28 éve történt Srebrenica – Ruszijá pedig folytatja
2023. 07. 12. 15:20:39
1995. július 12. Bosznia. Srebrenica. 28 évvel ezelőtt ismételték meg a szerb martalócok a második világháború legsötétebb borzalmait. Alig egy esztendő telt el Ruanda és a milliós nagyságrendű tömeggyilkosság óta (1994), mi pedig esküdöztünk égre-földre, hogy többet soha. Aztán egy év múlva már nem Afrikában, hanem itt, a szomszédunkban történt meg az ember végtelen lealjasodása.
Aligha mondok újat azzal, hogy a boszniai háború, a szerbek által elkövetett kegyetlenségek és az oroszok jelenlegi háborús doktrínája és annak gyakorlatba való ültetése között sok a hasonlóság – mi több, a kettő lényegét tekintve egyforma, különbséget csak a mérték jelenti, amennyiben Oroszország nagyobb és erősebb katonailag, mint Szerbia.
A Nyugat felelőssége sem kerülhető meg: a holland kéksisakosok, akik ölbe tett kézzel nézték végig a mészárlását, majd a holland bíróság döntése, amely a kéksisakosok felelősségét 10 százalékban határozta meg – a Nethuszáron ezért viseli a 10% címet a háborús bűnökkel foglakozó rovatunk.
Ma 28 éve, hogy megtörtént az elképzelhetetlen, hogy Hannah Arent híres magyarázata a Holokauszt megtörténtére (az emberek nem féltek az ördögtől, azaz bűneik következményeitől) ismét validdá vált. Ahogy ma is az. És fura, de azok követik el ezeket a borzalmakat, akik úgymond a kereszténységet védik.
Mi volt akkor? Íme:
„Sok nővel megtörtént az, ami velem, ezért merem elmondani. Nagyon nagy szégyen, de nem tehettem róla úgy, ahogyan a többiek sem. Az egész életemet tönkretették, talán jobb lett volna, ha engem is megölnek, ahogyan sok nőt és a bátyámat. Harminc vagy negyven embert zártak be egy házba, miután elfogtak minket. Három szobában voltunk, a férfiakkal együtt. Folyamatosan vertek minket, a férfiak közül többet elvittek, akik már nem jöttek vissza. A szobából nem mehettünk ki, csak ha a csetnikek engedték, hogy WC-re menjünk. Napközben és a nap minden szakában elvitték a nőket a szomszédos épületbe vagy más helyekre, ahonnan egy vagy néhány óra után hozták vissza őket. Mindenkit többször megerőszakoltak. Ezt sokszor megtették. Velem is ez történt. Durvák voltak, és mindenféle dologra kényszerítettek. Egyszerre többen is megerőszakoltak, de többször három-négy nőt közösen erőszakoltak meg a csetnikek. Sokszor részegen tették, és minket is kényszerítettek, hogy igyunk. Öngyilkos akartam lenni, de nem sikerült. Miután kiszabadítottak minket, szabad területre kerültünk, majd később Tuzlába. Amikor elmentem orvoshoz, már nem tudták elvenni a gyereket, én ugráltam, nyomtam és ütögettem a hasamat, hogy ne szüljem meg egy csetnik gyerekét, de megszültem idő előtt. Szerencsére halva született, ezt kell mondanom, mert ha él, biztos megöltem volna őt is és magamat is. Ezt maga nem értheti meg, nem is akarom, hogy megértse, csak elmondtam, mert megkért rá.”
És mi van ma?
Változott valami?
Az elfogott ukrán nőket megerőszakoló, ezzel feleségüknek dicsekvő ruszki katonák különböznek-e a boszniai mészárlásokat elkövető szláv tesók, a szerbekhez képest? Némiképp igen: ma nemcsak a nők megerőszakolása módi, hanem az, hogy a vaginájukba különböző vegyszereket öntenek – ne lehessen többé gyerekük. Ne szülhessenek ukrán gyerekeket, akik esetleg majd bosszút állnak. A szerbek még direkt beleéveztek az általuk megerőszakolt nőkbe, majd gúnyosan odavetették nekik: „szüljetek szerb gyereket!”
28 esztendővel ezelőtt történt Srebrenica.
28 esztendeje nem tudunk kilépni a szláv középkori agresszió és álvallási fundamentalizmus által ránk oktrojált és fölöttébb fullasztó halálköréből.
Nem kéne legalább megpróbálni?
Hogy mi volt Srebrenica, és mennyire pimasz a holland bírósági döntés, arról ITT ÍRTAM bővebben. Ugyancsak ajánlom a témához kapcsolódó, Dér Zsolt, Boszniában harcoló egykori zsoldossal készült interjúmat.
(Nethuszár)
