Beton nélkül a pokolba – parajdi csúszások és sózások

Parajdon mostanában nem az élet habos oldala bugyog fel a mélyből, hanem valami sós, nyúlós, és roppant kellemetlen, de mifelénk már megszokott: megint csúszik a Korond-patakának elterelése. Ezt persze nem tragédiaként kell megélni, hanem afféle nemzeti hagyományként: valamin mindig csúszni kell, különben mitől lenne romániai közberuházás?

Történt ugyanis, hogy a Korond-patak ideiglenes elterelése – ami afféle hőstett lett volna, ha sikerül – két napot csúszik. Miért? Nos, azért, mert… nincs elég beton.

Mondom még egyszer: nincs. Elég. Beton.

Ez olyan, mintha tűzoltásnál derülne ki, hogy elfogyott a víz. Vagy a vödör. Vagy mindkettő. A 2025. július 1-i határidő tehát köszöni szépen, elhalad mellettünk. A bánya pedig csak áll, mint egy megsértett inas, akinek megígérték az új cipőt, de csak egy vietnámi strandpapucsot kapott, amibe a helyi hódok rágtak lyukakat. De ne essünk pánikba, kedves barátaim, mert ez a két nap igazán semmiség! Főként annak fényében, hogy a SALROM már 2013-ban nekiállt – legalábbis gondolatban, papíron, és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül – a patak elterelésének, amint azt az alábbi dokumentum-részlet igazolja.

Igaz, tizenkét év alatt annyit sikerült elérniük, hogy néhány térkép elkopott, két mérnök megőszült, és egy titkárnő depressziós lett a folyamatos határidő-módosítások miatt. Ha ez így megy tovább, hamarosan kiírnak egy közbeszerzést a beton jövőbeli beszerzésének lehetséges opcióinak vizsgálatára. Határidő: valamikor a galaxis összeomlása előtt.

Úgyhogy kérem, ne háborogjanak. Két nap? Az semmi.

Mi már régóta más időszámításban élünk errefelé. Sóban mérjük az éveket, és omlásban a haladást.

-örsh-

(Nethuszár)