The Telegraph: Oroszországnak káncs, készülni kell Kína ellen

Mire az ukrajnai háború véget ér, Oroszország lényegtelenné válik – boncolgatja a helyzetet a Hamish de Bretton-Gordon és Tobias Ellwood által jegyzett kommentárjában a brit The Telegraph. A szerzőpáros következtetése: készülni kell Kínára, és a Kína elleni háborúra…

Mire véget ér a háború, addigra Oroszország irrelevánssá válik: Putyin hadseregét megtizedelték Kelet-Ukrajna síkságain; a moszkvai atomtölteteken kívül Putyinnak – vagy inkább utódjának – nem marad semmije, amivel fenyegetné a Nyugatot, főleg ha már Finnország, Svédország és Ukrajna is csatlakozott a NATO-hoz. És még ezeknek a fegyvereknek sem lesz gyakorlati haszna, a sokat vitatott orosz nukleáris arzenál tehetetlen a nyugati nukleáris elrettentéssel szemben. Tekintettel ugyanis Moszkva egyéb erőinek állapotára, jogosnak tűnő kérdés, hogy a nukleáris arzenálnak mekkora része működőképes.

Ráadásul a Kreml be is bizonyította, hogy nem tudja, hogyan használhatja fel az ilyen fenyegetéseket céljainak eléréséhez, hiszen eddig pont az ellenkezőjét érte el annak, amit akart – Putyin Armageddonnal való fenyegetése arra ösztönözte a Nyugatot, hogy állig felfegyverezze Ukrajnát, és terjessze ki a NATO-t kelet felé. A még hallható lövéseket leszámítva tehát: Oroszországnak vége!

A holnap veszélye Ázsiában van, és mint egy láthatatlan vírus, mindannyiunkra veszélyes, bár sokan szinte észre sem veszik. Míg a címlapokon Putyin dominál, a védelmi minisztérium legutóbbi Integrated Review Refresh jelentése – nagyon helyesen – Kínát azonosítja az Egyesült Királyságra és a NATO védelmi és biztonsági rendszerére jelentő legfőbb veszélyforrásként.

Peking óriási összegeket fektetett be egy hatalmas, modern – szárazföldi, tengeri és légi – hadsereg felépítésébe, továbbá a nukleáris robbanófejek készletének jelentős bővítését is tervezi. Az „Út és Övezet” (a magyar terminológiában Egy út, Egy övezet néven is ismert – szerk. megjegyz.) kezdeményezés – különösen Afrikában – a gyarmatosítás modern formájának tűnik, amelynek célja, hogy a fogadó országokat a Kínai Kommunista Párt jóindulatától tegye függővé, miközben területük erőforrásait kihasználják, valamint katonai kikötőket/objektumokat jelölnek ki.

És persze ott vannak az állam nem mindennapi képességei is: most úgy tűnik, hogy a Covid–19 világjárványt nagy valószínűséggel valamilyen baleset okozta a vuhani virológiai laboratóriumban. A kínai állam minden lehetségest és lehetetlent megtett annak érdekében, hogy megakadályozzon minden megfelelő vizsgálatot, amely ezt a tényt megerősíthette volna, míg a többi laboratórium rejtve marad a nyugatiak szeme előtt. Elképzelhető, hogy néhány ilyen labor kórokozókkal, katonai alkalmazásokkal bővített veszélyes „funkciójavító” kísérleteket végez – amint azt három évvel ezelőtt láthattuk, gyorsabban tudnak térdre kényszeríteni egy országot, mint bármekkora volumenű katonai felszerelés.

Ez az, ami véletlenül pont hiányzik nekünk. Jelen pillanatban politikai, katonai és biztonsági apparátusunk elsősorban Ukrajna ügyével foglalkozik. Vlagyimir Putyin Európa legveszélyesebb embere, és jogos, hogy meg kell állítani. Ám egy viszonylag kisebb esemény Szudánban, amely nagyrészt észrevétlen maradt, arra késztette a mi kicsi és túlterhelt hadseregünket, hogy kirángasson onnan néhány száz britet, és biztonságosan Ciprusra vigye őket. Ennek kéne minket ráébresztenie a valóságra; olyan hadseregre van szükségünk, amely nemcsak szimbolikus erővel bír, hanem képes hatékonyan megvédeni ezeket a szigeteket.

Ugyanis más kihívások is következnek majd. Kína úgy figyel Tajvanra, mint a cápa a fókára. A két nagy repülőgép-hordozónk már nem úgy néz ki, mint a néhány évvel ezelőtti „fehér elefánt”, és jó, hogy nekünk is van mit küldenünk a régióban tett nyugati erőfeszítések támogatására. Kína azonban biztonsági szempontból olyan, mint egy jéghegy; mindannyian láthatjuk katonai terjeszkedését a vízvonal felett, de ami alatta történik, az hatalmas, veszélyes és nem teljesen ismert.

Túl sokáig elégedtünk meg azzal, hogy elfogadjuk a Kínával folytatott kereskedelem, illetve a kínai befektetések gazdasági előnyeit, miközben szemet hunytunk a helyzet által jelentett biztonsági kockázatok előtt – és most megkapjuk a számlát. Peking jelenti a messze legaggasztóbb fenyegetést a globális stabilitásra.

Eljött az idő, hogy ne csak beszéljünk Kínáról, mint biztonsági kockázatról, hanem elkezdjük ténylegesen mérsékelni ezt a veszélyt. Szerencsére a kínai kommunizmus bizarr változatának szívébe ágyazták a kapitalista gazdasági elveket. A Kína terjeszkedését elősegítő gazdasági vér oxigénnel való feltöltésének megakadályozásának legjobb módja az, ha megfojtjuk az őt tápláló artériákat; konkrétan az amerikai és európai piacokat, amelyek a pénzt visszacsatolják Pekingbe. Kína piacokra való kijutásának bármilyen akadályozása megfosztja őt a pénzügyi és politikai terjeszkedéshez szükséges forrásoktól. Annak ellenére, hogy a katonai erőnek is létfontosságú szerepe lesz, hosszú távon a gazdasági érrendszer lesz a legfontosabb.

FORRÁS: The Telegraph, G4Media
Fordította, valamint a román és angol nyelvű verziókat összevetette: Felcser V. Örs

(Nethuszár)