Tarasz Berezovec: Győz-e Ukrajna 2023-ban?

Tarász Valérijovics Berezovec (1975) ismert ukrán politológus, elemző, publicista a YouTube videómegosztóra feltöltött vlogjában beszélt arról, hogy miként látja ő a háború alakulását, illetve mi várható 2023-ban.

Nos, béke nem, ha pedig mégis, az talán csak fokozná a bajokat. Alább ismertetünk pár fontosabb részletet Tarász gondolataiból, a teljes videót a cikk alján találjátok.

Tarasz Berezovec: Győz-e Ukrajna 2023-ban?

Prognózis 2003-ra: természetesen biztosat senki sem tud mondani. Én az események középpontjában vagyok, nem színes képeket látok, hanem fekete-fehéret, szürkét, ezért nem tudok különösebben optimista jövőképet festeni. Felelőtlen dolog lenne, mivel sajnos nem látom túl rózsásnak a helyzetet. Sokan gondolják úgy, hogy 2023-ban visszafoglaljuk az összes oroszok által elfoglalt területet, átlépjük az orosz határt s a Kreml falainál állunk meg, Putyint felakasztják, mint annak idején Szaddam Huszeint.

Csakhogy nem mesében, hanem a realitásokban élünk. A háború immár 9 éve tart, 2014 februárja óta. Az Orosz Föderáció csakis különböző események láncolata következtében szenvedhet vereséget. Mint kiderült, nincs rá hatással, hány orosz katona esik el. Valamikor azt mondták nekem, hogy ha 10 ezer orosz elesik, akkor vége a harcnak. Később ezt a számot módosították 30 ezerre, s azt mondták, hogy tartsunk ki, ehhez még 2-3 hét kell. Nem lett vége a háborúnak azonban nem csak hogy 3 hét, de három hónap múlva sem, s nem lesz vége a halottak számának okán egy év múlva sem.

Amire lehetőséget látok, az az, hogy ebben az évben aláírhatunk egy békemegállapodást. Ezt a nyugatiak is erőltetik. A fegyverszüneti egyezményre 2023 nyarán kerülhet sor. Azért nyáron, mert jelenleg úgy az oroszok, mint a NATO komoly fegyverhiánnyal küzdenek. Az oroszok külső forrása csak Irán és Észak-Korea lehet, esetleg Kína, bár az utóbbival kapcsolatos orosz remények egyelőre nem váltak be.

A NATO sohasem raktározott annyi fegyvert és lőszert, mint Oroszország, mert drága, raktárakat kell fenntartani, azokat karbantartani, őrizni. Nem számított a NATO két-három hónapnál hosszabb konfliktusra, arra, hogy hosszú hónapokon keresztül kell ágyúzni. A fő hangsúlyt a szárnyasrakétákra és a légierőre helyezték. Megerősítették hitükben az Irakban és Jugoszláviában lezajlott konfliktusok, ahol a fő csapásmérő erők a rakéták és a légierő voltak. A hagyományos tűzérség, páncélosok és gyalogság csak a hadműveletek végén kapott szerepet.

Mit látunk Ukrajnában?

Hatalmas hadseregek harcolnak egymással (Ukrajnában már egy millió a katonák száma). Oroszország naponta 60 ezer hagyományos tüzérségi lövedéket lőtt ki!! Ukrajna válaszul 5-6 ezret volt képes kilőni. Az oroszok lőszerhiánnyal küzdenek: harmadára csökkent a tüzérségi lövések száma, 19-20 ezerre naponta. Igazán erős lövedék-hiány náluk márciusra várható. Jelentősen elhasználódtak az ágyúcsöveik. Óriási hiányuk van alacsony és közepes rendfokozatú tisztekből. A katonai főiskolák felsőbb évfolyamos hallgatóit a főiskola befejezése előtt gyorsított menetben levizsgáztatják és a frontra küldik. Sokan vannak, s ha elavult fegyverekkel is, de tüzelni képesek és ölni.

300 ezer embert mozgósítottak, sőt ma már egy millióról beszélnek, s arról, hogy le kell zárni Oroszország határait a hadra foghatók előtt, tehát kb. még másfél millió embert képesek a frontra küldeni. Rozsdás fegyvereket nyomnak a kezükbe, nincs tüzérségi és páncélos támogatottságuk, de ágyútöltelékként felhasználhatók, így az oroszok támadni is fognak.

Ahhoz, hogy mi támadjunk, nincs elég páncélosunk, nincsenek repülőgépeink (egy ukrán repülőgépre 10 orosz repülőgép jut a mai napig), nincsenek levegő-föld és föld-föld rakétáink. Szárnyas rakétákat és repülőgépeket nem ad nekünk eleget a NATO, ezért a NATO doktrína szerinti háborút mi nem tudunk vívni. Nagy lövedék hiánnyal nézünk szembe mi is. Ez a fő oka annak, hogy valamikor nyáron fegyverszünet várható, amire a Nyugat is és Oroszország is készen áll. Szünetre van szüksége mindkét félnek.

Történhet persze valami váratlan, mint például palotaforradalom és Putyin meggyilkolása, amelynek azonban nem látom jeleit. A fegyverszüneti határ a frontvonal lesz, amely addigra kialakul. Én ezt a forgatókönyvet látom reálisnak: a konfliktus időleges befagyasztását nyáron, de legkésőbb 2023. végéig. Mindkét fél feltölti fegyverarzenálját, rendbe szedi csapatait, és a háború három vagy hat hónap múlva vagy esetleg egy-két év elteltével újult erővel kitör. Én arra számítok, hogy ezen a nyáron fegyverszünetet kötünk, jövő tavasszal pedig folytatódik a harc. Arra kell felkészülnünk, hogy az oroszok újra nekiindulnak majd Kijevnek, s minden olyan irányban támadni fognak, amelyet a múlt év elején célba vettek.

Egy másik forgatókönyv szerint a háború lassan elcsitul. Tüzérségi ütésváltások várhatók páncélos és gyalogsági mozgás nélkül. Miközben fogy a lőszer, a rakéta és egyre kevesebb a páncélos, mi pedig egyre több drónt lövünk le.

Mit tesz mindeközben Kína? Várja, hogy Oroszország minél jobban meggyöngüljön, az ölébe hulljon, és olcsón megvehesse. Egyértelműen az atomfegyver alkalmazása ellen van, ez nem szerepel a kétpólusú világ kialakítását érintő terveiben. Addig pedig jól keres a kiszolgáltatott Oroszországon.

Oroszország lassan darabjaira hullik. A helyi elitek érzékelik, hogy a gyilkos, szegénységet hozó háború érdekeik ellen van. Minek Baskíriának vagy Tatárföldnek, Jakutföldnek stb. férfi lakosságuk ezreit áldozni valamiféle ukrán területekért? Nőni fog a putyini háborúzó elittel szembeni elégedetlenség és ellenkezés, egymásnak esnek a katonák és a titkosszolgálatok és az egyre növekvő számú magánhadsereg.

Nincs a Szovjetuniót összefogó kommunista ideológia, nincs pánszlávizmus, nincsenek fehér gárdák. Nincs „önkényuralom, ortodoxia és népiség”. Nincs Oroszországot összefogó ideológiai ragasztó. Belső konfliktusok vannak és egymás iránti gyűlölet. Mindez alámossa Putyin hatalmát és az összeomlik. Nem lesz feltétlenül polgárháború, a küzdelem az elitek szintén fog zajlani, de mindenképpen azzal fog járni, hogy az ország szétesik, ugyan az fog történni, ami a Szovjetunió összeomlásakor történt, de megállt az azt alkotó köztársaságok határainál, s most tovább halad majd Oroszországon belül.

Megtörténhet ez 2023-ban?

Nem valószínű, ahhoz jobban előre kell haladnia Oroszország belső rothadásának. A Szovjetunió az Afganisztánban elszenvedett veresége után 2 évvel omlott össze. Amennyiben Putyin meghal, az őt követők azonnal le kell üljenek tárgyalni Ukrajnával és a Nyugattal. Valószínűbb, hogy Oroszországnak először vereséget kell szenvednie az Ukrajnával vívott háborúban, amit belső konfliktusok követnek, majd a szétesés. Ez lesz a harmadik összeomlás: először az Orosz Birodalom esett szét, majd a Szovjetunió, most Oroszország. Mindhárom lényegében az Orosz Birodalom volt, csak különböző köntösben.

Ez utóbbi széthullás lesz az, ami halálos csapást mér az Orosz Birodalomra. Csakhogy ehhez most még nincs elég erőnk, jelentős fegyverszállításokra van szükségünk. Csak annak kardinális növelésével tudjuk elérni célunkat. Ez pedig nem 2023-ban lesz.

Jó lenne kijutnunk ebben az évben az Azovi -tenger partjára, felszabadítani Zaporozsje és Herszon megyéket, eljutni a Krím-félszigetig, nagy veszteségeket okozni az ellenségnek Donyeck- és Luganszk megyékben, esetleg visszafoglalni azokat. A Krím-félszigetet külön kell kezelni. Putyin kijelentette, hogy ha az veszélybe kerül, atomfegyvert vet be. Ezt a Nyugat komolyan veszi, ezért a Krím visszaszerzése hosszabb időt fog igénybe venni.

Összefoglalva: 2023 nem valószínű, hogy határozott győzelmünket hozza. Addig, amíg elaknásított földjeinket megtisztítjuk, újjáépítjük városainkat, sok év telik el. Győzni fogunk, de elhúzódó konfliktusra kell számítanunk.

Forrás: Orosz Tükör

(Nethuszár)