VITAIRAT: az oltásellenesek diktatúrája jön!

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor kényelmetlen igazságokat, és az ebből következő még kényelmetlenebb problémákat nevükön kell neveznünk – VITAIRAT!

Nincs már idő szarakodni, az ötödik hullám biztos, hogy nem kerül el minket, egyelőre a mértéke kérdéses, de ez sem optimista hír.

Továbbra sem tudjuk, hogy mikor lesz vége a járványnak, de azt igen, hogy az oltatlanok milliónak köszönhetően kialakuló újabb mutánsok miatt akár még évekig, évtizedekig is így kell majd élnünk.

Hacsak!

Hacsak nem teszünk valamit mi, oltottak, normálispártiak, és most erre teszek kísérletet. Felvázolom, pontokba szedve, hogy nagyjából mi van most, milyen lehetőségeink vannak (MÉG! – ezek sem fognak sokáig fennállni), és mi történik, ha nem lépjük meg. A célom nem más., mint vitát provokálni, rávenni a gondolkodó lényeket arra, hogy szellemi safe space-ükből kicsit kilépjenek, és próbáljunk meg együtt kitalálni valamit, az sem baj, ha nem az alábbiak alapján, csak legyen hatékony.

Premisszák:

1. A járványt csak az oltás állíthatja meg!

ez egy axióma, amit az emberiség el-, be és meg kéne fogadjon, illetve minimum 90 százaléka meg is kéne tegyen – ennyi embernek KELL betoltatnia magát ahhoz, hogy a járvány végéről ábrándozzunk. A KELL itt nem alkudható, nem felcserélhető és nem helyettesíthető mással. Az az értelmiségi álmodozás, hogy majd a meggyőzés, a racionális érvek majd elérik céljukat semmissé vált – ráadásul ez egy időigényes folyamat, időnk pedig nincs. Az már biztos, hogy az ötödik hullámot nem kerüljük el, és nem tudjuk, hogy hány hullám lesz még, de ez a kisebbik baj, ugyanis:

2. A járványt egy idő után az oltás sem állíthatja meg!

szinte biztos, hogy előbb-utóbb kialakul egy olyan mutáció, amely ellen a jelenlegi oltások nem védenek, és kezdődik minden elölről, annyi különbséggel, hogy az elbutult tömegek az első oltások sikertelenségét fogják felhasználni proagandisztikus céljaira, ebből pedig csak egy dolog következik, következhet: az ördögi kör tökéletessé válik, a következő években (évtizedben?!) nem lépünk ki belőle, nem térünk vissza a normális életünkhöz, ami nem is volt annyira normális, mert:

3. Ezt az oltásellenes buta tömeget MI neveltük ki

mi, a liberális értelmiség, amely minden autoritást a történelem szemétdombjára akart űzni, a folyamat majdhogynem sikerrel zárult, de az értelmiség azonosult is azzal, amit hirdetett, így most arra sem képes, hogy meg- és felszólaljon, határozott üzeneteivel támogassa az oltáskampányt. Lehet azt mondani, hogy az értelmiség mennyiségében is kevés ehhez, de a mennyiség uralmát is magunknak köszönhetjük, ebből pedig egyenesen következik, hogy a politikai osztályok nem fognak önmaguktól lépni: egyik szemük folyton a közvéleménykutatásokon van, amelyek azt mutatják, hogy a „nép nem akar lezárásokat, a nép nem akar kötelező oltást”. És sajnos igazuk van, a nép, legalábbis azon része, amelyik hangos és hőbörög, de a nemi szervek megkülönböztetésén túl más biológiai ismeretei nincsnek, nos, ők valóban nem akarnak ilyesmit. Ugyanakkor ez a csőcselék SOHA nem is akart semmit, azon túl, hogy egyen, igyon és basszon, egyszóval élvezze az élet hedonista részét. Cserébe viszont a beoltott értelmiség sem nyújt segítő kezet a kormányzatnak, mindegy milyen ideológiát képvisel az értelmiségi egyed, és mindegy milyen színű a kormányzat – jelen helyzetben ugyanis KELL egy kritikus és hangos tömeg, amelyik KÖVETELI az oltást, különben a magára maradt kormányzati aktorok NEM TUDJÁK meghozni az olyan autoriternek minősülő döntéseket, mint például az oltás kötelezővé tétele. Most sokan felszisszennek, hogy „jaj, diktatúra”.

CSAKHOGY!
Axióma következik:

A diktatúrát az oltásellenesek fogják ránk kényszeríteni!

4. Ugyanis az 1, 2 és 3. pontokat összeadva

nem kapunk, nem kaphatunk más képet, mint azt, hogy, a jelenlegi úton haladva, előbb-utóbb, így is- úgy is ez bekövetkezik! Sokan fognak meghalni addig, sokan tönkremennek majd, a gazdasági válság tovább szedi áldozatait, a lecsúszó középosztályt megfogják a szélsőséges, fundamentalista politikát kínáló haszonlesők, amely újabb társadalmi fezsültségeket eredményez, a már, – még mindig! – meglévő kovid mellé. Ekkor már a politikai osztályok sem fognak habozni, a csőcselék tombolásának senki sem akar szabad utat engedni. Amely eddigre már nem is csőcselék lesz, hanem maga a megfáradt, elszegényedett társadalom, rosszabb esetben minden második embernek lesz legalább egy rokona, aki a kovidban halt meg. (Azt sem tudom, hogy ettől már most sem vagyunk távol, vagy már benne is vagyunk?!) A csőcselék majd azért fog hibáztatni mindenkit, közte az értelmiséget, hogy AKKOR miért nem hozták meg a szigorú, de hatékony lépéseket. Ebben a kontextusban az AKKOR, az MOST van.

Kovidiotizmus felsőfokon: letépte a maszkot a pópa a hívek arcáról

5. A megijedt, megfáradt, elszegényedett nép

egyre erőteljesebben, vagyis inkább erőszakosabban fogja követelni a határozott, szigorú, autoriter megoldásokat. Lesznek politikai pártok, amelyek elhúzzák a fülek számára kedves nótát, a kormányok pedig – mivel mást nem tehetnek – elkezdik meghozni a kemény döntéseket, amelyek, a vázolt helyzet lényegénél fogva, sokkal, de sokkal keményebbek lesznek, mint azok, amelyeket MOST kéne meghozni. Másképp fogalmazva: akkor már nem lesz elég a kötelező oltás elrendelése.

6. Aki belejön a pofozkodásba,

az nem hagyja abba egykönnyen – ilyenformán, az így és ilyen okból meghozott autoriter döntések, főként mert gyors és látványos eredményeket hoznak, abban az értelemben mindenképp, hogy a Mad Max világából valamiféle biztonságba lendíti át a közállapotokat egy olyan biztonságba, amit ma még káosznak neveznénk, szóval, a döntések eredményei majd igazolni fogják, hogy az autoriter lépések jó eszközök, így aztán egyre nehezebb, ha nem épp lehetetlen lesz majd leszoktatni erről a mindenkori hatalmat. Mi több, akik most jogvédelem leple alatt oltásellenességet játszanak, azok kérik majd leghangosabban a kemény és szigorú lépések meghozatalát, főleg miután az ő rokonaik is kezdnek meghalni, a kirobbanó káosz az ő pénztárcájukat is megvágja.

7. A járvány csak ízelítőt adott abból, hogy hova jutunk

ha a csőcseléktől való félelmünkben nem tesszük meg a szükséges lépéseket, azt pedig, hogy mit hozhat a jövő, ha ezen az úton megyünk tovább, igyekeztem fentebb vázolni. Az óvatoskodó román politikai osztály, a „ne csináljunk semmit, mert akkor hibás sem lehetek” típusú Iohannis-féle hozzáállás helyett most ránk van, ránk lenne szükség – rátok, hogy TI, beoltott, értelmes emberek lepjétek el a kommentfalakat, szedjétek ízekre az oltásellenesek hülyeségeit, szerveződjetek Facebook-csoportokba, ahol megosszátok egymással a tapasztalatokat, az infókat. HA mindenki napi fél órát szánna rá erre, akkor elkerülhetnénk az idiokrácia beköszöntét. Utóbbi pedig csak akkor áll be, ha az értelmes emberek elvonulnak a társas magányukba.

Vannak kérdések, amelyeket át kell gondolnunk!

8. A választások elhalasztása

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, az oltásellenesek szépen szerepelnek a választásokon, ami viszont még rosszabb, hogy sikerük arra kényszerít majd minden új és régi kormányt, hogy tovább halogassa a szükséges intézkedések meghozatalát. Az ördögi kör egyre tökéletesebb, ebből csak akkor lehetne kilépni, ha – közmegegyezés alapján! – kontinensünkön minden választást elhalasztanánk. Persze nem örökre, de ki lehetne tűzni a kilencven százalékos átoltottsági határt, mint elérendő célt, ezt követően ki lehet, pontosabban ki KELL írni az elmaradt választásokat. Gondoljatok bele: egy lépésre voltunk az előrehozott választásoktól! Amenyniben ez megtörtént volna (és még mindig nem lehet kizárni, hogy megtörténik!), akkor az AUR nélkül nem lehet kormányt alakítani… És ez még csak a kezdet! Ha tovább nyújtjuk a járványt, akkor az AUR kerül kormányra, rosszabb hír, hogy egy nála is fundamentálisabb alakulat lesz majd az ellenzéke, és mi pedig majd úgy teszünk mintha nem értenénk miért van ez. Biztos, hogy ez kell nekünk? Biztos, hogy ez a jó út?

9. Oltottak és oltatlanok közötti különbségek

A járvány egy olyan aspektusa, amelyről sokat beszélnek, viszont jellemző, hogy csak felszínesen. Jelen helyzetünk SZÜKSÉGÁLLAPOT eredménye,

Ghonzó: vezessétek már be a kötelező oltást!

ráadásul nem valami belső logikából, tévedésből fakadó válság kínoz minket, hanem egy külső „ellenség”, egy vírus, amit nem tudunk kontrolálni, viszont az oltással megállítható! Ebből nyílegyenesen következik, hogy NEM TEHETÜNK EGYENLŐSÉGJELET oltott és oltatlan közé, mi több, a különbségtételt ki kell hangsúlyoznunk és követelnünk kell! Teljes tévedésben vannak azok az ellenérvelők, akik szerint ilyenformán az oltatlanok elesnek az orvosi kezeléstől. NEM! Az orvos a beteg gyógyítására esküdött fel, ahogy a tűzoltó is eloltja a tüzet az oltatlan házánál (érdekes, tűzvész idején senki sem oltásellenes), de össztársadalmi szinten viszont be kell vezetni a különbségtételt, még pontosabban, el kell kezdni nagyon komoly pozitív diszkriminációban részesíteni az oltottakat. Ilyesmi lehet például egy adóvisszatérítés, ha már úgysem kerülnek annyiba az egészségügynek, mint egy oltatlan, de az oltottak gyerekei számára felajánlott egyetemi ösztöndíj is ilyen lehet – ennek a költsége ráadásul nem egyből terhelné meg a költségvetést stb.

10. Az anyagi terhek megoszlásairól és a mögötte meghúzódó morálról

Az oltás ára nagyjából negyven euró. Egy közepesen súlyos kovidos páciens kezelése 10.000 euró, amennyiben Ivermectinnel kezelik, de van olyan kovidos páciens is, aki 200.000 RON-ba került eddig az államkasszának. Átlagosan pedig 2.500 lejjel, egy havi bruttó minimálbérrel számolhatunk, ennyibe kerül a súlyos kovidos fertőzött az államkasszának, azaz mindannyiunknak. Lévén tudjuk, hogy az oltottak nagyon kis része kerül kórházba, ráadásul az ő kezelésük közel sem igényel ennyi és ilyen drága erőforrásokat, a morális kérdés logikáját megfordítva is fel kell tennünk a kérdést: etikai és erkölcsi szempontból igazolható-e az, hogy a jóval olcsóbb megoldást választó oltottak ugyanúgy szívjanak, mint a sokba kerülő oltatlanok, miközben a helyzet okozói is nagymértékben, vagy inkább fekete-fehéren kimondva: csak az oltatlanok!? Morálisan helyes-e az, hogy aki normakövető magatartást tanúsít, azt továbbra is hátrány érje azért, mert a nem normakövetők által teremettet helyzetnek ők is ugyanúgy foglyai? Ebből pedig adódik egy másik kérdés: nem lenne helyes követni a szingapúri mintát, és aki megtagadja az oltást, holott felvehetné, az betegsége esetén, fizesse szépen a csekket?

Következtetések:

A fentiek alapján arra juthatunk, hogy az azonnali, rövid időtartamra szóló, ezt az időtartamot a járványkezelés és az oltakozás szempontjából maximálisan kihasználó állami apparátus gyorsan véget vethetne a járványnak, de ezen túlmenően a diktatúra kiépülését is megállíthatja. Másrészről pedig: az egyszerű vagy komplexebb mezei értelmiségieknek vagy high intellektueleknek egyaránt át kell gondolniuk, hogy mit kezdünk a járvány utáni társadalommal, mit kezdünk azzal, hogy jól láthatóan teljesen hiába számoltuk fel az írástudatlanságot a 20. század folyamán, hiába elérhető millió oktatóanyag és adekvát információ az internetnek köszönhetően, széles tömegek nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, és ezek a széles tömegek minden gátlást ledobnak magukról, ha racionális, tudományos érvekről van szó. Tovább gondolva már odáig is eljutunk, hogy messze nem biztos az, hogy az egyenlő és általános választójog olyan jó dolog, mint eddig hittük, az is lehet, hogy az alapoktatáson túl nem mindenkire kéne pénzt pazarolnunk, hogy egyetemi diplomája IS legyen, ahogy azt a kérdést is fel kell tennünk a fake news-ok korában, hogy mit kezdünk majd a véleményszabadsággal.

Végezetül:

Tudom, hogy a fentiek mindenkit kényelmetlenül érintenek, igyekeztem egyszerűen fogalmazni, és – legalábbis önmagamhoz képest – csak a felszínt kapargattam, de abban teljes mértékig biztos vagyok, hogy a fenti kérdésekből fakadó kismillió problémával való kötelező szembenézést nem ússzuk meg. Sem úgy, mint erdélyi magyarság, sem úgy, mint a román társadalom tagjai, sem úgy, mint emberiség.

Ha szeretnél hozzáfűzni valamit, akkor KLIKK IDE és kommentelj – tartsd észben, hogy az érvek nélküli hozzászólásokat nem csípjük! És kövesd Facebook-oldalunkat, hogy ne maradj le semmiről!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár