Top 10: így cumizott Putyin 2022-ben

Lassan végére érünk a 2022-es esztendőnek, annak az évnek, amely a második világháború utáni Európa legnagyobb fegyveres konfliktusát, az oroszok által indított háborút hozta magával. S bár az év véget ér, a háború aligha, bárhogy is reménykedtünk benne – biztató jelek akadtak már az idén ősszel is, csakhogy Putyin és Oroszország diktatórikus vezetése lesöpört az asztalról miden békejavaslatot. Tették ezt annak dacára, hogy a háború egyáltalán nem úgy alakult, ahogy azt Ruszijá eltervezte, alább pedig elolvashatjátok a 10 legnagyobb hibát, amit a Vörös Hadsereg és annak vezetése elkövetett ebben a minden értelmet és racionalitást nélkülöző véres háborúban.

Putyin agyában ez a háború nem több, illetve nem kellett volna több legyen, mint egy „specoperácija”, azaz különleges katonai hadművelet. Az eredeti elképzelés szerint Moszkva három nap alatt beveszi Kijevet, lefejezi az ukrán állam vezetését – utóbbit érthetjük akár szó szerint is – miközben a helyi lakosok virágesővel, sóval és kenyérrel fogadják a beérkező orosz hadsereget.

Putyinnak csalódnia kellett, semmi, de semmi nem úgy alakult, ahogy tervezte. Az ukránok ellenálltak, a NATO felébredt az évek óta tartó Csipkerózsika-álmából, Nyugat megtalálta önmagát, a világ nagyobb része szankciókkal bünteti Oroszországot, az amúgy sem túl acélos gazdaságuk megroggyant, az egyre gyorsabb zuhanásuk, majd a becsapódás végzete immár elkerülhetetlen.

Ilyen körülmények között, vessünk egy pillantást a mögöttünk hagyott tíz hónapra, és vegyük sorra, a tíz leglátványosabb, legnagyobb és – talán nem túlzás kijelenteni – a legröhejesebb orosz tévedéseket.

1. A „három tengely” kudarca, Putyin keletre fókuszál

Putyin három irányból indította meg csapatait Ukrajna ellen: északról, belorusz területekről Kijev irányéba, délről, a Krím-félszigetről Herszon és a dél-ukrajnai városok ellen, észak-keletről pedig Harkiv ellen. Ezek után valami olyasmi történt, amire még a Nyugat sem számított: a rettegett, a világ második legerősebbének tartott orosz hadsereg nem sokra volt képes. Március végén, alig pár hétnyi háború után Oroszország bejelentette, hogy kivonja csapatait Kijev alól, Putyin már nem akarta egész Ukrajnát nácitlanítani és felszabadítani, beérte Donbásszal. Az orosz hadsereg veszteségei már ekkor meghaladták a tíz évig tartó afganisztáni háború mérlegét.

2. Herszon elesik, Dél kitart

Az egyetlen nagyobb és értékelhető győzelmét Herszon elfoglalása, megszállása jelentette az orosz hadsereg számára. Igaz, ekkor még nem szembesültek az ukrán hadsereg erős ellenállásával, ahogy az is igaz, hogy ehhez a sikerhez kellett a helyi oroszbarát közigazgatás támogatása is – ezt a támogatást nevezzük árulásnak. És, bár voltak kisebb-nagyobb sikereik a déli fronton, a Krím szárazföldi összeköttetését, illetve a déli előrenyomulást biztosító herszoni hátországot nem sikerült kiépíteniük.

3. A Moszkva cirkáló elsüllyesztése

Emlékszünk még? Ez volt az az eset, amikor vizesre röhögtük magunkat. A Kreml kínlódása, hogy elfedje a valóságot, a dohányzó matrózok meséje, a Ruszija1 tévécsatornán könnyező szakértők… Azóta már kiderült egyébként, hogy ukrán gyártású Neptun rakétával lőtték ki a cirkálót. Az orosz hadseregről egyértelműen kiderült, hogy sebezhető. Mi az, hogy sebezhető? Akár le is győzhető!

4. Az Azovstal elesik, majd szimbólummá válik

A háború legvéresebb jelenetei valószínűleg Mariupolban történtek. Az egész Ukrajna elfoglalására kitűzött három nap kudarcának Mariupol lett a szimbóluma: hónapokon keresztül ostromolták a várost az oroszok, az ukrán védők végül az Azovstal acélművel katakomba-rendszerébe vonultak vissza. Ruszijá hiába tűzte ki az orosz zászlót Mariupol központjában, nem hirdethetett győzelmet – a szélsőjobboldaliként ismert paramilitáris Azov-brigád tagjai nem engedték meg ezt nekik. Tulajdonképp nem is győztek, az ukrán haderő, belátva a további ellenállás értelmetlenségét, áldását adta a megadásra. Az Azov hős védői orosz fogságba kerültek, ahonnan egy részük később egy fogolycsere révén kiszabadult. A történetről majd filmek, színdarabok, költemények és dalok fognak megemlékezni a következő pár száz évben – és megszületett meg az ukrán Valhalla.

Az Azov-brigád hősiessége, kitartása miden európai embert megmozdított – nem számított már a szélsőjobboldali múlt (ami sosem volt ABBAN az értelemben széljobber, ahogy azt az orosz propaganda próbálta beállítani!), egyúttal Nyugatnak is új hősei lettek – ez pedig tényleg hiányzott ebből a fogyasztóvá butított citoyen-társadalomból.

5. A gabona-deal

Ruszijá azzal számolt, hogy blokkolni fogja az ukrán gabona tengerekre való kijutását, ezzel pedig Ukrajna bevételektől esik el, a világ többi részén kitör az éhezés, emiatt aztán mindenki letérdel a cár előtt.

Nem sikerült. Törökország nem kicsi nyomására, ukrán, orosz és ENSZ felügyelők mellett megindulhatott a gabonaszállítás. Ez a vereség egyik része. A másik az, hogy az egyezség talán hat hónapról szólt, idén ősszel pedig Moszkva úgy határozott, hogy egyoldalúan felfüggeszti azt. Törökország közölte, hogy márpedig a gabonaszállítás folytatódni fog, a török flotta felügyeli a hajókat – magyarul: megmondták Putyinnak, ha nem tetszik és csinálni akarsz valamit, akkor szétlőjük a tengeri flottádat. Alig pár nap sem kellett, és a Kreml visszakozott, a gabonaszállítás folytatódott. Az orosz blokád nagyjából 20 millió tonna gabona világpiacra történő kijutását gátolta – novemberig 11 millió tonna gabona hagyta el Ukrajnát tengeri úton. A blokád idején pedig Románia biztosított szárazföldi utakat az ukrán gabonának.

6. Az őszi ellenoffenzíva

Emlékszünk még: az ukránok elhintették, hogy Herszonnál próbálnak majd ellenoffenzívát indítani. Neki is álltak lődözni a környékbeli hidakat, célozni az orosz utánpótlást biztosító vonalakat. Persze semmiféle komolyabb eredményt nem sikerült elérniük, az orosz propaganda pedig már az ukránokat gúnyolva ünnepelte saját győzelmét. Nyomukban sok magyarajkú muszkaszívűvel, hogy pontosítsunk is.

Aztán a ruszkik arcára fagyott a vigyor. Bár egyes elemzők már írtak arról a mainstream sajtóban is, hogy mindez lehet, hogy csak hadicsel az ukránok részéről, a Kreml és hívei vakok és süketek voltak. Később pedig el is némultak, amikor Ukrajna bejelentette, hogy dél helyett ugyan északon, de áttörte az orosz frontvonalakat, és 50 km. mélyen hatolt be a megszállt területekre. Pár nappal később el is érték a Harkivban található orosz–ukrán határt. Ruszijá ekkor összeomlott, a világot bejárták a sírva-ríva menekülő orosz katonákról szóló képsorok, a menekülés közben hátrahagyott fegyverarzenállal Moszkva hirtelen Kijev legnagyobb fegyverszállítójává avanzsált. Immár másodjára derült ki: Oroszország legyőzhető. Papírsereg.

7. Herszon ismét. A referendumok.

Putyin úgy gondolta, ideje előadni a jóságos cárt, aki meghallgatja a népek véleményét – legalábbis ezt üvöltötte az orosz propaganda. Így aztán megszervezte a referendumokat Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régiókban. Az eredmény idézi a kommunista diktatúrák korának legfényesebb eredményeit: közel száz százaléka a résztvevőknek arra szavazott, hogy Ruszijához akar tartozni. Putyin örült, Moszkvában zászlókat lengettek tiszteletére, Putyin hurrázott (borítóképünkön szereplő Putyin arca ezekből a felvételekből származik), az orosz alkotmányba beleírták, hogy ezek most már a nagy Rogyina részei. Az ukránok pedig basztak az egészre, és vígan lőtték tovább a herszoni utánpótlás-vonalakt, már amennyi megmaradt belőlük. A referendum és nagy orosz fogadkozások után alig pár héttel Moszkva bejelentette, hogy kivonja erőit Herszonból és a Dnyeper túlsó partjára pakolja át őket. Dacára annak, hogy ez volt az orosz hadsereg háború alatti egyetlen racionális és katonailag és értelmezhető döntése, az eset ismét megmutatta, hogy a király meztelen: azt sem tudja megtartani, amit már magáénak vall.

8. Szülinapi ajándék Putyinnak: a Kercsi-híd felrobbantása

Villámgyorsan szalad végig a neten az a felvétel, amely a lángoló Kercsi-hidat mutatta. Bár maradandó károkat nem okoztak a merénylők, az eset inkább szimbolikus jellegénél fogva bírt nagy jelentőséggel. A Kercsi-híd egyrészt a Krím megszállásának és illegitim elcsatolásának szimbóluma, másrészt Putyin kedvence -ő maga hajtott át rajta elsőként, a teherautót is ő maga vezette. Az, hogy a robbanás pont a Kreml őrült urának szülinapján történt, nos, az ukrán titkos erőknek is van humorérzéke.

9. Ukrán dróntámadások: Oroszország többé nem védett terület

Ukrajna fogta magát, és csendesebb nap holdvilágos éjjelén úgy határozott, hogy a raktáraiban, no meg a harkivi zsákmány útján szerzett szovjetkorabeli drónjait kicsit felturbózza. Kicsit? Nem is kicsit. Ha pedig már ennyire ügyesen dolgoztak a technikusok, akkor lássuk csak mit is fabrikáltak nekünk – gondolták az ukrán fegyveresek főparancsnokságán, és munkához láttak. Az eredmény? Két dróntámadás oroszországi katonai célpontok ellen. Nem az orosz–ukrán határon, nem. Nagyjából 500 kilométeres orosz mélységben fekvő Engels–2 și Dyaghilevo bázisokra csaptak le a drónok, jó pár gépet megrongálva. Bár olyan nagyon nagy károkat nem tudtak okozni (még!), azért azt tegyük hozzá: a bázisok egyike alig száz kilométerre van Moszkvától! Biztos jele annak, hogy az ukránok bármikor képesek lehetnek ennél többre is.

10. Zelenszkij Churchill -pillanata

A háború kitörése óta Zelenszkij először hagyta el Ukrajnát, és egyenesen Washingtonba repült. A Kongresszusban felállva tapsolták és éltették az ukrán államfőt MINDKÉT párt képviselői. Putyinnak csak egy sovány találkozóra futotta a katonai vezetőivel – ezzel akarta a világhíradók figyelmét elterelni Zelenszkij amerikai útjáról. Nem sikerült, a botoxszal dúsított vén kéjenc önmagából csinált majmot. Nem először.

Itt tartunk most, Ruszijá pedig fogadkozik, hogy még több pénzt költ majd hadseregére. Hajrá! Előre tovább a lenini úton!

(Nethuszár)