Putyin ma bebizonyította: Ruszijá vesztésre áll!
2022. 10. 10. 13:39:39
Putyin ma visszatért gyökereihez, pontosabban ott folytatja, ahol a háború első napjai után valójában abba sem hagyta, egy kicsit felkapcsolt turbófokozatra, de ettől még alapjaiban nem lett más az orosz hadsereg cselekvési iránya. A Kercsi hídon történt robbantásról annyit azért biztosan lehetett tudni, hogy Putyint érzékenyen érinti majd, ahogy az sem volt kérdés, hogy a szilovikok frakciója, a nukleáris csapást is szorgalmazó háborús héják arra használják majd fel az esetet, hogy magukat pozícionálják, Putyint meggyőzzék a háború eszkalációjának a szükségességéről, de még inkább arra, hogy a békepárti frakciót elnémítsák a Kreml falain belül. Amit ma látunk Ukrajnában, az csak részben a háború valósága. Másik részben viszont az egyelőre még csak a Kreml falai között zajló harc kicsapódása. Ha úgy tetszik, ez az igazi proxyháború, Ukrajnában most nemcsak az oroszok harcolnak az ukránokkal, hanem a Kreml különböző frakciói is egymással.
Ugye, ha egy-két katonai sikert elérnek, akkor Kadirov és Prigozsin nyugodtan mondhatja, hogy nekik volt igazuk, és továbbmehetnek azon az úton, amelynek végén Sojgu védelmi minisztert várja egy nyitott ablak. Sojgu, és a nem szilovikok közé tartozó vezetők sem hülyék, Lavrovnak szintén készülnie kell az ablakos jelenetre, ő sem Putyin szíve csücske, de emberei nincsenek arra, hogy számottevő eredményeket érjen el az intrikák mezején, így kénytelen lesz előbb vagy utóbb valamelyik táborhoz csapódni, ha ez már nem történt azóta.
Ma reggel óta Ukrajnát rakétázzák az oroszok: a mainstream média olyan szörnyülködve számol be az eseményekről, mintha ma láttunk volna először ilyesmit a háború kitörése óta. Mintha nem ezt tették volna Mariupolban.
“Biztos vagyok benne, hogy hamarosan meghalok” – levél Mariupolból
Ma viszont lövik Ukrajna egész területét, Kijevet, Lvivet, Odesszát, Nyugat- és Dél-Ukrajnát, lőnek mindet, játszóteret, kórházat, kritikus infrastruktúrát, hőerőművet és az orosz-ukrán barátság szimbólumának számító üvegezett hidat is.
Mindez jól jelzi Putyin pozícióit és főként elmebetegségét: ha az ukránok is lennének a tettesek a Kercsi híd miatt, amire azért elég sovány bizonyítékok vannak, még az orosz jelentések szerint is MOSZKVÁBÓL indult a robbanóanyagot szállító teherautó! – akkor is, stratégiailag óriási hibát követ el Putyin, amikor felpörgeti a háborús gépezetét – ezzel ugyanis több mindent beismer: azt, hogy a Kercsi híd érzékenyen érintette, azt, hogy a hadserege nélkülöz immár mindenféle professzionalizmust, azt, hogy nem tudja megvédeni saját infrastruktúráit sem, különben miként tudták volna az ukránok felrobbantani a Kercsi hidat, beismerte azt is, hogy képtelen elfogadni a harctéri valóságot, ebből viszont a Nyugat levonhatja azt a következtetést, hogy immár száz százalékig biztos, nincs akivel a békéről tárgyalni!
Putyinnal nem lesz béke, és ezt talán Moszkvában is tudják már – ezért is van feszkó a szilovikok és a békepártiak között, a békepártiakat azért ne úgy képzeljük el, mint valami Led Zeppelin pólóban mászkáló hippiket, egyszerűen csak arról van szó, hogy az oligarchák, közepes szintű vezető tisztviselők, a titkosszolgák jó része tisztában van vele, hogy ezt már megnyerni nem tudják, és erre a bukásra rámehet hazájuk. Racionálisak és saját jól felfogott érdekükből is a békét, a megegyezést szorgalmaznák, ha lenne kinek.
Úgy is nézett ki, hogy talán lenne kinek, de a folyamatot, ami a Kreml falai között mindig kényes és árulásokkal tarkított, rendesen kerékbetörte a Kercsi híd, ezért is lehet nyugodt szívvel arra tippelni, hogy az FSZB egy háborúpárti csoportja ál mögötte, és nem az ukránok.
A kortárs orosz politikacsinálásban ez nem számítana újdonságnak, hasonló önmerényletet végzett el az FSZB akkor, amikor Putyin hatalmának megerősítése érdekében Moszkva úgy döntött, hogy elindítja a második csecsen háborút. Putyin pedig már vénember, aki képtelen megújulni, így egyre inkább a régi forgatókönyvekhez nyúl. Sőt, soha nem is lapozott fel újabbakat – Mariupol ostroma majdnem pont fix ugyanolyan módszerrel zajlott, mint Groznij leradírozása, a háborús bűnök elkövetése is ugyanazon szisztéma szerint történik, magyarán: nincs új a nap alatt.
Épp ezért lehet mondani, hogy Putyin vesztésre áll.
A vesztést pedig mi, nyugatiak hajlamosak vagyunk úgy értelmezni, hogy elveszti a háborút, esetleg megtart valami területeket, de otthon marad minden a régiben. Nos, ez nem így van – Oroszországban semmi sem lesz már olyan, mint volt a háború előtt, Putyinnak pedig már nem a hatalmáért, pontosabban nemcsak a hatalmáért, hanem az életéért is meg kell küzdenie. Ki tudná jobban, ha nem ő, hogy az FSZB, a hadsereg, a Kreml bürokratái hogyan tudnak megbuktatni egy elnököt?
Hisz ő maga személyesen felügyelte, irányította Jelcin utódlásának kérdését, hogy aztán ő kerüljön az elnöki székbe. Csakhogy Jelcinnek megvolt az esélye, élt is vele, és utolsó pillanatokban észbe kapott: nem kapaszkodott görcsös kézzel elnöki székébe, lazán átadta azt, ezzel megmentette saját, talán családjának életét is.
Putyin ilyesmire nem számíthat. Ha le is menedzseli Oroszországon belül ezt a kérdést, a nemzetközi közösség addig nem nyugszik, amíg nem állítja őt bíróság elé a háborús bűnei miatt. És az ukránok sem fogják ölbe tett kézzel nézni, ahogy Vologya élvezi a nyugdíjas életét – ahogy erről tegnap már elmélkedtem.
Putyin minden szövetségesét elvesztette, a kínai elnök fel sem köszöntötte őt születésnapján, az orosz befolyási övezet bukóban, Novorosszija már papíron sem lehetőség, a társadalom szegényedik, a mozgósítás rég elfojtott indulatokat korbácsolt fel a társadalomban, az erős ember mítosza odalett, helyette egy kapkodó, durcás vénembert látunk, aki nem bírja elfogadni azt, hogy az ukránok nem virágesővel fogadták dicső seregét, sőt, nem átallnak visszalőni.
A mai nap után pedig egyértelmű: Ukrajnának joga van Oroszország területén belül is katonai akciókat indítani, ahogy teszi azt Moszkva Nyugat-Ukrajnával. Erre mondjuk a háború eleje óta joga lett volna, de a mai események után ez egyértelmű.
Putyin most még a Biztonsági Tanács gyűlésén elnököl, Lukansenka bejelentette, hogy valamiféle erőket átcsoportosít, de hogy mit, hova és miért az rejtély, szerintem a szokásos belorusz elnöki stand-upot látjuk: hatalmas szózatok Putyin felé, semmi cselekvés odahaza, neki aztán végképp nem hiányzik, hogy háborúba küldje társadalmát.
Itt tartunk most, és este érkezünk majd egy alaposabb összefoglalóval, addig is, kövessétek Facebook-oldalunkat!
(Nethuszár)
Kapcsoldó:
