovikok egyike.  A Nethuszár pedig már korábban is megírta, hogy Putyin május kilencedikei beszéde, amelytől sokan a totális háború meghirdetését várták, valójában majdhogynem egy visszalépés, egy békülési szándék is bujkált a sorok között – persze kremlinista legyen a talpán, aki kihámozza az el nem mondottakból, hogy mit is akartak mondani, de az oroszok mindig is ilyenek voltak, mi pedig éltünk vagy 45 évet az uralmuk alatt, így van rá fülünk, hogy így fejezzem ki magam.

És végül: ha már idáig eljutottál az olvasásban, akkor azon kevesebb mint egy százalék közé tartozol, akik végigolvasnak egy cikket, mielőtt kommentálják vagy megosztják azt. Cserébe azt találtam ki, hogy kövesd be oldalunkat (ha még nem tetted meg, ha igen, akkor köszi, és hívd meg még jó pár ismerősödet is, hogy tegye meg ugyanezt!) oszd meg ezt a cikket egy általad is látogatott csoportban, a megosztásról pedig küldj egy képernyőképet Erdélyi Ghonzó nevű felhasználónak, persze miután bejelölted őt ismerősnek, és cserébe átküldöm neked Anna Politkovszkaja Orosz napló című könyvének elektronikus változatát.
Na, megérte idáig elolvasni? 😊

(Nethuszár)