Így húzta le Putyin a vécén a békeajánlatokat

Ismerjük, ugye, a putyinista nézőpontot, miszerint Amerikának, Ukrajnának, és úgy kollektíve a Nyugatnak valamiféle békeajánlatot kell tennie Putyinnak, hogy véget érjen a háború?

Nos, túl azon, hogy a feltevéssel súlyos etikai gondok adódnak, az igazság az, hogy Putyin többször kapott már ajánlatot, ezek mindegyikével azt tette, amit egy elmebeteg cezaromán háborús bűnös tenni szokott: lehúzta őket a vécén, elkönyvelte az ellenség gyengeségének, amire hivatkozva tovább folytatta ártatlan civilek, iskolák, szülészetek, kórházak, óvodák bombázását.

Beteg. Beteg. Beteg.

Foglaljuk csak össze szépen, és ismertessük a legutóbbi Kreml-elutasítást, amelyben simán tetten érthető az önellentmondásból kiváló hazugság, előtte azonban kezdjük az etikai részével: miért kéne Ukrajnának – és úgy általában a Nyugatnak – bármiféle ajánlatot tennie Putyinnak? Miért nem bombázzuk szarrá a NATO-gépekkel Moszkvát, hiszen ez a minimum, amit megérdemelnének ahelyett, hogy ajánlatokat teszegetünk, amelyeket visszadobnak. Miért gondolkozunk az ellenség logikája szerint, és a legfontosabb:

miért gondoljuk azt, hogy a megtámadott félnek bármiféle KÖTELESSÉGE lenne/van az agresszorral szemben?

Utóbbi súlyos etikai/erkölcsi hiányosságokat jelez, olyan „logika” ez, mint a megerőszakolt hölgyre azt mondani, hogy megérdemelte, miért vett fel miniszoknyát, sőt, az erőszakolót sztárolni és felmenteni, mert jól megmutatta annak rühes kurvának. Ugye, ugye?

Az erkölcstelensége mellett ez súlyosan logikátlan is, ugyanis semmi, de semmi garancia nincs arra, hogy azt oroszok ezután feltennék a kezüket, és soha többet nem nyúlnának az atomzsarolás barbár eszközéhez. Sőt, az ellenkezője sokkal, de sokkal valószínűbb: ha már egyszer bejött, akkor miért ne próbálnák meg újra és újra, és miért ne lehetne midig, de mindig Oroszország állítólagosan jogos biztonsági igényeivel igazolni a szomszédok lerohanását? Semmi akadálya. A ruszkik számára biztosan nem!

Egyszerű, mint az egyszeregy: ha Oroszország szomszédja, amennyiben nem Moszkva érdekszférájába tartozik, akkor veszélyt jelent Ruszijá biztonságára. Ha Oroszország növekszik területileg, akkor az új szomszédjai vagy elfogadják Putyin direktíváit, vagy orosz megszállás alá kerülnek, az első nem zárja ki automatikusan a másodikat. Aztán jöhet a következő szomszéd, és így tovább, amíg Oroszország körbe nem ér önmagával az egész golyóbison.

Ennyit a beteg elméről, az őket szolgaian követő jobbágymentalitású putyinistákról, és most nézzük azokat a békeajánlatokat.

Ankara és a hírszerzési vezetők találkozója

Ugye azt már tudjuk, hogy valamikor október folyamán Ankarában találkozott egymással az orosz és az amerikai hírszerzés feje. A ruszkik itt kaptak egy ajánlatot, miszerint Amerika – és úgy általában a Nyugat – hajlandó lenne tárgyalni. Az amerikai fél kérése annyi volt, hogy Oroszország hagyja abba a kritikus infrastruktúra bombázását.

Putyin kapott egy ajánlatot az amcsiktól, de inkább tovább bombázott

 

Értjük?
Nem, azt hiszem nem értjük, a putyinisták biztos, hogy nem.

Amerika, mint Ukrajna legfőbb támogatója, és emiatt talán nem következetlenség, ha Ukrajnát is idevesszük, olyankor tett ajánlatot a ruszkiknak, amikor arra semmi, de semmi oka nem lett volna: ekkor már túl vagyunk a harkivi oroszok hosszútávfutó versenyén, amit az ukrán haderő rendezett számukra, Herszon mindjárt ukrán kézen, és úgy összességében a ruszki hadsereg ekkora már elvesztette a február 24-e után elfoglalt területek több mint felét. Minden racionalitás azt indokolta volna, hogy, ha nem is egy komoly tűzszünetet, de legalább az amerikai ajánlatot megfontolják – mondom ismét, orosz szemszögből nézve. Ugyanis egyrészt időt nyernek (most már nagy szükségük lenne erre az időre, de nem adjuk meg nekik egyelőre), másrészt akár meg is ismerhették volna a másik fél tárgyalási ajánlatait, amiből sok mindenre lehetett volna következtetni.

Nem tudjuk, hogy az orosz hírszerzés feje, Nariskin mit adott át Putyinnak az amcsik üzenetéből és mit nem, gyaníthatóan nem a teljes szöveget tette le az orosz elnök asztalára (vagy igen, de akkor a baj nagyobb Putyin fejével, mint gondolnánk), de önmagában ez elég ahhoz, hogy lássuk: az oroszok buták, mint a sár.

Amerika ugyanis nem kérte az orosz csapatok visszavonását. Nem kérte a tűzszünetet sem. Nem kért semmi egyebet, csak annyit, – és ezt is azért, hogy lássák a tárgyalásra való orosz hajlandóság komolyságát! –, hogy ne bombázzák az ukrán kritikus infrastruktúrát.

Szurovikin másnap kilőtt pár száz rakétát Ukrajnára.
Na, így tárgyalj a ruszkikkal…

Ruszijá elutasítja azt az ajánlatot, amit meg sem kapott

A másik békeajánlat-darálás a minapi eseményekhez köthető. Zelenszkij elnök ugyanis úgy fogalmazott, hogy karácsony alkalmából az orosz hadsereg igazán kivonhatná seregeit az ukrán állam területéről, és akkor el lehetne kezdeni a béketárgyalásokat. Zelenszkij persze ennél alább nem mehet az ajánlattételben, de a válasz elfogadásában már igen, ha lett volna értelmes válasz. Mindezt, ismételjük meg, az a Zelenszkij mondta, aki Moszkva és az ő hűségesen vicsorgó kutyái szerint nem akar tárgyalni.

Nos, amit ezt követően előadtak az orosz politikai elitben, az maga az abszurd komédia. Jött Peszkov, a Kreml szóvivője, Putyin elnök lelke sötétebbik felének (van ilyen nekije?) eszkatológiai kivetülése, innen pedig idézzük az MTI-t, kiemelések tőlem:

„Szó sem lehet arról, hogy az orosz csapatokat az év vége előtt kivonják Ukrajnából, ez ellentmond a „realitásoknak” – jelentette ki Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő kedden újságíróknak. Peszkov azzal kapcsolatban kapott kérdést erről a sajtótól, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felvetette: Oroszország azzal bizonyíthatná képességét az agresszióról való lemondásról, hogy a karácsonyi időszakban megkezdi csapatainak kivonását Ukrajnából.

„Erről szó sem lehet” – mondta a Kreml szóvivője azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy Moszkva fontolóra vette-e az esetleges ukrajnai csapatkivonás 2022 vége előtti megkezdését. „Az ukrán félnek figyelembe kell vennie az elmúlt időben kialakult realitásokat. Ezek arról szólnak, hogy az Oroszországi Föderációnak új alanyai lettek, amelyek az ezeken a területeken tartott népszavazások eredményeként jöttek létre” – tette hozzá. Mint mondta, „ezen új realitások figyelembevétele nélkül lehetetlen bármilyen előrelépés”.

Azok a fránya realitások…

Khm…

Az úgynevezett népszavazások révén új alanyokkal tarkított Oroszország maga vonult ki az általa alig pár nappal korábban elcsatolt Herszonból. Ez például realitás, és végül is valahol egyet tudok érteni Peszkovval, amikor azt mondja, hogy Ukrajnának ezeket figyelembe kell vennie. Szóval, amíg az ukrán haderő tovább darálja a vágóhídra küldött ruszkikat, addig van esélye arra, hogy a „realitások” következményeként az új orosz alanyok szállóigévé váljanak és messzire röpüljenek, fészküket pedig visszaadják az ukránoknak, hogy tartsam magam Peszkov képi világához.

Az, hogy Peszkov itt súlyos ellentmondásba keveredett, és tulajdonképp arra buzdította az ukránokat, hogy harcoljanak tovább, mert komoly esélyeik vannak, nos, ez azért még egy Kreml-szóvivőtől is meglepő, bár láttunk már hülyeséget érkezni abból az irányból, például ugyanennek a történetnek a folytatását, idézem ismét az MTI-t, ahova a fentiek után EGY nappal érkezett be a következő peszkovi agymenés:

„Senki sem tett javaslatot ukrajnai tűzszünetre, a téma nincs napirenden – jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerdán újságírók kérdésére válaszolva.”

Tehát szegény Moszkva kénytelen tovább háborúzni, mert nem kapta meg azt a békejavaslatot, amit egy nappal korábban elutasított.

Így (ne!) higgy az orosz híreknek.

Slava ukraini!

Ghonzó

(Nethuszár)