Dagesztán: indul az édesanyák forradalma?

Bár tegnap még keserűen jegyeztük meg itt, a Nethuszáron, hogy kifulladni látszik az orosz ellenállás, mostmár mi is, és a  a Meduza portál is úgy látja, hogy évek óta nem volt ilyen erős ellenállás Putyin rezsimjével szemben. Bár külső, és főleg Oroszországot nem ismerő megfigyelő számára mindez alig tűnhet többnek kis hétvégi csetepaténál, azért azt jegyezzük meg, hogy az orosz lakosság az elmúlt évtizedekben rendesen hozzászokott, hozzászoktatták a félelemhez, ahhoz, hogy ne merje nyíltan vállalni a véleményét.

Most viszont valamimás van a levegőben – Navalnij megmérgezése után megszűntek az orosz városokban a többezres tömeget megmozgató tüntetések, napjainkban pedig a legnagyobb városokban is (Moszkva, Szentpétervár) alig pár ezresre tehető a tüntetők száma. Csakhogy az ellenálláshoz olyanok kezdenek csatlakozni, akiktől joggal tartott a Kreml is: a nemzetiségek. Ma Dagesztánban volt kisebb összetűzés a rendfenntartónak csúfolt Putyin-csicskák és a mozgósítás ellen tiltakozó tömeg között, itt az orkok a levegőbe lőttek. A történet nem áll meg itt, Dagesztánban azok folytatják most az ellenállást, akik egyszer már nagyon közel jártak Putyin megbuktatásáéhoz: a nők!

Oroszország lázad: Dagesztánban már a levegőbe lőttek a zsaruk

 

Kitérő:  A nők, mármint a katonák édesanyjai, nővérei, nagymamái. A csecsenföldi háború alatt és főleg az után, amikor százával érkeztek a fakoporsók Oroszországba és ezrek siratták rokonukat, gyereküket, maradtak özvegyen, akkor a Katonaanyák Szövetsége elnevezésű civil szervezet vált a legnépszerűbb alakulatták Oroszországban. Hogy őket miként gittelte ki az elnöki mandátumának megismétlésére készülő Putyin az külön sztori, talán egyszer majd hozzuk, ha lesz rá időnk ebben az információdömpingben, most viszont mintha ismétlődne az akkori állapot. Bőbben olvashattok erről az időszakról Anna Politkovszkaja könyvében, az Orosz naplóban! Kitérő vége.

Nem is csoda: Oroszország ugyanis hivatalosan nem visel háborút. Annyira nem visel háborút, hogy maga a háború szó is tiltott, helyette kötelezően spécoperácijának kell nevezni, különben komoly börtönévekre számíthat a fogalmakat helyesen használó, az orwelli állapotokat nem tisztelő átlagpolgár. Viszont a kérdés adott, és egyre több orosz teszi fel magának: ha nincs háború, akkor miért sorozzák be gyerekeinket?

És Dagesztánban, pontosabban Mahacskalában történt valami ennél is fontosabb: miután lezárták az egyik szövetségi autópályát, Mahacskala főterére hirdettek meg tüntetést, moszkvai idő szerint délután háromra, ezen több százan vettek részt, többségükben, döntő többségükben nők, asszonyok – édesanyák!

És itt történt meg az, amit eddig nem hallottunk Ruszijából. A tüntetők a kiérkező rendőrök fejére olvasták, hogy bizony, akármit is állítsanak a moszkvaiak és az oroszok, mégiscsak Oroszország támadta meg Ukrajnát. „Nem vagyunk vakok” – és ezzel a belügy egyik alkalmazottját el is kergették a feldühödött asszonyok.

„A gyerekünk nem műtrágya”

– skandálták a dagesztáni nők, és már ekkor érezni lehetett, hogy ez a helyzet tud még romlani. Romlott is: a zsaruk vad letartóztatásba kezdtek, ahogy azt korában láthattuk a szentpétervári, illetve a moszkvai tüntetéseken, nem arról híresek arrafelé a kékek, hogy sokat adnának a tüntetők jogaira. Ahogy azt eddig többen is láthattátok, a moszkvai, illetve szentpétervári, vagy egyéb orosz városban zajló letartóztatásokkor a tömeg nem igazán ellenkezett: a zsaruk kiemeltek egy valakit, kicsit vagy nagyon megagyabugyálták, vitték a rabomobilhoz, aztán fordultak vissza a következőért. Hogy miért nézte mindezt a tömeg ölbe tett kézzel? Nos, Oroszországban nem akarsz úgy bíróság elé állni, hogy hatóság elleni erőszak ellened a vád. Mindez viszont ma, Dagesztánban, Mahacskala utcáin megfordult.

A Meduza beszámolója szerint itt is nekiálltak letartóztatni az embereket, a férfiakat ütötték, megpróbáltak asszonyokat is lekapcsolni, de a tömeg ellenállt: megpróbálták kiszabadítani a rendőrök markából az elfogott tüntetőket, sőt, még azokat is, akik már a rabomobilban voltak. Legkevesebb egy, de inkább több rendőrt megvertek. Ma estére aztán újabb rendőrosztagok érkeztek a helyszínre, továbbá kijött a nemzetőrség is, kábítópisztolyt és paprika sprayt vetettek be, kirívó kegyetlenséggel kezdték el oszlatni a tömeget, levegőbe lőttek, sőt, egy civil ruhás alak pisztolyt vett elő és azzal lőtt a levegőbe – nem tudni, hogy civil zsaru volt, vagy helyi lakos, ha utóbbi, akkor jó kis lázadás néz ki Dagesztánban és csak idő kérdése, hogy ehhez mikor csatlakoznak a csecsenek vagy a burjátok, esetleg a tatárok, de az sem kizárt, hogy az összesen egyszerre kezdik el a matek leckét, és akkor sokat kell majd osztania-szoroznia Putyinnak, de ez legyen az ő házi feladata.

A mai nap tanulsága, hogy Oroszországban bizony több van,

mint elsőre gondoltuk: talán tényleg nem robban a puliszka, talán tényleg kifullad majd a mostani tiltakozáshullám, de ennek azért kevés esélyét látom: egyszerűen az életükről van szó, mostmár a szó szoros értelmében. Akad olyan burját falu, ahonnan a háború elején harcolni elment katonák MINDEGYIKE meghalt – és a háromnaposra tervezett spécoperácijá hetedik hónapjában már nem számíthat arra a hatalom, hogy az emberek nem kapják meg a pontos híreket. Sőt, még csak most kezd sűrűsödni a baj: mivel a halottakról, sebesültekről az orosz hadügy nem ad pontos tájékoztatást (sokszor még a családtagokat sem értesítik, illetve az ukránok hiába tárolják hűtővagonokban az orosz katonák holttesteit, a ruszkik nem mutatnak érdeklődést iránta, ráadásul fél tucat ilyen vagont maguk a ruszkik bombáztak le a minap) így a lakosság körében egyrészt csak egyre nőnek a kétségek, egyre kevésbé bíznak a hivatalos információkban, másrészt a hiányzó űrt saját pletykákkal, félig vagy annyira sem ellenőrzött infókkal tömik ki, ahogy az lenni szokott általában – ez pedig világos út a tömeges pánikhoz. Moszkva előszeretettel alkalmazta ezt a fegyvert, a propagandistái által terjesztett álhírei révén, de most úgy néz ki pont ez fordul ellene.

És még nincs vége:

nem hiába soroltam fel az előbb pár nemzetiséget, akiknek lázadása nem zárható ki, sőt, erősen valószínűsíthető: Mongólia volt elnöke már szeptember 23-án a YouTubeon közétett videójában arra szólította fel az oroszokat, hogy ne menjenek Ukrajnába harcolni, álljanak ellent. Bagatell, legyinthet az egyszeri magyarajkú putyinista, csakhogy a mongol államfő rendkívül népszerű Oroszország rokon nemzetiségei körében, úgy, mint a tatárok, kalmükök vagy épp a tuvaiak, akik közül maga a támadó miniszter, Sojgu is származik.

Ha ez nem lenne elég, és látom, hogy van az a putyinista, aki erre is csak legyint, ott van még a Kaukázus. Az a Kaukázus, ahol Oroszország a létező összes bűnt elkövette, amit csak el lehet követni. Hiába Kadirov és a csecsenek – Csecsenföld ma azért csendes, mert az orosz hadsereg a két csecsen háborúban a helyi lakosság felét (!!!) vagy elűzte, vagy kinyírta, a maradék pedig az FSZB-vel és Putyinnal hatalomért cserébe lepaktáló Kadirov alattvalójává vált. A Jóisten sem tudja, hogy mennyi sérelem gyűlt fel azon a vidéken, mennyi elfojtott indulat készül a felszínre törni, de, amikor ez megtörténik, és előbb-utóbb megtörténik, az biztos, akkor jó lesz, ha nem tartózkodunk a közelben.

Írtunk már arról többször is, hogy Oroszország a háború elindításával mindent elvesztett, megtaláljatok ezeket a kapcsolódókban, egyáltalán nem kedves putyinista olvasóinknak pedig csak annyit üzenünk: ideje lenne elgondolkozni azon, hogy Oroszországot szeretik vagy Putyint – a kettő ugyanis nem fér meg egymás mellett, sőt, a kettő kőkemény ellentétben áll egymással.

Senki nem okozott még akkora károkat Oroszországnak, mint maga az orosz elnök.

Kapcsolódó:

A kérdés: lesz-e még Oroszország 2023-ban?

Putyin nagyon gyorsan elfojtotta Oroszország lelkiismeretét

Kínai elemzők: Oroszország veresége elkerülhetetlen

Oroszország mellé állni?

A szakadék szélén: Oroszország HÉT nagy vesztesége

A Nyugat stratégiai dilemmája: békét akarunk vagy győzelmet?

Geopolitikai leckék kezdőknek: Ukrajna és a NATO

(Nethuszár)