A Ciolacu elleni karaktergyilkosság hamisságáról

Az elnökválasztások utáni boldog pillanatokat máris követi a kijózanodás: Nicușor Dan megválasztott elnök a kormányalakítás nehézségeiről beszél, a legnagyobb kormánypárt, a PSD pedig belső válsággal küzd, amelyet – úgy tűnik – nem is akar megoldani, legalábbis a tegnapi vezetői gyűlésük erre enged következtetni. A sajtó jelentős része most Marcel Ciolacu nyakába varrná az egészet, ám ez így nem teljesen igaz. Ha nem lapozzuk fel a múltbéli események valóságos lapjait, akkor félő, hogy megismételjük ugyanazokat a hibákat. Mert emlékezzünk csak: hogyan is került Ciolacu a miniszterelnöki székbe?

A 2020-as parlamenti választásokon hiába szerezte meg a PSD a legtöbb szavazatot, egyedül nem tudott kormányt alakítani, a PNL és az USR pedig nem akart velük együttműködni. Így jött létre a PNL–USR–RMDSZ – szűk, de működőképes – koalíciós kormány, amelyet aztán Klaus Iohannis akkori államfő vert szét. Egyrészt nem tudta elfogadni, hogy az USR komolyan gondolja a korrupció elleni harcot és az igazságügy megreformálását, másrészt továbbra is azt hitte, hogy államfőként különféle kormányfőket nevezhet ki vagy buktathat meg. Ludovic Orban, a 2020 utáni első kormányfő vagy Florin Cîțu sokat tudna erről mesélni, ahogy maga a PNL is, amelyben Iohannis módszeresen kiiktatta Orbant a pártelnökségért folytatott versenyből.Ezek az események vezettek oda, hogy 2021-ben az USR kilépett a kormánykoalícióból.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ügyvivő kormány alakult – mindez pedig a járvány legnehezebb pillanataiban történt. A politikai osztály iránti bizalom már ekkor a padlóra került. Ezt lovagolta meg az AUR, az a párt, amely nyugodtan szervezhetett tömegtüntetéseket a lezárások idején, mert Iohannis Romániájában a hivatalok nem őket büntették, csak a kisembereket.

Nem akarom az akkori időszak minden borzalmas részletét feleleveníteni, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a PNL és főként Iohannis nagyon sokat tett azért, hogy Románia ide jusson, ahol most van. Ezekben a sötét és nehéz időkben – amikor az energiaválság is már az ajtón kopogtatott – kormányunk pedig nem volt, a PNL pedig önállóan nem tudott kormányt alakítani, Iohannis a PSD-hez fordult.

Ez az első pont, amit fontos felidézni:

nem a PSD és nem Ciolacu kérte magának a kormányrudat – épp ellenkezőleg, Iohannis kereste meg őket. Miután Iohannis megtalálta a minden fél által elfogadhatónak tartott Nicolae Ciucă tábornokot, mint a PNL miniszterelnök-jelöltjét, elindultak a tárgyalások.

Második megjegyzendő pont:

sem a PSD-nek, sem Ciolacunak nem fűződött érdeke ahhoz, hogy kormányra menjenek – ekkoriban nagy vita is volt erről a PSD-n belül. Nem volt érdekük, mert a liberális kormány népszerűsége ekkorra már mélyponton volt, a PSD pedig ölbe tett kézzel várhatta volna a következő választást, ahol nagy valószínűséggel tarolt volna. A politikai logika szerint nem mész kormányra, ha a kormány egy süllyedő hajó.

Csakhogy Románia válságos időket élt át – és az sem kizárt, hogy a csúcspolitikusoknak már ekkor voltak értesülései arról, hogy hamarosan kitör az orosz–ukrán háború. Ilyenformán Ciolacu azon döntése, hogy kormányra viszi pártját, mindenképp becsülendő. Bár indokai összetettek lehettek, nem nehéz felfedezni bennük az ország iránti felelősséget – azt a felelősséget, amely Iohannisnál nyomokban sem volt fellelhető.

Az így felálló nagykoalíció aztán az alkotmányos elégedetlenség letörésére koncentrált, és ezzel halogatta a reformokat. Jegyezzük meg: a miniszterelnöki tisztséget az egyezség értelmében először Nicolae Ciucă töltötte be, majd 2023 májusában jött Ciolacu – az előre megbeszélt, a román sajtó által „rotálásnak” nevezett helycsere alapján.

Ez alatt az idő alatt történt meg a tanárok fizetésének emelése, a minimálbér növelése – ezek óriási terhet raktak az amúgy is rogyadozó költségvetésre. A Nethuszár már akkoriban is írt ezekről: miközben az ország a pedagógustüntetések lázától égett, mi következetesen jeleztük, hogy ezek nem a megfelelő időben hozott döntések voltak. Igen, kell emelni a tanárok fizetését, szükséges a minimálbér növelése – de nem így, nem akkor! Most pedig részben ezek árát fizetjük – másrészt a szokásos állami lopásokét, de ez „cost of business”, ahogy mondani szokás.

Visszatérve Ciolacura:

amikor most mindenki az ő torkának ugrik, jó lenne a fentieket is figyelembe venni. Már csak azért is, mert ugyanott tartunk: a PSD nélkül kormányt alakítani nem lehet, a PSD-nek pedig miért lenne érdeke most kormányra lépni egy gazdasági válságtól terhelt időszakban? Különösen úgy, hogy a Ciolacu ellen folytatott karaktergyilkosság mindenkit elgondolkodtat: mennyire lehet bízni a PNL-ben, mint partnerben? A 2024-es választási szuperév során a PNL mindent megtett, hogy ezt a bizalmat aláássa: miután a vereséget elkerülendő közös listán indult a PSD-vel az EP-választásokon – ami a PSD részéről szintén nagy gesztus volt –, az elnök- és parlamenti választások időpontjával kezdtek trükközni, felrúgva a Ciolacuval kötött egyezségeket, miközben továbbra is együtt kormányoztak. Az összevonások, időpont tologatások, a választási kampányból hiányzó nyílt verseny – amit aztán „proxi” jelöltekkel pótoltak – vezettek oda, hogy Călin Georgescu nyerte meg az államfőválasztás első fordulóját. Minden más innen következik.

Jó lenne tehát ezeket észben tartani, és odafigyelni arra, hogy Ciolacu bűnbakká tétele – anélkül, hogy elvitatnánk, hogy követett el hibákat – könnyen oda vezethet, hogy a PSD se most, se a jövőben nem akar majd semmilyen megállapodást kötni a PNL-vel, ez pedig szinte garantálja az AUR hatalomra kerülését.

És akkor elveszítünk mindent, amit Nicușor Dan győzelmével megnyertünk.

-örsh-

(Nethuszár)