Az USR-nek sikerült bebizonyítania, hogy George Simion nem orosz ügynök

George Simion, a szélsőséges AUR párt elnöke nehéz dió a román politikusok számára: már számtalanszor próbálták diszkreditálni, mindannyiszor torkukon akadt. Az aranyvezérrel kapcsolatban jobbára csak negatív kritikák és gúnyos, személyeskedő, csúfolkodó megjegyzések hangzanak el úgy a liberális mainstream sajtóban, mint egyes szabadelvű, demokratikus, a közéletben népszerűségnek örvendő gondolkodók, közírók részéről – és mindez nagy hiba.

A kampány állandó témája volt az AUR, és Simion pártjához fűződő politikai viszony. A PSD-n kívüli erőtér azzal támadta a kormányzópártot, hogy összejátszik Simionékkal – Sosoaca eltiltását is annak eredményeként láttatta a bukaresti sajtó, miszerint a PSD így próbálja megerősíteni Simiont, ugyanis számukra az lenne az ideális, ha Ciolacu és Simion kerülne a második fordulóba – ekkor ugyanis biztos lenne a PSD-s jelölt győzelme. Túl azon, hogy ez csak elméleti fejtegetés, és túl azon, hogy az Alkotmánybíróság azon döntése, amellyel kizárta Sosoacat valóban hagyott némi kivetnivalót maga után (leginkább az indoklás terén, simán ki kellett volna mondani, hogy nemzetbiztonsági érdekeket sért, ezért tiltották el), a tételt nem igazán bizonyítja semmi egyéb, a különböző felmérésekből pedig inkább az olvasható ki, hogy Ciolacut egyedül Geoană tudná legyőzni, ha ők ketten kerülnének be a második fordulóba. Ilyenformán a PSD-nek nem valószínű, hogy kellett volna önmagán azzal segítenie, hogy Simiont emeli be a második helyre, kockáztatva ezzel egy hatalmas botrányt és saját politikai tőkéjét, aminek a külföldre vonatkozó részét még nem is sikerült teljesen visszaszereznie a Dragnea-rezsim óta.

Mindenesetre a PSD ellenfelei felültek erre a Simion vonatra, oroszpártisággal vádolták Simiont, ennek alátámasztásául pedig rendszeres volt az az érv részükről, hogy Simiont putyinizmusa miatt tiltották ki Ukrajnából(és Moldovából). És, miután napokig ezzel a váddal volt tele a sajtó, Marcel Ciolacu államfőjelölt, jelenlegi miniszterelnök és a PSD elnöke egy sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Simion kitiltásáról szóló ukrán indoklásban nem szereplenek olyan információk, miszerint az AUR elnöke az oroszokkal játszana össze. Ennyit mondott Ciolacu és nem többet, de ismételjük el még egyszer, mert korunk hanyatló kognitív képességeinek korában fontos lehet: az ukrán határozat indoklásában nincs szó arról, hogy Simion oroszbarát lenne.

Ciolacu egy szóval sem mondta azt, hogy nem létezik más szervektől (akár ukrán, akár moldovai, vagy épp román) olyan információ, miszerint Simion orosz ügynök lenne, ahogy azt sem mondta, egy szóval sem, hogy az AUR elnöke nem orosz ügynök. Amit mondott, azt pedig arra alapozva tette, hogy saját bevallása szerint olvasta az ukrán indoklást.

Az ellenzéke persze meglátta ebben a kaszinóbeli legendás piros hetest és lecsapott a témára, Lasconi, az USR államfőjelöltje pedig sajtótájékoztatón követelte, hogy Ciolacu tegye nyilvánossá a szóban forgó ukrán határozatot. Miközben Ciolacu némileg ingerülten annyit reagált, hogy ehhez nem kell különösebben kampányolni, elég egy 544-es kérelem és megkapják, úgy látszik, hogy a PSD elnöke nem várt arra, hogy ellenfelei felfedezzék az állami dokumentumok megismeréséhez szükséges legális utat, és ő maga tette nyilvánossá végül ezt az ukrán határozatot.

És mi áll ebben?

Az ukrán hírszerzés (SZBU) vezetőhelyettese Szergej Andruscsenko által aláírt dokumentum szerint Simion azért nem léphet be Ukrajnába, mert a rendelkezésre álló információk szerint az AUR elnöke ukránellenes magatartást tanúsít, nyilatkozatai alkalmasak Ukrajna nemzetközi lejáratására, népszerűsíti az unionista ideológiát, ráadásul a román kisebbség állítólagos elnyomásáról terjeszt narratívákat.

Na már most, ezek után ki lesz az a román szavazó, akinél nem ugrik magasra a Simionnal szemben érzett szimpátia? Az AUR elnöke ugyanis az egykori román területek visszacsatolásáról ábrándozik (ez lenne az unionista ideológia), illetve „védi” az ukrajnai román kisebbséget, akiknek igencsak komoly sérelmeket okozott az oroszokat célzó, de midnek más ukrajnai kisebbséget is eltaláló kijevi politika. Mindeközben az úgynevezett demokratikus ellenzék által hangoztatott azon vád, hogy Simion oroszbarát lenne ennek eredményeként teljesen hitelét veszti a társadalomban.

Összegezve: miközben Simiont próbálták kiiktatni a politikai versenyből, sikerült a saját maguk által ásott vermébe belesniük. A hiba súlyossága annál is figyelemreméltóbb, ugyanis nem az első eset, hogy a román populista erők támogatottságát alábecsülik, politikai megjelenésüket gúnyolják a ma még mainstreamhez tartozó erők. A 2020-as parlamenti választások küszöbén ugyancsak ez történt, a Nethuszár már akkor is jelezte, hogy ezt az AUR-t nem kell összekeverni sem a Vadim Tudor-féle soviniszta, sem az AfD-féle nyíltan orosz párti erőkkel. Hogy mennyire nem tanult a 2020-as esetből a minket vezetni óhajtó elit, azt nagyon jól mutatja Simion Ukrajnából való kitiltása, majd ennek a témának a kampányba való beemelése során elkövetett óriási baki, ami azt jelenti, hogy George Simion az elnökválasztások első fordulója előtt egy héttel, illetve az AUR a parlamenti választások előtt két héttel kapott egy olyan magas labdát, amit lehetetlenség lenne nem lecsapni. És ezzel jó néhány plusz százalékot besöpörni abban a helyzetben, amikor a kormánytöbbséghez elég bonyolult matekleckéket kéne megoldani. A kérdés adott: vajon nem a PNL az, aki támogatja Simion felemelkedését?

(Nethuszár)