Putyin beveti az atomot, de mit lép Amerika? Elemzés

Mit lépnek az amerikaiak, és a NATO, ha Putyin tényleg beveti az atomot? Minden túlzás nélkül, talán ez az a kérdés, amely most mindennél jobban foglalkoztatja a világot. A probléma már csak azért is életbe vágó (fura ezt így leírni egy atomcsapás kérdésében), mert, ha minden igaz, akkor nemcsak arról beszélünk, hogy a Kreml őrült ura ezzel fenyeget, hanem már meg is tette az első lépéseket – legalábbis erről ír ma az Index, hivatkozva Tony Rooper katonai elemző blogján megjelent információkra.

Azért jó lenne nem elfeledni, hogy miként jutottunk el erre a pontra: Oroszország, miután több héten keresztül tagadta a nemzetközi nyilvánosság előtt, hogy Ukrajna elleni katonai agresszióra készül, február 24-én megindította csapatait. A szélesebb közönség ekkor még fabatkát sem adott volna Ukrajnának, mint államnak és az ukránoknak, mint népnek, hogy képesek lesznek megállítani a világ akkor még második legerősebbként számon tartott hadseregét. És itt az egyik kulcs: akkor még – Kijev ugyanis nem hajtott fejet Moszkva előtt, védekezni kezdett, előbb Kijev környékéről űzték ki az oroszokat, akik mindezt jóindulatú visszavonulásnak adták el, majd Harkivban hajtottak végre egy olyan villámtámadást, amilyent Putyin szeretett volna a háború elején.

Közben megállíthatatlanul ömlenek a nyugati fegyverek Ukrajnába, a britek, amerikaiak, franciák stb. képzik ki az ukrán harcosokat, túl vagyunk Bucsán és Izjumon, két tömeggyilkosságon, ahol a ruszkik civileket lőttek tömegsírba, ősi szokásukhoz híven. És miután az egész világgal sikeresen meggyűlöltették magukat, Oroszország elvesztette a második legerősebb hadsereg státuszt – ez kétségkívül nagy érvágás Putyinnak és Kremlnek, ugyanis ebből sok olyan egyéb is következik, amivel a Kremlnek, mint valósággal kell számolnia: megszűnik a befolyási övezete, legalábbis erősen csökkent majd az orosz köznyelv által csak „közel-külföldnek” nevezett térségben az orosz befolyás.

Azzal is számolnia kell, hogy az ukránok példáján felbátorodva, olyan nemzetiségek, akik sokat és sokszor szenvedtek már az orosz elnyomástól, most megpróbálják rendezni a számlát: nemcsak az azeri-örmény konfliktusról van itt szó, ahol Moszkva védhatalmi státuszt gyakorolt eddig Örményország felett, és most már ezt sem tudja teljesíteni, hanem a nagy Ruszijá területén élő nemzetiségek lázadásáról: az ukrán front első vonalaiban, orosz színekben ugyanis nem oroszok, hanem a mesterségesen szegénységben tartott, ezért  katonai karrierben kitörési lehetőséget látó etnikai kisebbségek harcolnak, úgy mint burjátok, dagesztániak, csecsenek, ingusok, tatárok – közülük mindegyiknek lenne elszámolnivalója Moszkvával, nem véletlen, hogy a mozgósítás elleni országos lázadás nem a nagyvárosi fiatalság tüntetésein fajult el, hanem Dagesztánban, ahol jelenleg is több mint puskaporos a hangulat. Kirgizisztán elnöke alázza Putyint, Kazahsztán épp a kínai érdekszféra felé tart, hadd ne folytassam…

Dagesztán: indul az édesanyák forradalma?

 

Ahogy azt a Nethuszáron már több alkalommal is megírtuk, sőt, rögtön a háború elején már szóltunk, hogy Moszkva mindent, de mindent elveszíthet, miközben nem nyer semmit – így is történt. Oroszország számára immár nem is az a kérdés, hogy mit ér majd el Ukrajnában, ez most nem szerepel a Kreml első három legfontosabb prioritása között, bármennyire is hihetetlenül hangzik ez, hanem az Orosz Föderáció egybentartása, a befolyás visszaszerzése és megőrzése legalább a közel-külföldi területeken, a belső lázadás és a hatalmi elit megbuktatásának elkerülése – ezek a gondok nyomasztják most Putyint és körét, és ez az, ami aggasztó, ugyanis ez már az a szint, amikor a Kreml őrült ura képes bevetni az atombombát.

Igen, lesz atomcsapás!

A Nethuszáron többször elemeztük már a háborút, ezeknek java részét le is írtuk, más részét pedig nem, de most arra a következtetésre jutottunk, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin nagy valószínűség szerint, ilyen vagy olyan formában (taktikai vagy stratégiai), de mindenképp befogja vetni az atomfegyvert, esetleg valami súlyosabb biológiai-vegyi fegyvert. A logika amúgy ismert, és a szláv háborús doktrína egyik alapját képezi, amit „kicsiben” már megtapasztalhattunk a szerbek részéről: amikor már előttük is világos volt, hogy elveszítették Horvátországot és Szlovéniát, de Boszniát sem tudják megtartani, akkor még gyorsan lezavartak egy tömeggyilkosságot Srebrenicában, hogy a megkötendő békeszerződéshez megadják az alaphangot. Ugyanezzel kell számolni orosz részről is, csak jóval nagyobb léptékben: írtam már korábban, hogy a háború végét majd az jelzi, ha történik valami nagyon-nagyon nagy szörnyűség. Mariupol, Bucsa, Izjum még nem számít annak, akármennyire is fájó ezt leírni – ez orosz léptékkel mérve csak a szokásos népirtás, semmi extra. Így nem marad más hátra, mint az atomcsapás, vagy a biológiai-vegyi fegyver bevetése, abból is a raktáron található legdurvább variáció.

Van más út?

Aligha! A jelenlegi helyeztből egy kiút van, ha valaki élő adásban agyonlövi Putlert, és ezzel véget vet a háborúnak – ahogy azt Rácz Árpád nagyon szellemesen megfogalmazta elemzésében. Minden más variáció még elméletileg is kizárt – Putyinnal azzal, aki tömeggyilkosságokat követ el és atommal fenyegetőzik senki nem fog leülni tárgyalni. Senki. Az ugyanis olyan gyengeség jele lenne, amit az oroszok rögtön kihasználnának, jellemzően a háború folytatására – paradox, de a geopolitikát a paradoxok működtetik, ahogy ezt volt szerencsém már elmagyarázni a Nethuszár hasábjain: ahhoz, hogy vége legyen, nem szabad tárgyalni Putyinnal. A tétel ellenkezője is igaz: amennyiben a Nyugat bármiféle tárgyalásokba bocsátkozik Putyinnal, akkor meghosszabbítja a háborút. Putyin, a nagy sakkmester, a magyarajkú putyinisták idolja ennyire elszámolta volna magát? Igen, ő számolta el magát, mert semmi, de semmi nem jött be neki a háborús céljaiból, de erről már sokat olvashattatok, sok helyen.

És ez adja a jelenlegi helyzet veszélyességét: Vlagyimir ugyanis annyira azért nem hülye, hogy ne érzékelje a körülötte lévő valóság egy részét. Hogy az ukrán front kapcsán álomvilágban él, ahol az oroszok folyton győznek? Valószínű, sőt, biztos, csakhogy az ukrán frontnál fontosabb problémákat igenis érzékeli: amikor a kirgiz elnök várat meg téged, a világ nagy hatalmasát, akkor rájössz, hogy valamiért már nem félnek tőled.

Kulcsszó: a félelem

És ha nem félnek, akkor az orosz birodalmi doktrína omlik össze: Moszkva ugyanis soha nem foglalkozott komolyabban azzal, hogy mi lenne, ha a nyers és katonai erőszak helyett a soft power eszközeivel terjesztené ki befolyási övezetét. Nagy hiba, mert ebben nagyon nagy sikereket érhetett volna el, és ezeket immár örökre elvesztette. A nyers és katonai erőszak pedig a félelemre épít: Kazahsztán, Dagesztán, Csecsenföld stb. nem azért hajt fejet a Kreml előtt, mert az olyan jó neki, hanem azért, mert fél.

Viszont, ha az ukránok lealázzák a félelmetes Red Armyt, ha a kirgiz elnök megváratja Putyint, ami diplomáciai nyelven komoly lealázást jelent, akkor ott hamar dekódolják az üzenetet: Moszkvától már nem kell félni!

Amikor Putyin meghirdette a mozgósítást, illetve a háború eszkalálásával fenyegetett, valamint atomcsapást helyezett kilátásba, akkor pontosan erre játszott rá, az orosz birodalomépítési doktrína első leckéje szerint járt el: féljenek tőled, féljenek Moszkvától. Ennyi a célja, és ez sem jött össze, mert Moszkvától már senki sem fél, és ezen már semmi sem tud változtatni. Egy ász van még a kabátujjában: az atomcsapás – és pontosan ezért fogja elrendelni!

A népszavazások

Viccesnek tűnhet, igazán abszurdnak, hogy egy háborús zónában, mindenféle kampány nélkül, alig négy-öt nap alatt lezavarnak egy olyan úgynevezett népszavazást, ahol a terület hovatartozását kéne eldönteni. Hullanak a bombák és rakéták körülötted, de mész leadni a voksodat, vagy jönnek hozzád a voksért fegyveres katonák. Persze, hogy nem ismeri el senki az eredményét, nem is lehet, de Moszkvát ez a legkevésbé sem érdekli, a cél ugyanis nem is ez volt, hanem az, amit Lavrov mondott ki a minap: az annektálás után a megszállt területekre ugyanúgy vonatkozik az Orosz Föderáció jogrendszere, beleértve a nukleáris doktrínát is.

Azaz, ha a nemzetközi közvélemény nem nyeli le, hogy Oroszország hazugsággal, tömeggyilkosságokkal, manipulációval elrabol magának egy vagy több területet, akkor jön az atomcsapás. Ezt mondja Putyin, és ezt mondja Lavrov – nyilvánvaló, hogy innen kezdve nekünk, nyugatiak számára sincs visszaút, ezt a zsarolást nem lehet és nem is szabad benyelni, különben a következő évtizedeinket, gyakorlatilag egész életünket az atomzsarolás árnyékában éljük majd le.

És mi következhet?

Tételezzük fel, hogy a dolgok továbbra is az orosz háborús logika mentén zajlanak, és Moszkva elrendeli az atomcsapást. Mi lehet a Nyugat, és főként Amerika válasza erre? Az AFP által megkérdezett amerikai szakértők azonban nem számolnak azzal, hogy Oroszország lesz az első, amely Amerika ’45-ös atomcsapásai után ehhez a fegyvernemhez nyúl. Amennyiben mégis, akkor azzal számolnak, hogy egy vagy több taktikai atomot fog ledobni – ezek kisebb súlyú atomrakéták, amelyek nem teszik tönkre épp a teljes világot, de azért egy tisztes méretű körzetben mindenkit kinyírnak, beleértve az ukrajnai fronton harcoló orosz katonákat is. (Az orosz taktikai atomfegyver hatósugara 500 km., míg a stratégiai 5.000 km., hogy értsük a különbséget!)

Mark Cancian, a Center for Strategic and International Studies szakértője épp csak azt nem mondta, hogy hülyeség taktikai atomfegyvert bevetni orosz részről, mert egy 32 kilométernyi terület elfoglalásához több taktikai atomfejre lenne szükség – kis nyereség, főleg, ha a várható kockázatokhoz viszonyítjuk. Azonban azt ő sem zárja ki, hogy Moszkva nukleáris csapást hajtson végre valamilyen víz felett, vagy Ukrajna feletti légtérben, ezzel elektromágneses zavart okozva, amely az elektronikus eszközöket megbénítja, ahogy az sem kizárt, hogy városközpontba dobja le, vagy az ukrán vezetés ellen vetné be, ezzel lefejezve az ukrán államot. Ugyancsak Mark Cancian azzal is számol, hogy Moszkva a lakatlan Kígyók-szigetére dobna le egy taktikai atomot, csakhogy megmutassa, hogy ő mennyire kemény. (Ekkor Románia déli, tengerparti szakasza komoly bajba kerül!)

Hogyan válaszoljon a Nyugat?

Az AFP szerint a Nyugat egyelőre ambivalens abban a tekintetben, hogy miként kéne válaszolnia egy nukleáris csapásra. Az USA és a NATO azt sem akarja, hogy gyengének tűnjön egy nukleáris csapással szemben, ez ugyanis megnyitná a kaput a többi atomfegyverrel rendelkező állam előtt és soha nem lenne vége az egymás fenyegetésének, míg aztán valami tényleg ledobja a stratégiai atomot is, nemcsak a taktikait. Ugyanakkor a NATO azt is szeretné elkerülni, hogy az ukrajnai háború – egy ország, amely nem tagja a NATO-nak – eszkalálódjon, egy nukleáris háborúvá és globális konfliktussá váljon. Más szóval: a világháború kapujában vagyunk, sőt, fél lábunkat már a küszöbön túlra helyeztük és egyre nehezebb innen visszajönni.

A szakértők abban azért nagyjából egyetértenek, hogy a Nyugatnak válaszolnia kell majd egy ilyen nukleáris csapás esetén, ahogy abban is, hogy ennek a válasznak a NATO, mint szövetség részéről kell érkeznie, semmint csak magában az USA-tól.

Az amerikai forgatókönyvek:

Matthew Kronig, az Atlantic Council agytrösztje szerint Ruszijá azért vetne be atomot, hogy elérje háborús céljait Ukrajnában – ez megosztaná a nyugati szövetségeseket, lebénítja az ukrán hadsereget és arra kényszerítené Kijevet, hogy békét kérjen, esetleg kapituláljon. Miután Matthew Kronig több lépést is javasol, hogy a nukleáris csapást elkerülje a világ, rátér a lehetséges amerikai válaszokra is.

variáció 1.: Az Egyesült Államok a jelenlegi attitűdjén szigorítana, megerősíti és kiterjeszti az Oroszország elleni szankciókat (meggyőzve Kínát és Indiát, hogy álljanak a Nyugat mellé), nemzetközi szinten izolálja Moszkvát, Ukrajnát fejlettebb fegyverekkel szereli fel, olyanokkal, amelyekkel már az orosz területek is lőhetőek, megduplázza kelet-európai katonáinak számát, beleértve, hogy komolyabb konvencionális fegyverzetet telepít ezekbe az országokba, beleértve azt is, hogy nukleáris fegyverzetet helyez el Lengyelországban. A szakértő szerint ezek a szankciók komoly károkat okoznának Moszkvának, Washington elmondhatná, hogy válaszolt a nukleáris csapásra, másrészt Amerika több barátja és ellensége mindezt elégtelen válaszlépésnek tartaná.

variáció2: Az USA katonai erővel válaszol, és ezen belül több forgatókönyv is fennáll:

a.: az amerikaiak konvencionális katonai csapást hajtanának végre a nukleáris támadásban résztvevő orosz bázisok ellen, egy jelentősebb súllyal bíró válaszlépés az lenne, ha Amerika belép a háborúba Ukrajna oldalán. Ezen válaszlépés előnyei közé tartozik, hogy széles körben úgy lehet értelmezni, mint jelentős válaszcsapást, elbátortalanítaná a további nukleáris fegyverhasználatot Ukrajna ellen, és megerősíti a globális nukleáris tabut. Másrészről, egy direkt amerikai válasz megnöveli annak a kockázatát, hogy amerikai-orosz háborúvá eszkalálódik az eddigi fegyveres konfliktus, másrészről Moszkva azt a következtetést is levonhatná, hogy Amerika nem mer nukleáris fegyvereket használni, ezzel pedig bátrabbnak érezné magát, hogy további nukleáris csapásokat intézzen Ukrajna ellen. Másrészről, Amerika egyes szövetségesei is úgy gondolhatják, hogy Washington nem adott elégséges választ az orosz nukleáris csapásra.

b.: Az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket vet be, hogy válaszoljon az orosz csapásra, és megelőzze a további orosz nukleáris csapásokat. A szakértő szerint ez a variáció hatna leginkább a kívánt irányba: elbátortalanítana mindenkit a további nukleáris fegyverhasználattól, biztosítja a szövetségeseket, hogy Amerika nem puhul el és visszaállítja a globális nukleáris tabut, bizonyítva, hogy az országok nem használhatnak atomfegyvert büntetlenül.  Másrészről: az amerikai atomválaszcsapás felveti azt a kérdést, hogy milyen orosz célpont ellen vessék be, ugyanis akár komolyabb orosz ellencsapásokat is kiválthatnak, míg végül a világ belecsúszik egy igazi atomháborúba.

A fentieket összegezve Matthew Kronig arra a következtetésre jut, hogy Amerika részéről a legjobb válaszcsapás az lenne, ha konvencionális (azaz, nem atom!) fegyverekkel válaszolna azon orosz katonai bázisok ellen intézve csapásokat, amelyek részt vettek a nukleáris fegyver kilövésében, elindításában, ugyanakkor felerősíti az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, ahogy arról pár sorral fentebb már írtam.

Ben Hodges tábornok, a US Army egykori parancsnoka ugyanakkor egy másik forgatókönyvet is felvetett: amennyiben Oroszország beveti az atomot, akkor az amerikai hadsereg megsemmisíti a Fekete-tengeri orosz flottát, vagy a Krím-félszigeten található orosz bázisokat. „Ő (mármint Putyin – szerk. megjegyz.) tudja, hogy Amerikának válaszolnia kell, ha Oroszország nukleáris fegyvert vet be” – magyarázta Hodges, hozzátéve, hogy Amerika válasza „lehet, hogy nem nukleáris lesz”.

Nagyjából itt tartunk most.

A Nethuszár ismét megismétli a cikk elején megfogalmazott véleményét: nagy a valószínűsége annak, hogy Putyin ilyen vagy olyan formában, de beveti a nukleáris fegyvereit. Hacsak valaki le nem lövi addig!

(Nethuszár)